Bound to Love

21. Igazam volt?

-Lilly Benson-

Nem tudom mi ütött belém tegnap. Tisztán éreztem, hogy kő kemény. Tetszett neki amit látott, még is úgy kezelt mint akit ez meg se mozgat. Ezt a pasit még a farka se irányítja?
A szemem dörzsölve próbáltam magamhoz térni, de ma este se aludtam túl sokat.
-Nem érünk rá egész nap.-hallottam meg mély hangját így riadtan felültem az ágyban. Sötét volt még a szobában, csak kintről az ablakokon keresztül szűrődött be egy kis fény. Nem láttam őt, hogy hol lehet, de ahogy megmozdult és közelebb lépkedett, kezdett egyre jobban a fülemben dobogni a szívem.-Kelj fel.-sétált az ágy végéhez zsebre dugott kézzel.
-Hány... hány óra?-köszörültem meg a torkom, mivel be voltam rekedve.
-Az lényegtelen. Öltözz.-kikászálódva az ágyból ,mivel nem láttam semmit se így nem tudtam, hogy pont mellettem van bármi is a földön. Átbukva a papír zacskókon egyből közelebbről is megnézhettem az ágy alatt elterülő szőnyeg mintáját.-Hhh... ne szórakozz... haladj!
-A faszom van itt...-dörzsöltem a térdeim amire ráestem, majd egy kéz rántott fel a földről.
-Azt mondtam haladj! Ez parancs.-oltotta fel az éjjeliszekrényen lévő kislámpát így csak most láttam meg min is buktam át. Jópár szatyor volt mellettem a földön, de hogy mik vannak ezekben, vagy hogy kié, arról halvány gőzöm se volt. Felkapva a szemeim Andyre csak most láttam ,hogy nem a megszokott élre vasalt ing és fekete nadrág van rajta, hanem egy feszülős póló és egy melegítőnadrág. Nagyot nyelve próbáltam feldolgozni a látványt, de teljesen összezavarodtam.
-Mik ezek?-nyögtem ki halkan.
-Hhhh... a kérdezgetés helyett iparkodhatnál. Tizenöt perc múlva az ajtó előtt legyél.-indult kifele a szobámból, majd becsapta az ajtómat.
Még az álom se ment ki a szememből, de már feladatom van. Felemelve az első zacskót kinyitottam, de egyből le is dermedtem mikor felfogtam mit is látok valójában. Fehérneműkkel volt te, majd egy másik papír zacskót kinyitva tele volt pólóval, nadrággal, pulcsival. Honnan tudja a méretem? Miért kaptam ezeket ha kijelentette, hogy egy centet se költ rám.-Igyekezz! Nem hallom hogy készülnél!-kopogott be az ajtón így összerezzentem. Ő itt vár ?
Kiszedve az első kezem ügyébe akadó dolgokat a zacskóból fel is vettem őket, majd kinyitva az ajtót kettő kék szempárral találtam szembe magam. Pillái megremegtek ahogy előtte álltam.
-Ez megfelel vagy...-intettem magamra, de ő hátat fordított nekem.
-Kövess.-indult meg a folyosón így gyorsan szedve a lábaim igyekeztem utána. Nem tudom mi a terve, vagy mi jár a fejében. Esélytelen hogy erre rájöjjek így azt láttam helyesnek, ha azt csinálom amit mond akkor nem lesz abból gond.
A folyosón haladva utána én már teljesen eltévedtem ebben a kibaszott nagy házban. Nem is értem ő neki mennyi időbe telt, hogy megtanulja mi merre van. Bár ha ezt megkérdezném, tuti kivágná magát valami frappáns dumával és még én lennék hülyének nézve. Széles hátát figyelem ahogy előttem megy jó pár lépéssel. Tuti hogy kondizik mert ilyen alakja máshogy nem lehet. Lejjebb pillantva a nadrág ráfeszült a combjaira. Hogy lehet ilyen feneke? -Ne stírölj! -mordult fel így riadtan elkaptam a szemem róla.
-Én nem is..
-Érzem hogy bámulsz!
-Nem bámulok!
-De igen!-fordult meg hirtelen így a mellkasának csapódtam.-A lábaid elé nézz, ne engem bámulj!- nem válaszoltam inkább. Ő ezt úgy vette hogy megértettem, de ahogy elindult előttem a szemeim ismét végig siklottak rajta. Karján az erek táncoltak ahogy mozgott a keze.
A hosszas bóklászást követően egy ajtón nyitott be, de ahogy megláttam hova is jöttünk a szemeibe villantak az enyémek.
-Ez.. ez most komoly?
-Befelé. Bemelegíteni.-tartotta még mindig az ajtót.
-Kiképez?-léptem beljebb. Elfogadta az ötletem? Még is akkor az lesz amit felvázoltam?
-Azt mondtam hogy...
-Igazam volt?-csillantak fel a szemeim, de hamar el is tűnt az a pici jókedvem, mert izomból bevágta az ajtót.
-Azt mondtam hogy bemelegíteni. Nem vinnyogni mint egy óvodás. Haladj mert kurvára nincs nekem erre se időm, se kedvem.
-Hogy...hogy melegítsek be?-remegett meg a gyomrom mert látszott rajta, hogy perceken belül a torkomnak ugrik.
-Sose edzettél semmit? Ne csináld már ezt a bénázást! Szedd össze magad!-kiabált ismét velem és az se segített hogy az edzőteremben még hangosabb volt a hangja.
-Sose edzettem! Na és akkor?!-kiabáltam már én is vissza.
-Itt csak én ordibálhatok szívi!-mászott az arcomba.-Le a földre.
-M..miért?
-Mondtam! Le a földre!-tagolta a mondatot.-Fekvőtámasz. Lássuk mennyit tudsz.-cikáztak a szemei az enyémek közt.
-Egyet se! Ezt már most közlöm.
-Gyerünk.-biccentett a padló irányába a fejével.
-Oo hogy a faszomat...-morogtam az orrom alatt és próbáltam meg a lehetetlent, de természetesen a földre zuhantam.
-Feneket feljebb.-köszörülte meg a torkát.
-Így se megy! Minek csináljam ha...
-Azt mondtam a feneket feljebb!-hajolt közel hozzám így ledermedtem.-Gyerünk.
-De...
-Hhh... így soha az életbe nem haladunk. Feljebb a segged!-lépett át felettem, majd a csípőm elkapva feljebb emelt.-Gyerünk!
-De beszarok! Nem bírom megtartani magam.
-Foglak. Csináld!-tartott a csípőmnél, majd ahogy behajlítottam a karjaim ő lassan húzott feljebb így a segítségével tudtam egy fekvőtámaszt csinálni.-Újra.
-Hhhh... ha el mer engedni...
-Nem foglak, csak haladjunk. Csinálj tizet.
-Tizet?-néztem hátra rá a vállam felett.
-Tartalak. Nem ütöd be az orrod nyugi.-egy nagyot sóhajtva megpróbáltam ahogy tudtam azt a tíz fekvőtámaszt, de ahogy az utolsóhoz értem volna ő elengedte a csípőm.-Tartsd lent magad.
-De nem... nem bírom.-nyöszörögtem.
-Tartsd még. Csak egy kicsit.
-Meghalok!
-Nem fogsz! Gyerünk! Három. Kettő és elég.-ahogy kimondta én a földre zuhantam.
-Fáj!-motyogtam halkan.
-Húzódzkodás! Gyerünk! Egy-kettő!-csapta össze a kezeit. Hajt mintha egy nap alatt belőlem bárkit is tudna faragni. Én itt megpusztulok már az első feladattól.-Lilly! Gyerünk! Nem érünk rá!
-Hhhh... remek.-keltem fel a földről. Már most fájtak a karjaim.
-Ebbe kapaszkodj meg és húzd fel magad.
-Ha a fekvőtámasz nem ment, ez szerinted fog?-néztem fel a rúdra amit el se érek.-Magasan van! Fel se érem.
-Annyit magyarázol! Ennyi idő alatt már rég a harmadik feladatot csinálnád.
-Hát de..
-Gyerünk!
-Hogy fogjam meg?-erre a kérdésre az állát megdörzsölte hogy eltakarja a mosolyát. Jé! Tud ilyet is? Lehet ilyeneket kéne mondanom?
-Erősen markolj rá. Úgy a jó.-villantak fel kékjei az enyémekbe. Az arcom egyből vörös színben pompázott ahogy ez az egy mondat elhangzott.