- D -Day - (Agust D ff.)

- 11 .rész -

-Miért min megy keresztül? - lépett be az ajtón valaki.

Odakaptam a fejemet Hobival együtt.

-Semmin! - válaszoltuk egyszerre.

-Ha semmi nem lenne, akkor nem így viselkednétek. - méregetett minket szigorúan majd mélyen cigijébe szívott és kifújta a szürkefüstöt. - Akkor tegyük félre most ezt a dolgot, azért vagyok itt, hogy Yanát elvigyem a lövészetre. Ma én fogom tartani.

Teljesen lefehéredtem.

-Van 2 perced elkészülni. - mondta majd kiment a szobából.

-Szerintem most meg fogok halni! - néztem Hobira félve. Felnevetett.

-Dehogy fogsz meghalni! Jó lesz, ne izgulj. - simogatta meg hátamat. Kezemet az arcomba temettem.

-Ég veled szép világ! - mondtam kétségbeesetten. Hobi hasát fogva röhögött mellettem.

-Na, készülj el gyorsan aztán menj. Majd beszélünk. - köszönt el tőlem majd kiment. Oké, mély levegő csak nem lesz annyira rossz. Hirtelen eszembe jutott egy ötlet. Lehet meg kéne kérdeznem tőle, hogy megtanítja- e nekem azt a mozdulatot, amit csinált az irodájában. Tuti benne lesz!

Teremhez érve láttam, hogy alapállásban áll és egy pisztolyt fog kezében. Fekete kabát, fekete nadrág, bakancs. A pólója izmos hasára feszültek. Fekete haja tökéletesen hátra fésülve. Tartása is szinte már fájón tökéletes volt. Ohh, a francba mikre gondolok én? Teljesen elmentek nekem otthonról! Határozott léptekkel léptem a tálcához majd egy laza mozdulattal kaptam fel egy Revor-357-est és három lövést mértem a próbabábúba.

-Nem rossz, de nem is jó. - mondta egyszerűen.

-Akkor mutasd te mit tudsz. - dőltem hátra. Egy gúnyos mosolyt villantott rám. Odanézés nélkül lőtte le a 3 db üveget, amik tökéletesen középen törtek ketté.

-Nem rossz, de lehetne jobb is. - mondtam neki gúnyosan majd felvettem 3 db kést az asztalról. - Figyelj! - néztem rá oldalra. Első kés hátra lendítve a bábú hasába. Második egy kicsit magam elé dobtam, de még mielőtt leesett volna elkaptam egy cigánykerék formájában majd eldobtam. A bábú arcába érkezett. A legutolsó pedig egy fél csavar kíséretében dobtam el a levegőben, ami tökéletesen a szívébe talált. Térdre rogytam. Már régen csináltam ezeket, de olyan jó érzés volt! Boldogan egyenesedtem fel, azonban mozdulni sem mertem. D abban a pillanatban 5db kést dobott felém, amik hajszál pontosan haladtak el mellettem majd a bábúba érkeztek. A szívem a torkomba dobogott. Rémülten néztem D-re, aki egy laza mosolyt villantott rám.

-Csak nem megijedtél? - mért végig.

-Én? Chh... ugye csak viccelsz? - fontam össze magam előtt a karomat.

-Akkor mi az a nadrágodon? - mutatott rá. Gyorsan nadrágomra néztem. Nevetni kezdett.

-Nem vagy vicces! - mondtam morcosan majd felé lépkedtem idegesen. Gondoltam kipróbálom rajta azt, amit RM mutatott. Lendítettem a karomat, amire rögtön reagált. Mosolya lehervadt. Kezemet elkapta, amit rögtön kicsavart majd kirúgta a lábamat. Megbicsakva térdeltem le a földre. Kezemet a lapockámhoz szorította.

-Ez egy szar húzás volt. - súgta halkan a fülembe. Egy hirtelen mozdulattal könyököltem állba. Hátra tántorgott. Ezt kihasználva próbáltam mellkasát megrúgni, de gyorsabb volt nálam. Elkapta a bokámat majd egy laza mozdulattal rántott magához. A lendülettől mellkasára estem. Mit csinál? Kezeim izmos mellére siklottak. És én mit csinálok? Lassan felemeltem a fejemet. Sötét szempárjával találkozott tekintetem. Mi ez az érzés? Nem mertem megmozdulni, bár agyam azt digtálta lépjek el tőle, de nem tudtam. Miért nem? Hisz nem is ismerem őt! Kezei derekamra simultak. Ajkaim szétnyíltak. Tekintete rögtön rásiklott. Láttam nagyot nyel. Éreztem pulzusa felgyorsul. Az enyém is ilyen lehet? Hirtelen ellökött magától. Már szóra nyitottam a számat, azonban ő már sehol nem volt. Ott hagyott engem és a gondolataimat.