Bound to Love

15. Csak nem aggódik?

Ki kellett szellőztetnem a fejem így épp a saját edzőteremben püfölöm a boxzsákot. Felbaszott, hogy azt hiszi nyeregben van. Mégis kinek képzeli magát?
Egy újabb ütést mértem a zsákra aminek a lánca kezdte megadni magát. Mérhetetlen düh tombolt bennem ettől a kis csitritől. Baromira felbaszott ahogy felcsillant a szemébe a remény, hogy ő van fölényben. Kurvára nincs abban! El fogom tiporni a kis virágszálat és a földdel teszem egyenlővé.
-Tudod kivel baszakodj!-ütöttem még erősebben a zsákot. Egyre jobban elöntött az adrenalin és nem tudtam kordában tartani ezt az agressziót így elvesztve az eszem addig ütöttem míg a boxzsák megadta magát és leszakadt a helyéről, majd hatalmas csattanással ért földet.
Én csak fújtattam csípőre tett kézzel, de csak most vettem észre hogy a kézfejemen a vérem csurog a padlóra ,mivel nem vettem fel kesztyűt és még be se tekertem a kezem így felszakadt a bőr pár helyen.
Nem valami szép látvány, de ez van. Ez legyen a legkisebb gondom. Van ennél nagyobb problémám is. Mint például az a hülye kis picsa aki a puszta jelenlétével felbassza az idegem.-Ó hogy rohadj meg!-kiáltottam el magam torkom szakadtából. Magától a gondolatától már pattanásig feszültek az idegeim. Meg se kellett jelenjen.
-U..Uram! Mi..minden rendben?
-Húzz a faszomba Colni!-löktem odébb az ajtóból ahogy kiviharzottam, de a mellkasomnak vágódó személy csak tetőzte a dühöm.
-Én.. én bo...
-Takarodj az utamból!-léptem el dühösen tőle. Elegem volt hogy itt élősködik rajtam. Meg kellett volna ölnöm már aznap mikor találkoztunk. Csak felborított mindent és elbaszta az életem. Semennyire sincs hasznomra. Azt várja hogy kiképezzem? Fegyvert adni ennek a kezébe? Hanyatt esik ha meghúzza a ravaszt. Van vagy 40 kiló a csaj. Felhúzni nem bírja magát nem hogy leteríteni az ellenfelet. Viccet csinál belőlem.
A fejem ingatva hallom hogy magyaráz valamit, de nem tudott érdekelni.
-Mr. Barber!-kapta el a karom így az utolsó idegszálam is elpattant.
-Azt mondtam...-fordultam irányába, de ő elfehéredve a kezeimre mutogatott.
-Vérzik.-nyelt egy nagyot ahogy reszketett előttem.
-Nocsak! Csak nem aggódik?-nevettem el magam.-Képzelje, tudom hogy vérzik, de telibe leszarom.
-Tiszta vér a padló. Az se zavarja?
-Van takarítónő. Majd megoldja. Látott ennél már cifrább dolgokat is.-léptem el tőle és a legközelebbi mosdó ajtaját belökve a csap alá tettem a kezeim. Égette  a hideg víz a sebet, de rezzenéstelen arccal tűrtem. Ez a fájdalom semmiség.
-Le kellene fertőtleníteni.-dugta be a fejét a szobába. Picsáért nem hagy már békén?
Szemeim felvillantak a tükörbe. Érezte hogy semmi jóra nem számíthat, de mégis besétált az oroszlán barlangjába. Én kurvára nem akartam vele egy levegőt se szívni, nem hogy még itt anyáskodjon felettem.
-Nem kell a segítsége. Meg tudom magam is oldani.-tettem ismét a víz alá a kezem. Az egész mosdó piros színben pompázott ahogy a sebet mosta a tiszta víz.
-Maga is lefertőtlenítette a fejemen a sebet. Én nem vagyok olyan bunkó paraszt hogy ne segítsek a másiknak.
-Engem akkor annak tart!-fordítottam felé a fejem. Ő nem mert felnézni rám, csak a kezeim figyelte.
-N..nem.-felelte hosszas csend után.
-Elhiszi hogy leszarom mit gondol rólam?-nevettem el magam ahogy figyeltem az arcát. Láttam hogy kezd ideges lenni ez meg még jobban szórakoztatott most valamiért.
-Basszameg! Nehezére esik elfogadni azt ha valaki lekezeli a kibaszott sebét? Tegye már félre a kibaszott nagy egóját és fogadja már el.-kiabált az arcomba, de ahogy a mondandója végére ért elhalkult. Tudta hogy csak én ordibálhatok.
-Ezt halkabban is értettem volna.-emelkedtem fölé.
-Akkor oldja meg ahogy akarja.-fordult volna ki a szobából, de én a lábammal belöktem az ajtót és kitámasztottam. Nem szabadulsz aranyom. -Na! Engedjen ki!
-Mit mondtam arról hogy ki emelheti meg a hangját?-léptem közelebb hozzá.
-Hhh... jó, csak maga csinálhat mindent. Maga a király! Mindenki a faszát szopkodja mert akkora hatalma van, de ..
-Hogy beszélsz!-löktem az ajtónak és préseltem neki majdhogynem teljes erőmből.-Még mindig nem vagy képbe kivel is beszélsz kislány. Kurvára nem tudod. Ennyire sötétség van idebent, -kocogtattam meg a fejét.-hogy nem jut el az agyadig, hogy én ki foglak nyírni így is-úgy is?
-Ne érjen hozzám!-suttogja halkan miközben a szemei felvillannak az enyémekbe.
-Mert mi lesz? Lerajzolsz?-vigyorodtam el. Ismét a durcás kislány formáját hozza.
-Én csak segíteni akartam, de maga meg se érdemli.-szökött könny a szemeibe.
-Ooohh Istenem. Most meg kéne sajnáljalak?-görbült lefele az ajkam.
-Nem kell. Hagyjon inkább.-fordult volna meg, hogy kinyissa az ajtót, de nem engedtem.
-Most megy a szobájába sírni? Minden nap cserélni kell a huzatot magánál mert szétáztat mindent.
-Mert maga a pokol az életem!-nézett hátra rám a válla felett.
-Üdv itthon!-vigyorodtam el ismét, de ő csak a fejét ingatva lesütötte a szemeit. -Mondtam hogy maga az ördög vagyok. Neki akarsz segíteni? Így is van tartozásod amit minél hamarabb be kell hajtanom rajtad, de a kis gyenge és törékeny lelked vajon ezt kibírja?
-Nem vagyok törékeny!-mondta sírós hangon.
-Itt picsogsz mint egy kislány. Ne szédíts a hülyeségeddel! Vagy összeszeded magad vagy az élet eltipor! Te döntesz!
-Akkor maga azért ilyen?-kapta fel kékségeit az enyémekre.
-Hhhh... az én esetem közel sem ennyire egyszerű, de maga lenne az utolsó ember akinek bármiről is beszámolok az életemmel kapcsolatosan.
-Magát nem lehet eltiporni?-törölgette a szemeit remegő kezekkel.
-Úgy nézek ki mint aki hagyja magát?-tártam szét a karjaim mire ő végigpillantva rajtam, megrázta a fejét. -Mosson arcot inkább. -intettem a csapra mire ő odasétálva próbált arcot mosni, de a haja mindig útban volt. Figyeltem mit szerencsétlenkedik, de mikor már idegesen dobálta össze-vissza sötétbarna haját, megelégeltem ezt, így elkaptam és egy copfba fogtam.-Ne bénázzon már! Mossa meg normálisan az arcát.
-De csupa vér a kibaszott mosdó!
-Hhh.. ha ettől rosszul van akkor hogy gondolta hogy titkosügynök lesz?-töröltem le a tenyeremmel a mosdót, de még mindig vérzett a kezem is így semmi értelme nem volt.
-Csak van taktika arra hogy ne legyek rosszul a vértől.-rántott vállat. Olyan könnyedén beszél egy-két dologról amiről halvány fogalma sincs, holott ezekre születni kell! Vagy van gyomrod a vérhez vagy nincs.