Veszélyes vágyak! ❕️B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T.❕️

23.rész

Federico

Már mindent elterveztem. Ma este átjön hozzám és beavatom a tervembe. Még a főnökét is felhívtam és kértem, hogy engedje el Sorayat holnap. Az ügyeimet és a tárgyalásokat átütemeztettem a titkárommal. Nem mondom, hogy könnyű dolga volt, de végül sikerült neki elintézni. Szabad a péntekem és a hétvégém is. Persze még így is fent áll az esélye annak, hogy nemet mond. De mért tenné? Olyan ötlettel állok elé amire nem tud majd nemet mondani, ebben biztos vagyok.

Ma az utolsó perem után az irodámba mentem. Sietnem kell haza, szeretnék mindent előkészíteni az estére. Azt akarom, hogy jól érezze magát és ne agyalja túl a dolgokat. Mert biztos vagyok benne, hogy jár az agya. Ezért küldtem neki virágot, hogy megnyugtassam. Semmi olyat nem fogok tenni ma, amit ő nem akar. Egyre nehezebb megállnom, de nem rohanhatom le.
Felkapom a telefonom az asztalról, mert tudom, hogy írt. Ha mást nem is, megköszöni a rózsákat. De szörnyű nagyot tévedtem. Hívott és hagyott egy üzenetet. Rájött, tudja, hogy valamit tervezek. A fenébe. Ezt a nőt nem lehet meglepni. Nem baj, most már végig viszem, amit elterveztem.

Nem válaszoltam neki, biztos nagyon mérges. Az estét még nem mondta vissza, legalább ez jó jel. Pontban 8-kor felcsengetek hozzá. De amint kinyitja az ajtót és meglátom, levegőt is alig kapok. Egy rövid kis nadrág van rajta, szabadon hagyva így a lábát. Elképesztően gyönyörű. Formás, hosszú lábai vannak, bár az összhatást nézve, ez a bő póló mindent elront. Bosszantani akar, mert nem öltözött fel, ezzel is jelezve, hogy nem jön velem sehova. De nagyot téved, ha azt hiszi elállok a ma estétől mert ő hisztizik éppen. Közöltem vele, hogy öltözzön és vacsora után majd szépen válaszolok a kérdésére. Vonakodva bár, de tette amit mondtam. Azért az ajtóból még visszaszólt.
"Nehogy azt hidd, hogy most te nyertél!"
Mindig én nyerek és ezt kezdi ő is végre felfogni. Mindig megszerzem amit akarok. Én őt akarom!

Az út hozzám, elég csendesen telt. Nem beszélt, csak ha nagyon muszáj volt. Ez bosszantott. Amint megálltam a házam előtt és ránéztem, mosolyognom kellett. Tátott szájjal meredt a házra.
-Te itt laksz? Mégis mennyit keresel te?-nevetnem kellett a megjegyzésén.
-Ha elárulom, nyert ügyem van? Csak a pénzem érdekel?-próbálom nem elnevetni magam újból és komolynak látszódni. Megérdemli, hogy húzzam az agyát.
-Mi? Én nem, nem érdekel gazdag vagy-e. Bocsánat, nem kellett volna ezt kérdeznem.-nem bírom tovább, muszáj nevetnem. Pontosan tudom, hogy nem érdekli a pénzem. Mielőtt bemennénk, megfogom a derekát és átölelem. Ma még nem csókoltam, nem engedte, de most már nem bírom tovább. A számat az övéhez érintem, puha és eper íze van. Egész álló nap tudnám így csókolni. Elhúzódom tőle, ennyire azért nem bízok magamban. Kinyitom az ajtót, beljebb vezetem.
-Basszus.-halkan mondja, de hallottam. Nem panaszkodhatok, a ház amiben élek, szerelem volt első látásra. Hatalmas nappali, egybe nyitott konyhával tárul az ember szeme elé, ahogy belép a lakásba. Padlótól, a mennyezetig érő ablakok vezetnek a hátsó udvarra. A nappaliból kis lépcső vezet fel az emeletre, ahol a háló és vendégszoba található. Itt lent még van egy dolgozószoba és egy fürdő is. De, ahogy elnézem Sorayat, nem csak engem bűvöl el ez a ház. Lassan mögé lépek, a kertet nézi, átölelem hátulról és a fülébe súgok.
-Tetszik?-megfordul a karomban és a szemembe néz.
-Gyönyörű a házad.
-Nem! Te vagy gyönyörű!-a szája szélére egy lágy csókot nyomok és elindulok a konyhába. Már mindent előkészítettem, már csak a steaket kell kisütnöm. Előveszek egy üveg vörösbort.
-Önthetek?-bólint, majd helyet foglal a bárszéken. Körbe pillant, látom mikor leesik neki, hogy a vacsorát én készítem.
-Várj! Azt ne mond, hogy te készítettél mindent.-mért van úgy meglepve? A pohárral a kezemben hozzá lépek.
-Nem nézed ki belőlem? Pedig szoktam főzni, bár tény, hogy már nem gyakran.-a kezemet végig húzom a combján, a térdénél megállok és egy kicsit szélesebbre nyitom. Csak annyira, hogy közé tudjak állni. A nyakához hajolok és megcsókolom.
-Fede?
-Hmm?-annyira finom, puha a bőre és az illata bódító.
-Még nem válaszoltál. Mért hívtad fel a főnököm?-abbahagyom a nyaka csókolgatását és ránézek.
-Azt már tudod. Szerettem volna ha szabad a pénteked.-karba teszi a kezét a mellkasa előtt. Hátra lépek, én is felemelem mindkét kezem. Megadva magam.
-Meglepetésnek szántam, de most már tudom, hogy téged nehéz lesz meglepni. Elrabollak a hétvégére.-csodálkozva néz rám és nem hibáztatom érte. Most biztos azt gondolja, hogy megőrültem. Lehet benne valami, még sose tettem ilyent ezelőtt.
-Mégis miről beszélsz? Elrabolni? Neked elment az eszed.-ettől félek én is.
-Nem jó kérdéseket teszel fel. Én a helyedben azt kérdezném, hova?
-Legyen! Hova akarsz vinni?-bárhova elvinnélek, de mégse ezt a választ adom neki.
-Milánóba viszlek!-a szája elnyílik, nem szól egy szót sem. Talán mégis sikerült meglepnem?