22. Edzés

427 52 10
                                    

-Andy Barber-

A csípőjét szorítva tartom, hogy fel tudja húzni magát. Remeg a teste és nem csak attól, hogy próbálja megvalósítani azt amit kérek, hanem attól is, hogy hozzáérek. Annyira vékony, hogy alattam összetörne.
-Gyerünk , még egyet!-próbáltam máshogy tartani, de a kezem véletlen a fenekéhez ért ahogy húzta fel magát. Ő egyből lepillantott rám kikerekedett szemekkel.-Csináld ! Ne bámészkodj.
-Akkor ne taperoljon!
-Elengedlek, de le fogsz esni.-lazítottam a tartásán mire kapálózni kezdett.
-Nem bírom!
-Hajrá!-vigyorodtam el ahogy látom mennyire szenved. Míg segítettem jó voltam. Na akkor most mutasd meg mit tudsz.
-Nem bírom!-kapálózott tovább így elkapva őt, egyből elengedte a rudat.
-Hé! Erről nem volt szó!-teszem le a lábaira, de ő csak a piros tenyerét nézte.
-Fáj!-kapta fel a szemeit rám.
-Ez ilyen.-rántottam meg a vállam. -Gyerünk újra!
-Nem.-lépett hátrébb.
-Hhh... kiképzést akartál! Állj úgy is hozzá és ne legyél egy picsogó kislány.-tettem csípőre a kezeim.
-Ez nem kiképzés hanem kínzás. Kurvára élvezi hogy szadizhat!
-Tény, tetszik hogy szenvedsz.-vigyorodtam el ismét ahogy mögé sétáltam.-Gyerünk! Újra.-emelkedtem felé. Ő felnyújtva a kezeit próbálja pipiskedve elérni a rudat, de nem megy neki. Túl alacsony.-Hhh... engem dolgoztatsz meg.-emeltem fel egy könnyed mozdulattal, majd ismét a csípőjét fogva tartottam.-Húzd fel magad.
-De fáj!
-Akkor jó ha fáj! Csináld!-egy mély levegőt vett mielőtt felhúzta magát,de a kezei feladták a szolgálatot.-Hé! Lilly! Legalább szólja ha elengeded!-kaptam utána és tartottam meg.
-Nem megy.-szipogott csendben ahogy a vérhólyagos tenyerét nézte.
-Mutasd.-sétáltam vele szembe és a keze után nyúltam, de ő elhúzódott.-Lilly! Mutasd légyszíves.-nyújtottam ismét a keze után a kezem mire a szemei felvillantak az enyémekbe. Egy ártatlan kislány néz szembe velem, pedig most nem is bántottam. Reszketett a közelemben. Érthető hogy fél tőlem, nem is baj, had féljen. Nem a jó szívemről vagyok híres. Kezét megfogva közelebb húztam, de azzal nem számoltam hogy közelebb is lép. -Mutasd.
-Ne.. ne érjen hozzá.-törölgette szabad kezével a szemeit.
-Csak megnézem. Nem csinálok semmit.-pillantottam fel az arcára. Ő nem nézett rám, de én figyeltem őt. Ajkai remegtek ahogy a kezét fogtam. Arcán egy-két sós csepp csorgott végig egészen a nyakáig így egy nagyot sóhajtva megtöröltem nedves orcáját.-Fejezd be a sírást.
-Jó.-nyelt egy nagyot, de láttam hogy még több könny csordul ki a szemeiből. Hhhh faszom. Nekem nem megy a lelkizés, de most még is erre adom a fejem.
-Hhhh... mi a baj?-töröltem meg újra az arcát, de ő megrázta a fejét. -Ülj le.-biccentettem a fekvenyomó pad felé. Ő vacillált egy ideig, de végül odasétált és úgy tett ahogy kértem. Elé lépve az arcába lógó haját odébb simítottam, majd az álla alá nyúlva felemeltem a fejét.-Nézz rám!
-Én nem tudom ... nem tudom megcsinálni ezeket.-remegtek meg az ajkai.
-Sose edzettél?-tartottam az állánál fogva a fejét. Puha volt a bőre ahogy hozzáért a kezem.
-N..nem.-remegett meg a hangja.
-Hhhh... fejezd be a sírást kérlek.-töröltem meg újra az arcát. Ennyire gyengéd csak az exemmel voltam. Soha senki mással nem. Rémisztő volt hogy vele most ilyen vagyok, pedig nem kéne. Nagyon nem!
-F..félek.-suttogta halkan. Egy nagyot sóhajtva leguggoltam előtte és a lábain megtámaszkodtam.
-Mitől? Az edzéstől?-tudom hogy tőlem fosik, de próbáltam terelni a gondolatait.-Pedig nem ijesztő!
-N..nem hanem...
-Ha tőlem félsz az nagyon helyes, de most szívd fel magad kérlek.-keltem fel és csapkodtam meg finoman a combját.
-N..nem az edzéstől félek.
-Gondoltam.-vigyorodtam el ahogy csípőre tettem a kezem.-Bár most nem vagyok annyira ijesztő. Nem? -pillái megrebegtek ahogy felnézett rám. Istenem de ártatlan lány vagy basszus Lilly. -Hm?-simítottam egy tincset a füle mögé.
-N...nem.
-Gyere szépen.-nyúltam az álla alá és húztam közelebb. Reszket ahogy hozzá érek pedig nem okozok fájdalmat.
-Ho..hova?-kelt fel a padról majd a karjait maga köré fogta.
-A futópadhoz.-biccentettem a fejemmel abba az irányba. Az ablak előtt volt a futópad. Szeretem miközben futok nézelődhetek, bár most rá kellett figyelnem.
Lilly lassú léptekkel ment oda, de nem tudta mit is csináljon. -Lépj fel.
-Nem fog elindulni?
-Nem amíg be nem kapcsolom. Mássz fel szépen.-léptem mellé. -Kapaszkodj meg itt.-intettem a gép két oldalán lévő kapaszkodóra, de ahogy letette a kezeit rá egyből el is kapta.
-Auhh...-vizsgálgatta a tenyerét. Fájdalmas dolog a vérhólyag, gyanítom sose volt ilyen neki. Túl puha a kis bőre, de ezen változtatni kell sajnos.
-Hhh... bekössem? Úgy lehet jobb lesz.
-N...nem kell.-rázta meg a fejét, de tudom hogy csak fájni fog neki így ellépve mellőle az elsősegély ládához sétáltam. Kikeresve egy géztekercset indultam vissza hozzá. Ő csak megszeppenve figyelt a válla felett , hogy mit csinálok, majd ahogy mögé léptem ,hátrálni kezdett.
-Na! Gyere vissza!-mentem közelebb, de ő csak hátrált.
-Nem.. nem kell bekötni. Jó.. jó ez így ahogy...
-Bekötöm. Add a kezed.-léptem még közelebb a futópad szélső peremén, de ahogy még hátrább lépett nekidőlt a kijelzőnek. Könyökével megnyomva egy gombot elindult a lábai alatt a futópad így én utána kapva magamhoz rántottam.-Hé!-ő belém csimpaszkodva szorított. Érzem hogy a szíve ezerrel kalapál. Gyanítom megijedt, hogy elindult a lábai alatt a talaj.-Ne nyomkodj.-állítottam le a gépet, de ő meg se mozdult. Csak szorított.-Lilly?
-N...nem kell...
-Engedj el hogy bekössem a kezed. Így nem tudom hogy idebújsz.-néztem le rá, mire percekkel később esett le neki hogy mit is csinál. Riadtan ellépve tőlem próbált hátrébb húzódni, de a karja után kaptam.-Hé! Fejezd be! Higgadj le. Nincs semmi csak a kezed kötöm be.-néztem a szemeit amiben csak a félelem csillogott.
-Nekem.. nekem mennem kell.-próbált menekülni. Arca lángolt. Zavarban volt tőlem. Bevallom aranyos volt őt így látni, de nem gyengülhetek el.
-Nem mész amíg be nem kötöttem a kezed. Nézd meg! Vérzik is bazdki. Lilly! Mit csináltál?-húztam a kezét magamhoz, majd elhúztam őt a csapig, hogy lemossam a kezét. Remegett a teste ahogy magam elé állítottam és mögé léptem. -Fájni fog, úgyhogy szorítsd össze a fogaid.-nyitottam meg a csapot és tettem alá a kezét. Teste megfeszült és nekem préselődött, ezzel csak az volt a baj hogy a feneke az ölemnek nyomódott. Lehunyva a szemem mély levegőt vettem. Bazdmeg kislány!

Bound to LoveDonde viven las historias. Descúbrelo ahora