Bound to Love

19. Öljön meg!

-Lilly Benson-

Nem akartam őt látni. Hallani se akartam a hangját. Elhányom magam a puszta gondolattól is ha ő jut az eszembe. Ahogy a nevem meghallottam a szájából olyan érzést keltett bennem, mintha nem lenne már holnap és most húzza meg a ravaszt ebben a pillanatban.
-Hé!-ért az arcomhoz, de elfordítottam a fejem.-Lilly! Ha kérdezek, válaszolj légyszíves.
-Nem vagyok éhes.-suttogom alig hallhatóan. Alig megy le pár falat a torkomon, tőle meg csak felfordul a gyomrom így az a kevés étel ami bennem van, kijönne egyből.
-Kelj fel kérlek.-hangja kimért volt, de mégis lágyan szólt hozzám.-Gyere.-nyújtotta a kezét, de én csak megrázva a fejem odébb másztam az ágyon. -Lilly! Légyszíves gyere!-fogta meg a karom, de most nem úgy ahogy eddig szokása volt.-Kelj fel szépen és gyere. Ez parancs.-nem akartam vele lenni, de azt se szerettem volna hogy megint ordibáljon velem. Túl fáradt és kimerült voltam ehhez.
Átmászva az ágyon, a szoba közepéhez lépkedtem. Ő végig követett a tekintetével. Figyelte minden mozdulatom.-Miért nem etted meg amit Tarával küldtem fel? Ez nem esik jól kislány, hogy visszautasítod amit én adok neked.-simított a fülem mögé egy kósza tincset ami az arcomba lógott.
-Sajnálom, de nem vagyok éhes.-piszkáltam az ujjaim lesütött szemekkel. A hangom erőtlen volt ahogy az egész testem is. Elhagyott minden remény és életkedv. Inkább már azt kívántam bárcsak húzná meg a ravaszt. Ez a pokolnál is rosszabb.
-Hhhh... menj szépen az étkezőbe.
-De én..-néztem fel rá, mire kékjei az enyémekbe villantak így elnémultam. Felesleges jártatnom a szám mert úgy is az van amit ő akar. Csalódottan lehajtva a fejem, kikerültem őt és elsétáltam az ajtóig.
Hallom lassú lépteit mögöttem és érzem, hogy figyeli minden mozdulatom. Nehezemre esett járni is, ahhoz se volt energiám.
Az étkezőbe érve, egyből megtorpantam.
-Menj szépen.-hallottam meg a hangját mögülem. Ha úgy cselekszem ahogy mondja ,nem ordibál. Némán leülve az asztalhoz bambultam magam elé, majd elém tett egy tányért.-Megetetni nem foglak, de légyszíves egyél. -nem tudom mi történt vele hogy normálisan beszél velem. Elém teszi az ételt is. Félve felpillantva ő az asztalfőn ült és a laptopján dolgozott valamit, de megérezte hogy figyelem mivel kékjei felvillantak rám.-Utoljára kérem ilyen szépen, hogy egyél.-nem akartam hogy ordítson velem. Kiabált eleget és vágott olyan sértő dolgokat a fejemhez amivel a szívem és a lelkem apró szilánkokra tiporta.
A villával piszkálgattam a tányéron lévő húsgolyókat. Nagy erőt kellett vennem magamon, hogy lemenjen egy a torkomon, de mivel azt mondta ennem kell így megpróbáltam a lehetetlent. Csak pár falatot ettem, mivel így is attól tartottam kibukik belőlem ami lement eddig, majd a tányért félre toltam. -Ennyi?-csendült fel ismét mély hangja.
-Ühüm.-bólintottam halványan. Ha megszólalok egyből az asztalra hányok, annak meg nem hiszem hogy örülne.
-Nézz rám.-tette félre a laptopot. Felé pillantva a kezeit összekulcsolta az asztalon maga előtt, majd közelebb hajolt.-Díjazom hogy most ügyes kislány vagy. Ha nem feleselsz és hisztizel, lehet ilyen is a hangulat. Szépen tartsd be a szabályokat addig amíg ki nem nyírlak és akkor rendben leszünk bogárka.-mosolyodott el azzal az undorító önelégült fejével.
Nem bírom vissza tartani hogy ne hányjak ide. Ezt váltja ki a személye nálam. Egyszerűen nem megy.
Felpattanva a székből rohantam ki a folyosóra. Hallom hogy ordít utánam, de kellett egy fürdőt találnom, mert perceken belül kidobom a taccsot.
Egy ajtón beesve egyből a wc fölé hajoltam, de nem volt sokáig nyugtom.-Ennyire nem lehetett rossz a kaja!-támaszkodott az ajtófélfának, mire én lábbal próbáltam behajtani az ajtót. Egy perc nyugtom se lehet.-Na! Nem csukjuk be!-jött beljebb. Kurvára nem zavarta hogy én az életemért küzdök. -Hhh... na! Mostmár elég.-lépett mögém.
-Hogy... hogy a faszomba lenne elég? Maga.. maga szerint tudom szabályozni?-nyögtem bágyadtan.
-Akkor legalább a hajad fogd össze.-kapta el barna fürtjeim egy laza mozdulattal és egy copfba fogta.
A wc peremén támaszkodva remegett az egész testem. Ki voltam merülve. Elernyedve dőltem össze-vissza mint aki részeg.-Na! Hé! Állj fel!
-N..nem tudok.-suttogtam alig hallhatóan.
-Dehogynem! Gyerünk.-húzott fel, de esélytelen volt, hogy megálljak a lábaimon. -Lilly! Légyszíves állj meg...
-N..nem tudok.-ernyedtem össze a karjai közt, mire magához rántott hirtelen, hogy megtartson.
-Ne ájulj el kérlek. Egyszer elég volt.-terelt a csaphoz ahol megnyitotta a vizet.-Dőlj előre és mosd meg az arcod.-a hangját messziről hallottam, pedig mögöttem állt.-Lilly! Hallod amit... a picsába basszameg!-tartott erősebben, majd a víz alá tette a kezét, hogy benedvesítse és az arcom kezdte mosni. -Ne csináld már ,ennyiszer egy nő se ájult el a kezemben. Te neked ez a második! -törölgette elfehéredett arcom, majd a nyakam. -Kelj fel!-csapkodta finoman az arcom, mire résnyire nyitottam a szemeim.
-Mhhh... ne..nem jó.-próbáltam a víz alá tenni a kezem, de koordinálatlan volt a mozgásom.
-Mit szeretnél? Hm?
-V..vizet... vizet inni.
-Hhh... jó. Akkor.. akkor gyere. Kapaszkodj meg bennem. Töltök neked.-húzott fel a karomnál fogva amit a vállán átdobott, de én mint egy rongy baba úgy dőltem jobbra-balra. A mellkasának koppant a fejem míg ő egy pohárba töltött hideg vizet.-Itt van. Igyál egy kicsit.-próbálta a kezembe tenni a poharat, de esélytelen volt hogy megtartsam. Le voltam gyengülve teljesen.-Fogd meg. Vagy itassalak?-én csak a fejem ingattam. Nem akartam hogy hozzám érjen, de most jelenleg még is ő tart meg, hogy a lábaimon álljak.
Ügyetlenkedve próbáltam inni, de a pohár tartalmának a fele a felsőmön landolt ami szépen átlátszóvá vált.-Khmm.. add.. add ide a poharat.-nyúlt a kezem után, de én a mellkasának dőltem.-Hhh Lilly! Tiszta víz vagyok már én is. Légyszíves... légyszíves fordulj meg.
-Nem tudok. Inkább öljön meg.-suttogtam elhaló hangon. Éreztem, hogy az izmai megfeszülnek a hallottaktól. Engem már nem érdekelt különösebben semmi se. Feladtam vele szemben a harcot.
-Kapaszkodj.-tette le a poharat a pultra.
-N..nem inkább...
-Kapaszkodj a nyakamba! Gyerünk!-tette fel mindkét kezem a nyaka köré.
-Öljön meg.-csuklott el a hangom. Féltem attól mi vár rám ha meghalok. Nem akartam még, de ez nem élet ami most van. Innen nem tudok menekülni már sehova így vagy most, vagy pár nappal később de megteszi hogy megöl. Akkor inkább minél hamarabb.