Bound to Love

7. Álmatlanság

-Andy Barber-

Percekig figyelem ahogy sír. A szemei rengeteg fájdalmat tükröznek. A hajánál fogva tartom, de a teste annyira remeg ha elengedném, összeesne.
-K..kérem.-suttogja halkan.
-Uncsi! Bogárka, engem tényleg nem hat meg ez!-ingattam a fejem. Ő elkeseredve lesütve a szemeit kezdett hangosan zokogni így elengedve a haját a lábaim elé zuhant.-Újabb szabályt szegett meg!-válasz nem jött erre mivel csak vigasztalhatatlanul bőg.-Összebassza a cipőm!
-Nincs senkim! Jó? Így megfelel? Nem kellek senkinek basszameg!-kezdett el kiabálni miközben zokogott.
-Mondtam én!-vigyorodtam el, de ő ezt nem találta viccesnek.
-A szüleim vannak nekem! Őket is bántani fogja?
-Leszarom a szüleit. Te fogsz meghalni ,nem ők.
-N..nem akarok!-kapkodta ismét a levegőt.-F..félek!-csorgott le az arcán újabb sós csepp.
-Szar lehet.-rántottam vállat, majd a pisztolyt kibiztosítottam.
-Kérem!
-Eresszen!-léptem odébb, de a földön kúszva megkapaszkodott a lábamba.
-Kérem!-kapaszkodott erősen.
-Nem fog hiányozni senkinek se.
-De nem akarok meghalni!-kiabálja hisztérikusan.
-Nem kellett volna a szemembe nézzen! Akkor nem lenne ez. -szipog, köhög, már-már fuldoklik a nyálától. Ha lemeri hányni a cipőm esküszöm meghúzom a ravaszt!
-Ne tegye meg... kérem!-a haját a stukkerrel odébb simítom. Összerezzen ahogy a fém a bőréhez ér. Fején a seb még mindig vérzik.
-Összezavar azzal hogy egyszer azt kéri tegyem meg, következőre meg hogy ne... ne variáljon. Úgy is megteszem.-paskoltam meg az arcát a pisztoly csövével mire felnézett rám.
-Könyörgöm.-kúszott közelebb és szorította erősebben a combom.
-Nem hat meg egy percig se kislány.-ingattam a fejem ahogy a szemeit néztem. Csendben volt. Érzem hogy a szíve ezerrel ver így a fegyvert a homlokához nyomtam.
-K..kérem!-szorítja erősebben a lábam, de egy tényező megint bezavart. A mobilom.
-A kurva istenit!-húztam ki a zsebemből a szabad kezemmel míg a másik szög egyenesen tartja a fegyvert.-Mivan?-szóltam bele dühösen, meg se nézve ki keres.-Mi a faszom van a kocsidba?-értetlenkedtem.
Lloyd csak hadar, így egy kibaszott szót nem értettem.-Mi a pöcsöm az? Várj kihangosítalak!-tettem félre a telefont.
-Itt volt a szék alatt mikor leesett a csajnak a táskája.
-És? Mit kezdjek azzal?
-Ez ilyen női cucc. Nem tudom mire használják, de nem.. nem kellhet neki? Vagy.. vagy már kinyírtad?
-Itt bőg előttem. Most akartam volna meghúzni a ravaszt ha te nem hívsz fel ezzel a dugóval kapcsolatban.
-Az..az tampon.-suttogja remegő hangon a lábamat ölelő lány.
-Mi?-kaptam rá a szemeim.
-Mit mondott?-jött Lloyd kérdése is.
-Az.. tampon.-ismételte meg egy picivel hangosabban.
-Aha... tök jó. Kell ez neked erre az öt percre vagy megvagy nélküle?-vontam fel jobb szemöldököm.
-K..kell.
-Nem kell. Elvérzel úgy is. Semmit nem ér az.
-Ezt hova dugják? -hallottam meg Lloyd hangját.
-Nem mindegy neked? Nem te használod.
-Ha már ott egy nő ,igazán elmondhatná!
-Lloyd. Kurvára megvagyunk enélkül az információ nélkül is.
-Hhh... te nem vagy kíváncsi?
-Nem! Képzeld el nem!
-Hát jó. Akkor nyírd ki a picsát, reggel meg időbe gyere a megbeszélésre.
-Sose kések!-nyomtam ki a telefont mire a lány az ölembe fúrta az arcát.-Hé!-szóltam rá mivel közel volt a farkamhoz.-Onnan marha gyorsan húzódj el!
-N..nem!
-De! Gyerünk!
-Nem.-rázta meg a fejét. Untam már ezt a játékot. Fáradt is voltam, reggel pedig pontban nyolcra jelenésem van így felrántva a karjánál fogva átcibáltam egy másik szobába. Kapálózott ahogy húztam végig a padlón, majd egy vendégszobába benyitva az ágyra dobtam. Nem mondtam egy büdös szót se, csak bevágtam magam után az ajtót.
Dühös voltam! Hogy miért? Azért mert sose volt hogy kegyelmeztem bárkinek is. Haragudtam magamra amiért így cselekedtem és nem úgy, hogy meghúzom a ravaszt.
A fürdőbe érve egyből a zuhanyt megnyitottam, majd a ruháim a sarokba levágtam. Úgy is mindegy volt már azoknak.
A zuhany alá lépve a csempén támaszkodva próbáltam összeszedni minden gondolatom, de nem ment. Jó pár szobával van odébb tőlem a lány, de zavart. Maga a tudat, hogy egy nő van azon a szinten ahol az én lakosztályom van. Faszért vettem a nyakamba?! Miért nem húztam meg a ravaszt?
Megtörölközve egy boxert kaptam magamra, majd a szoba közepén megtorpanva a gondolataim csak nem hagytak nyugodni. A fogamat szívva téptem fel az ajtóm és indultam meg a vendégszoba felé, de az ajtónál megálltam. Hallom még mindig sír. Hogy lehet ennyit bőgni?
Szemeim megforgatva besétáltam minden jelzés nélkül a szobába mire ő az ágy sarkába húzódott. Ott kuporog és törölgeti a szemeit.
-A fürdőben van sebtapasz. Fertőtlenítse le a sebet.-sose voltam ennyire kedves senkivel. Mintha a fogamat húznák. Borzasztó szar érzés.
-H..hol?-csuklott el a hangja. Csípőre téve a kezeim a szobában lévő ajtó fele biccentettem.
-Ott a fürdő.-ahogy elpillantott abba az irányba láttam, hogy minden porcikája remeg. Szemei visszaterelődtek rám, majd csak most tudatosult bennem, hogy egy boxerben ácsorgok előtte. Nem mintha zavarba lennék, mert cseppet se vagyok szégyenlős, de semennyire se szeretném hogy csorgassa a nyálát rám. Nem baszni akarok vele. Még csak nem is az esetem.
Szemei végig mérnek, gondolom a tetoválásaim nézegeti amiből nincs kevés rajtam. -Ha befejezte a nézelődést, indítson.-mordultam rá, mire elkapta a szemeit rólam. Gyanítom a bugyija tocsog a nedvességtől, de pont nem hoz lázba.
Kimászva az ágyból, botladozva vonszolta el magát a fürdőig. Mit művelne ha megbasznám? Mozogni se bírna napokig.
Szemeim le se vettem róla, követtem minden mozdulatát.
-Hol...hol van a...
-Ne szerencsétlenkedjen már!-robbantam be a fürdőbe és téptem fel a szekrény ajtaját ahol volt az orvosi alkohol és vatta. A tükörben látom ahogy reszket mint a nyárfalevél attól, hogy mellette állok. A vattát átitatva az átlátszó folyadékkal nyújtottam át neki, mire ő óvatosan elvette a kezemből, ügyelve hogy ne érjen hozzám.
A tükörhöz hajolva próbálta felitatni a vért, de ahogy eltorzult az arca csak arra tudtam következtetni, hogy fáj neki.-Hhh... direkt ilyen béna?-kaptam ki a kezéből a vattát és a sebre nyomtam.
-Auuhhh...-kapta el a kezem.
-Csend!
-De fáj!-körmeit érzem a bőrömbe mélyedni.
-Nekem nem, úgyhogy csend!-töröltem végig az arcát amire rászáradt a vér.
Csendben tűrte, de néha felszisszent. Kezem elengedve a mosdó pultba kapaszkodott elfehéredett ujjakkal, majd ahogy a tükör felé pillantottam láttam hogy ismét sír.-Hhh... fejezze be a bőgést.-dobtam félre a véres vattát, majd egy újabbat nyomtam a sebre. Haját a füle mögé tűrve néztem a halántékán díszelgő heget. Szerencsére nem kell összevarrni így csak egy ragtapaszt kerestem elő amit ráragasztottam.
-Kö..köszönöm.-szipogott csendben.
-Ne szokjon hozzá!-hajoltam a füléhez ahogy a tükörben figyeltem őt. Megijedt a közelségemtől, de a szemei felvillantak az enyémekbe. Mégse annyira bátortalan.