Veszélyes vágyak! ❕️B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T.❕️

45.rész

Federico

Alig vártam, hogy Sorayat hazavigyem. Hozzám. Nem akartam egy percre sem magára hagyni és szem elől téveszteni. Soha többé. León és Luna nálam voltak. Ők is velem akartak jönni, de meggyőztem őket, hogy inkább a lakásomban várjanak. Mikor beértünk a házba Luna azonnal a barátnője nyakába borult. Mind a két lány elsírta magát.
-Jól vagy? Mi a fene történt? Mért van bekötve a fejed?-Luna csak mondta és mondta, muszáj volt közbe lépnem.
-Engedd levegőhöz jutni. Sőt talán az lenne a legjobb ha most elmennétek. Sorayanak pihenésre van szüksége.
-Nincs semmi baj Fede. Jól vagyok. Inkább örülök, hogy itt vagytok, velem.-erősnek akart tűnni, de látom rajta mennyire megviselte ami történt. León egész eddig csendben maradt, de most ő is megszólalt.
-Örülök, hogy nagyobb bajod nem lett és, hogy most itt vagy velünk. Elmondod mi történt?-ezt már én is megakartam kérdezni, de nem mertem. Attól féltem, hogy még korai lenne őt ezzel kapcsolatosan faggatni. Soraya végül mesélni kezdett.
-Akkor este Fedet vártam az irodában, de már képtelen voltam tovább egy helyben ücsörögni. Utólag már tudom, hogy rossz döntés volt, de lementem az épület elé, hogy majd ott megvárom. A sarkon megláttam a kávézót ami még nyitva volt, úgy gondoltam beülök és ott várakozok. Nem értem el odáig, Diego várt rám, lesben állt. Egy pisztolyt szegezett rám, beültetett az autóba és elvitt egy házhoz. Még a kocsiban megpróbáltam a telefonomat felvenni, de azonnal észrevette. A fejemet az oldalsó ablaküvegbe vágtam. Vérezni kezdett, utána már csak arra emlékszem, hogy egy idegen házban ébredek, bekötözött fejjel.-csikorgatom a fogaimat, olyan mérges vagyok, hogy törni-zúzni tudnék. Ha Diego nem lenne halott, én magam fojtanám meg. Soraya észre veszi az idegességemet és a kezemért nyúl.
-Nem szeretném, hogy magadat hibáztasd, nem te tehetsz róla. A lakásomhoz is jöhetett volna, vagy mikor a boltban vagyok. Ezt már előre eltervezte.-talán igaza van, de attól engem még bánt.
-Megígértem, hogy vigyázok rád, de elbuktam. Ez soha többé nem fordulhat elő! Éppen ezért, szeretném ha ide költöznél. Nem csak ez miatt. Azt akarom, hogy velem légy, hogy itt legyél.-a barátaink nem lepődtek meg, nekik már mondtam, de Soraya szája tátva maradt. Korainak érzi, de én nem. Tudom mit akarok és ettől nem tágítok.
-Fede, talán ezt át kéne gondolnod még egyszer.-megrázom a fejem és közelebb húzom magamhoz.
-Nem! Nincs mit átgondolni, ezt akarom.-Soraya a barátnőjére néz. Nem tudom mért, talán a véleményére kíváncsi, vagy más oka van. Fogalmam sincs, de nem is érdekel. Végül Luna rámosolyog és egy aprót bólint a fejével. Mint aki azt akarja ezzel jelezni, hogy mire vársz még?! Vágj bele! De mielőtt Soraya bármit mondhatna, León szólal meg.
-Ne haragudjatok, de nekem vissza kell mennem az irodába. Örülök, hogy itt vagy és nem esett bajod. Majd holnap benézek!-rám néz. Az ajtóhoz kísérem-Hívlak ha megtudok valamit.-megkértem derítse ki mi lett Pilarral. Remélem a börtönben fog megrohadni.
León távozása után nem sokkal Luna is elment, így csak ketten maradtunk. A kanapén ültünk, Sorayat szorosan magamhoz ölelve. Nem bírtam elengedni. A hátát a mellkasomnak döntötte.
-Hogy találtál rám?-felsóhajtottam. Nem akartam minden részletet elmesélni. Így is pont elég szörnyűségen ment keresztül, de a lényeget elmondhatom neki.
-Pilar bejött hozzám a bíróságra. Furcsálltam, hogy tudja hol talál. Először azt állította, hogy itt volt nálam, de ezt tudtam, hogy nem igaz. Leónék itt voltak, értesített volna. Végül elszólta magát. Miután lelépett, a rendőrségnek elmondtam mindent. Az összes ingatlant átnézték ami Pilar nevén volt. Ezt Diegonál is megtették, de ott nem voltál. Én is beakartam menni a házba, de nem engedték. Majdnem megbolondultam amíg odakint kellett várakoznom.-Soraya megfordul és a szemembe néz.
-Köszönöm, hogy nem adtad fel. Nem tagadom nagyon féltem és kétségbe voltam esve, de végig rád gondoltam. Te tartottad bennem a lelket. Szeretlek.-szorosan megölelem őt. A füle mögé tűrök egy tincset.
-Soha nem adtam volna fel. Nem veszíthetlek el téged. Az egész várost átfésültem volna érted. Szeretlek. Megváltoztattál, újra boldog vagyok és ezt az érzést soha nem fogom elengedni. Veled akarok lenni és boldoggá foglak tenni. Ezt az egyet megígérhetem.-megcsókolom.
-Tényleg azt akarod, hogy ide költözzek?
-Semmit nem akarok jobban, mint veled lenni.-a mellkasomra dönti a fejét.
-Már nem bánom, hogy adtam neked egy esélyt.-felnevetek és a füléhez hajolok.
-Oh édesem, sose adtam volna fel. Mi összetartozunk!