Bound to Love

23. Kukkoló

-Andy Barber-

Az irodában ülve a gépen állítom össze Lillynek az edzéstervet. Minden nap lesz feladat neki. Fel kell zárkózzon ha minél hamarabb magamnak akarom az üzletet. El kell vennem Owentől mert kurvára nem az övé.
-Mr. Barber!-rohant be a szobába Colin.-Ömm bo.. bocsánat én .. mármint...-magyarázkodott, de ez olyan hülye mint a faszom.
-A kopogást elfelejtetted te balfasz. Takarodj!-mordultam rá mivel megzavart a munkában.
-Én csak...
-Azt mondtam kuss! -kiáltottam rá.-Ki a faszom kérdezett?-villantak felé a szemeim, de el is terelődtek róla ahogy megpillantottam Lillyt az ajtóban. Ott ácsorog félig elbújva mint egy kislány. -Kifelé!-pillantottam vissza Colinra, majd kilökve a széket magam alól, felkeltem és megindultam árvácska felé. Colin menekült, azt viszont nem vette észre hogy állnak mögötte így szegény kislányt fellökte.
-Auhh... maga balfasz! Figyeljen már!-mordult rá szüzike mire egy vigyor kúszott az ajkaimra.
-Gyere.-nyújtottam felé a kezem, de ő sajgó vállával volt elfoglalva. Colin csak menekült, még elnézést se kért tőle így Lillyt betereltem az irodába inkább.-Mutasd.-érintettem meg a kezét amivel a vállát dörzsölte, de elhúzódott.-Hé!
-Nincs semmi bajom.-húzódott még odébb így ráhagytam. Az asztalomhoz sétálva helyet foglalva vele szembe figyeltem őt, de zavarodott volt.
-Miért jöttél?
-Inkább mindegy.-kelt volna fel, de a keze után nyúltam.
-Lilly! Mi történt!? Kérdeztem!-néztem a szemeit amik könnybe lábadtak. Már megint mi a faszom van? Mi az istenért bőg már megint?
-Az... az a barom ...-mutogatott az ajtó felé, de nem értettem mit is akar. Csak zokog előttem és reszket. Felkelve elé sétáltam és nekidőltem az asztalom szélének miközben figyeltem őt, de már fuldokolt a könnyeitől.
-Colin?-ő csak bólogatott ahogy könnyes szemeit törölgette.-Mi van azzal a fasszal?-nem értettem Lillyt. Nekiment az a paraszt mert nem látta hogy mögötte van.
-Ő az.. az ajtómnál állt és... és...
-Mit csinált az ajtódnál?-emelkedtem el az asztaltól.-Lilly!-érintettem meg az állát hogy felnézzen rám, de csak összeszorította a szemeit. -Mit csinált?-kapkodtam kékjeim ahogy kémleltem meggyötört arcát. Ő a kezem odébb lökve a mellkasomnak dőlve bukott ki teljesen és ordítva zokogni kezdett így én ledermedtem. Mi a kurva élet történt? Mit csinált az a barom? Karjaim köré fonódtak, de idegen volt ez a mozdulat. Nem szoktam ölelkezni. Ő még is közelebb bújt.-Mi történt kislány?-hajoltam le hozzá, de csak remegett az egész teste.
-Kukkolt. Ott állt az ajtómnál és... és épp....-köhög ahogy a nyálát félrenyeli. Mélyen beszívva a levegőt kezdte elönteni a szar az agyam. Nekem egy senki ez a lány, de most mégis késztetést éreztem hogy nekimenjek az alkalmazottamnak izomból. Itt zokog a nyakamba bújva. Mindenem csupa víz ahogy a könnyei áztatják a felsőm.
-Maradj itt és ne gyere ki amíg én itt nem vagyok.-hangom rideg volt. Próbáltam elhúzódni, de nem engedett.-Lilly! Engedj el kérlek.
-Épp azt csinálta miközben öltöztem.-vallotta be az igazat. Minden izmom megfeszült. Faszom ezt a balfaszt én megölöm. -De ne menjen kérem Mr. Barber. Csak.. én.. én nem.. nem tudom ezt kezelni. Lehet ez itt normális.
-Nem normális! Úgyhogy szépen leülsz a fenekedre és megvárod míg vissza nem jövök. A füled pedig fogd be.
-De én...
-Nézz rám.-fogtam meg az állánál.-Itt maradsz amíg elbeszélgetek ezzel a fasszal. Rendben?-egy nagyot nyelt ahogy a szemeim figyelte. Könnyei csorogtak a kezemre így elengedve az állát, megtörölten az arcát.-Az asztalomon van zsebkendő. Töröld meg a szemeid.
-Mit.. mit fog vele csinálni?-remegtek meg az ajkai.
-Semmi jóra nem számíthat.-támaszkodtam meg a széke karfáján ahogy a füléhez hajoltam.-Meg fogom ölni. Ezzel mindössze annyi a baj, hogy kell egy új asszisztens, de leszarom hogy ő ki is valójában. Egy balfasz volt így is.
-Ha elbeszélget vele az is elég.-vékonyodott el a hangja.
-Nem elég! Nekem nem elég! Ki fogom nyírni.-emelkedtem még jobban felé így ő ahogy felém fordította a fejét az orra az arcomhoz simult. Állkapcsom megfeszült ahogy hozzám ért. Nem mozdultam ahogy ő se.-Maradj itt szépen és fogd be a füled. Nem akarod ezt hallgatni.
-Miattam nem kell hogy megöljön valakit.-suttogja elhaló hangon.
-Hát pedig most ez fog történni kislány.-emelkedtem el tőle majd a stukkert kihúztam a zsebemből. Ő hátrébb ült a széken. Félt a fegyvertől. Tudja hogy őt is ez a pisztoly fogja eltenni láb alól, de nem most. -Félsz ettől?-biccentettem a fegyver felé. Ő halványan bólintott mire a keze után nyúltam. Riadtan még hátrébb mászott, de már majdnem hanyatt esett a székkel.-Hé! Add csak a kezed. Nem teszek semmit.
-Nem bízok magában.-kapta fel a szemeit rám.
-Tudom, de most fogsz. Add a kezed.-nyújtottam felé hatalmas tenyerem, de ő meg se mozdult.
-Nem akarok hozzá érni.-kapkodott levegőért.
-Pedig ha kiképzést szeretnél, tudni kell ezzel is bánni.
-N.. nem akarok hozzáérni.-mászott hátrébb, de a szék elkezdett dőlni így a kezénél elkapva magamhoz rántottam.
-Vedd ki szépen a kezemből.-nyújtottam a pisztolyt felé. -A ravaszt ne húzd meg mert tele van a tár. Csak fogd meg.-azt akartam hogy ő tegye meg azt amire én készülök. Colint ő fogja kinyírni csak én mögötte fogok állni. Meg kell tanulja ezt is. Szembenézni azzal hogy egy ellenfél áll előtte aki él és mozog mindaddig míg meg nem húzza a ravaszt. Utána nem fog az már tenni semmit se.
-Nem akarom megfogni.-törölte meg a szemeit.
-Csak meg kell tartanod.-emeltem közelebb a fegyvert, de ő hátrált így fél kézzel közelebb húztam.-Maradj itt. Nem történik semmi sem.-pillantottam le rá, de reszketett. Kezére simítva a kezem emeltem meg és helyeztem bele a fegyvert mire a teste megremegett.
-Nehéz.-kapta fel a szemeit rám.
-Mert nem játék fegyvert tartasz a kezedben. De ne felém tartsd. Lefele a föld felé.-toltam odébb a kezét de remegett a fegyver is annyira félt. Mögé lépve mind a két kezem a kezére simult ahogy a vállához hajoltam.-Tartsd két kézzel. Kiejted ha egy kézzel fogod.-húztam fel másik kezét is így hatalmas kezeim közt eltűnt az ő apró kezecskéje.
-Ez ijesztő.
-Nem az. Csak tartsd egyenes kézzel. Ne engedd hogy kiszedjem a kezedből.-kaptam el a fegyver csövét, de ő elengedte.-Hhh... újra. Tartsd erősen.-tettem vissza a kezeibe a fegyvert.
-Remeg...remeg a kezem.-csuklott el a hangja.
-Érzem hogy remegsz, de most koncentrálj.-hajoltam vissza hozzá, de ahogy megereztem a parfümjét egy percre megálltam. Ahogy a bőréhez érek és ez amit kivált, kurva rossz irány.