- 𝐃-𝐃𝐚𝐲 - (𝐀𝐠𝐮𝐬𝐭 𝐃 𝐟𝐟.) /Javítás Alatt/

- 26.rész -

Három nap telt el azóta. Tae-vel egy szót sem váltottunk egymással. Mindig valahogy külön kerültünk. Hogy ez véletlen volt- e vagy nem arról fogalmam sincs. Továbbá én megállás nélkül edzettem magamat lelkileg és testileg is. Nem tudtam számomra melyik lenne jobb út. Nyerni vagy veszíteni D ellen? Egyik sem vonzott... Mélyen legbelül le akartam győzni D-t, mert már idegesített, hogy mindig csak beszól vagy leszól engem. Na meg, azt a nagy vigyort már letöröltem volna az arcáról! De én meg a vezetés? Nem hinném, hogy menne nekem... Soha nem voltam még egy csapatvezető semi. Még tesi órán sem! Hogy lehetnék én erre képes? Bár apa is vezető volt... Ha neki ment, akkor nekem is a véremben van nem? Gyűrűre siklott tekintetem. Miért fontos ez a gyűrű? Lehúztam az ujjamról majd nézni kezdtem. Egy szöveg volt bele glavírozva gyönyörűen dőlt betűkkel, amit minden egyes alkalommal újra és újra elolvastam.

"Intersectio inferni et coeli, Yana." (A pokol és a menny kereszteződése, Yana)

Nem értem. Annyiszor olvastam már el, de soha nem értettem. Annyit mindig tudtam, hogy hozzám van köze. De mi lennék én? Visszahúztam a gyűrűt az ujjamra. Teljesen mindegy mi vagyok a lényeg, hogy ezt a gyűrűt az életem árán is megőrizzem. Nagy levegőt vettem majd lassan kifújtam. D és apám közt milyen kapcsolat lehetett? Csak kollégák voltak vagy barátok is? Voltak annyira közel egymáshoz, mint én és Hobi? Elmosolyodtam. Mi lenne most velem az én legjobb barátom nélkül! Átfordultam a jobb oldalamra. Lehet el kéne mondanom Hobinak anyát. Ő tud apámról is azt is, hogy ki vagyok, akkor biztosan ezt is meg fogja érteni. Bólintottam. Teljesen biztos vagyok abban, hogy mellettem lesz és nem fog hülyének nézni. Kiskorunk óta támogatott engem bármekkora hülyeségről is volt szó. Nem lehet ez a víz választónk! D-vel pedig beszélnem kell.. Ki akarom kérdezni mit tud és milyen kapcsolatban voltak az apámmal vagy ő szavaival élve PD-vel. Bár belegondolva biztos akarom tudni?

"Igen... - súgta a kis hang."

Erről jut eszembe.

"Ismerlek? - kérdeztem a kishangot a fejemben."

"Igen"

"Mennyire?"

"Túlságosan is..."

"Hogy hívnak?"

"Azt nem mondhatom el..."

"Miért?"

"Ha elmondom bántani fognak és lehet soha többé nem tudok veled lenni."

"Ki fog bántani?"

"Az, akitől mindenki a legjobban fél"

Lefehéredtem. A pulzusom az egekbe szökött majd egy hirtelen fájdalom suhant át a testemen. Ez sokkal rosszabb volt, mint az eddigiek. A testem hátra u alakban hajolt meg. Izmaim teljesen kimerevedtek. Nem kaptam levegőt. Fulladozni kezdtem. Éreztem, mintha valaki a bőrömet húzná le a húsomról. Szinte tépték. Felordítottam a kíntól.

- Yana! - kiáltott rám valaki kétségbeesetten. Fejemet próbáltam odafordítani, de nem láttam semmit. Tekintettem egyre jobban homályosodni kezdett. Ez a valaki segíteni fog? Remélem. Bár egy kérdés. Rajtam lehet? Egyszer lesz megnyugvásom? Fogalmam sincs... 

Kezeket éreztem meg a bőrömön, amik most szinte a legnagyobb fájdalmat okozták nekem. Nem bírtam tovább. Átadtam magamat újra a sötétségnek.

Egy fehér folyosóra csöppentem. Minden falat vér borított. Ismerős volt a hely, mintha már jártam volna már itt egyszer. Elindultam majd egy árny jelent meg előttem.

- Újra találkozunk. - mosolygott rám szélesen.

- Újra? - néztem rá kérdőn.

- Nem emlékszel rám? - tárta szét a karjait. Nem mozdultam.

- Nem még mindig nem. - ráztam meg a fejemet.

Láttam, hogy nagy levegőt vesz majd idegesen kifújja.

- Nem akartam, de most már ehhez kell folyamodnom. - mondta majd hirtelen egy kést szúrt át a szívemen. Rögtön odakaptam a kezemet. Vért kezdtem el felköhögni.

- Én vagyok PD vagyis apád gyilkosa. - mutatkozott be egy nagy mosollyal majd megforgatta a kést a szívemben, mire egy még nagyobb adag vért köptem. - És én leszek a te halálod elhozója is.