Veszélyes vágyak! ❕️B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T.❕️

8.rész

Federico

Velem akar játszadozni? Nem ismer ez a nő még engem. Rohadtul rossz lóra tett ha azt gondolja ezt megússza. Fent a teraszon hagytam elmenni. Ha őszinte akarok lenni hatással volt rám az érintése. Legszívesebben letéptem volna a ruhát róla és ott helyben megdugom. Mi a fenéért vonz engem ennyire? Bárkit megkaphatnék ebben a rohadt teremben. Nem vagyok vak, pontosan tudom, hogy néznek rám a nők, mégse érdekel egyik sem. Talán hagynom kéne őt és keresni valaki mást akit szívesen velem töltené a ma éjszakát.

Sikerült végre összeszednem magam annyira, hogy visszajöjjek erre a nyamvadt partira. A liftből kilépve elindultam a bár felé. Muszáj volt innom valamit, bármit, ami egy kicsit csillapítja a dühömet és ellazít. Akkor vettem észre Sorayat. Egymaga ácsorgott és két férfit bámult. Nem tudtam megállni, hogy ne lépjek hozzá és ne kérjem számon az előbb történteket. Hagynom kéne az egészet a picsába, de mégis azon kapom magam, hogy újra megkérem vacsorázzon velem.
Nekem meg mi a franc bajom van? Őrületbe kerget ez a nő, meg kell őt kapnom. De kibaszodtul makacs, tartja magát és ez rohadtul tetszik. Nem kellett küzdenem nőért vagy két éve. Elég csak ránéznem, a farkam máris kőkemény. Körbe pillantok a teremben, de nincs még egy olyan nő mint ő, aki ennyire megbabonáz. Szinte észre se veszem őket, senki más nem jöhet szóba csak Soraya.

Nem gondoltam, hogy még szóba áll velem, de tévedtem.
-Mennyire akarod azt a vacsorát?-mi ez? Beugratós kérdés? Ebből a nőből bármit kinézek.
-Eléggé ahhoz, hogy ne adjam fel. Hidd el nem fogod megbánni, ha velem töltesz egy kis időt.-feljebb húzza a szemöldökét, de aztán elpillant rólam. Újra azt a két férfit nézi. Az egyik Anton Moreno, Barcelona egyik legjobb építésze, viszont a másik férfit nem ismerem.
-Rendben, legyen. Veled vacsorázok, egy feltétellel.-kezd izgalmas lenne.
-Halljam mi lenne az!-mi a szart csinálok? Nem szoktam ilyesmikbe bele menni, nincs rá szükségem, hogy bármit is tennem kelljen.
-Ismered Anton Morenot?-bólintok, ő meg folytatja.-Aki mellette áll az a főnököm. Van egy gyermek kórház, hasonló mint ez, sajnos annak a kórháznak nincs anyagi háttere és mivel elég kicsi, meg persze nem éppen a legjobb környékén található ezért senki nem akarja támogatni. Már hónapok óta próbálkozunk Antonnal hátha felajánlja a segítségét. Santiagonak, a főnökömnek nagyon fontos ez az ügy. Ha megtudod győzni, hogy segítsen, akkor veled vacsorázok.-felnevetek, ismerem Antont, sose menne ilyenbe bele. Ahhoz túl zsugori a pasas.
-Könnyebb lenne ha pénzt kérnél. Szívesen adományozok egy kisebb összeget a kórháznak. Most rögtön állítok ki egy csekket neked.-megrázza a fejét és újra feléjük néz.
-Sajnos nem tudsz akkora összeget mondani ami segítene. A kórház borzasztó állapotban van, szüksége van a felújításra.-hiszek neki, de ez hatalmas szívesség lenne a részemről.
-Beszélek vele, de ez egy vacsoránál többe fog kerülni!-kérdőn néz rám és várja, hogy folytassam.
-Ha elérem, hogy segítsen, velem töltöd az éjszakát is!-talán túl messzire mentem ezzel, de kíváncsi vagyok mennyire messze menne el.
-Hogy? Te megőrültél! Nem vagyok kurva! Kizárt, hogy ebbe belemenjek!-én is így gondoltam. Tudtam, hogy nemet fog rá mondani.
-Hát akkor sok sikert. Szükséged lesz rá. Anton sose fog csak úgy magától segíteni. Hiába könyörögtök neki, nincs szíve. Ilyesmivel nem fogtok rá hatni. És egy szóval se mondtam, hogy kurva lennél!-imádja a pénzt a hapsi, nem fog jótékonykodni. Sorayat meg elnézve sose mondana nekem igent egy ilyen ajánlatra.
-Kérj bármi mást!-hmm...csábító. Elszánt és ez tetszik. Ha sikerül meggyőzni Antont akkor eljön velem vacsorázni, szóval lesz időm megfűzni. Valami olyasmit kéne kérnem amire rettentően vágyok. De az ő maga. Talán...
-Rendben, a vacsorán kívül, kérek egy csókot.-akarom azt a rohadt csókot. Másra se tudok gondolni csak, hogy megcsókolom.
-Legyen! Egy csók! Egy vacsora! Ennyi, se több, se kevesebb!-remek üzletasszony lenne belőle. Mielőtt elindulnék beszélni Antonnal még a füléhez hajolok.
-Jobb is, hogy nemet mondtál a közös éjszakánkra. De ne hidd, hogy nem fog megtörténni, magad fogsz könyörögni érte!-nem várom meg a válaszát, otthagyom.
Már tudom mivel fogom rávenni Antont, hogy segítsen.

Amint a két férfi mellé érek, megköszörülöm a torkom, így egyből észre vesznek.
-Jó estét az uraknak! Remélem nem zavartam meg semmit.-gyors kézfogás és bemutatkozás után, egyből a tárgyra térek.
-Anton, válthatnék veled pár szót?-mindkét férfi bólint, Santiago illedelmesen magunkra hagy minket, én meg azonnal felvázolom neki miért is jöttem.
Bízok a legjobbakban, remélem a szerencse is mellém áll.