Veszélyes vágyak! ❕️B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T.❕️

29.rész

Federico

Elvette az eszem. Nem volt elég belőle, még többet akarok. Rohadtul nem érdekel ez a város. Őt akarom. Hogy is gondolhattam, ha megkapom elég lesz egy alkalom és nem akarok újra elmerülni benne. Nevetséges, még a feltételezés is.

Lejártam a lábam és mindezt egy nő miatt. Nem gondoltam, hogy ennyi látnivaló van. Helyesbítek, inkább azt nem gondoltam, hogy ennyi mindent megakar majd nézni. Még a Milánói Dómot megértem, tényleg. De arról nem volt szó, hogy 5 különböző templomot is végig fogunk járni. Könyörgöm, még egy rohadt képtárba is elmentem a kedvéért. Mikor kiléptünk a szobából azt mondta járni se tud, elszívtam minden energiáját. Hát, nagyon nem úgy néz ki. Jobban le kell fárasztanom. Ha holnap is ilyen tempót diktál, én fogok kidőlni.
Bár ha jobban belegondolok, olyan boldognak tűnik. Szeretem ha mosolyog, boldognak akarom látni. Szóval, lehet mégis csak megérte lejárni a lábam.
-A stadiont is megnézzük? Kérlek!-a stadiont? Csak nem foci drukker is?
-Szereted a focit?-bólint. Vajon mit nem tudok még erről a nőről? Felnevetek, ő pedig értetlenül bámul rám.
-Divat és foci? Elmeséled, hogy fér össze ez a kettő? Nem értem!-egy ilyen törékeny, gyönyörű nő, aki a divat világában él. Olyan sportot szeret, ami inkább a férfiak világa.
-Mit nem értesz ezen? Te is Barcelonában élsz. A világ egyik legjobb focicsapata a miénk. Plusz nőből vagyok, melyik nő nem szereti nézni a....-megtorpan, nem fejezi be a mondatot. Felhúzom a szemöldököm. Sejtem mit akart mondani, de tőle kell hallanom.
-Fejezd csak be! Gyerünk.-noszogatom.
-Azt akartam mondani, hogy büszkének kéne lennünk rájuk. Mármint a városunk csapatára. Hihetetlen sikereket értek el.-kitör belőlem a röhögés. Ezt a szöveget. Beszél itt össze vissza. Pontosan tudom, hogy a férfiakra gondolt. Én is szeretem a focit, meg úgy általában a sportot. De egy női meccsen, nem feltétlenül egy nő tehetségét nézem meg.
-Hát, ilyen magyarázatot se kaptam még. Jól körbe írtad. De talán jobb is, hogy nem vallottad be nyíltan, hogy a férfiakat nézed.-most már ő is nevet. Közelebb húzom, a füléhez hajolok.
-Birtokló típus vagyok. Ami az enyém, az nem lehet senki másé. De nézni lehet, az nincs megtiltva. Egészen addig míg nem kezdesz el áradozni valamelyik focistáról.-nagyot nyel, de bólint. Örülök, hogy ezt tisztáztuk.
-Szóval szeretnéd megnézni a stadiont? Hm...meglátom mit tehetek. Most viszont keressünk egy éttermet mert éhen halok.

Egy óra múlva már a La Gioiaban ülünk és a pincérünkre várunk.
-Jól érezted ma magad?-az arcára van írva a válasz, de tőle is szeretném hallani.
-A "jól" nem is a legmegfelelőbb szó rá. Imádom Milánót. Minden olyan színes, vidám, hangulatos. Az emberek kedvesek és közvetlenek. A nyelvükért meg egyenesen odáig vagyok. Szeretem hallgatni az embereket, ahogy olaszul beszélnek. Az egész város él. Nem otthon ülnek az emberek hanem kint az utcán. Beülnek egy-egy kávézóba, még az idősebbek is, találkoznak, beszélnek, majd haza mennek.
-Szóval a nyelvükért oda vagy! És az enyémért?-magas labda volt, muszáj volt lecsapnom.
-Fede! Viselkedj, egy étteremben vagyunk.-és? Ez nem jelent semmit. Senki nem hall minket és ha hallana is, pont nem érdekel. Már válaszolni nem tudok mert megjelenik egy pincérnő az étlapokkal. Kedvesen üdvözöl minket, de a szemét nem veszi le rólam. Sorayara nézek, neki is feltűnt. Remek.
-Mit hozhatok inni Önöknek?-kérdezi kedvesen. Rendelek egy üveg bort, azzal el is siet.
-Bámult! Engem szinte észre se vett.-nehezen tartom vissza a mosolyom. Féltékeny. Tetszik ez nekem? De még mennyire.
-Ugyan már. Megnézett és akkor mi van? Élvezzük az estét és a vacsorát.-elmosolyodik, majd bólint. A pincérnő pár perc múlva visszatér az üveg borral és megkérdezi mit szeretnénk vacsorázni. Gyorsan lejegyzeteli, de mielőtt elmenne elveszi az étlapokat. Amikor az enyémért nyúl, a keze hozzá ér a kezemhez és végig húzza rajta az ujjait. Nyíltan flörtöl velem, úgy, hogy egy másik nővel ülök az asztalnál. Máskor ez tetszene, de nem most, főleg mert nem is érdekel más nő. A hölgy magunkra hagy, de még előtte rám mosolyog. Sorayara nézek. Az egész arca vörös. Lángol a tekintete. Ha szemmel ölni lehetne, a pincérnő már nem élne. A kezéért nyúlok és megfogom.
-Panaszt kéne tennünk és kérni egy másik pincért. Nem is értem mit gondolt ez a csaj, én szerinte ki vagyok?-szemben ülünk egymással, egy kerek asztalnál. Az ölemből az asztalra teszem a szalvétámat, felállok és a mellette lévő székre ülök. A szemébe nézek.
-Rajtad kívül nem látok mást ebben a helyiségben, csak Téged!-ez az igazság, de ha kell be is bizonyítom. Mikor a pincérnő felénk tart, megcsókolom Sorayat. Elhúzódom és a szavakat felé intézem.
-Alig várom, hogy visszaérjünk a szállodába és végre letéphessem rólad ezt a ruhát. Gyönyörű vagy benne, de ruha nélkül még szebb vagy.-a pincérnő elnézést kér, leteszi elénk a tányérokat, majd elsiet. Felfogta, hogy nálam labdába se rúghat. Sorayat akarom, csak ő kell nekem.