Veszélyes vágyak! ❕️B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T.❕️

35.rész

Reggel mikor beérek az irodába Santiago még nincs bent. Ma végre bejön mert a modellekkel ruha próbáljuk van. Már egy hete nem láttam és nem is beszéltem vele. Pedig lenne mit mesélnem.

Egy óra múlva már az irodájában ülünk és Federicoról beszélgetünk.
-Valaki itt nagyon boldog. Ezek szerint jól sikerült a hétvége Milánóban.-felsóhajtok, mert több mint jó volt.
-Csodálatos volt. Sok mindent megtudtam róla, végre kezd megnyílni előttem. Nem tagadom voltak hullámvölgyek, főleg az első nap. Neki se volt könnyű élete. Meg van az oka mért bizalmatlan a nőkkel.
-És miért?-vág közbe.
-Nem haragudj, de ez az ő élete. Nem szeretném kifecsegni. Legyen annyi elég, hogy megbeszéltük és azóta mintha teljesen megváltozott volna. Kedves volt, előzékeny, oda figyelt rám és minden óhajomat teljesítette. Még egy rohadt focimeccsre is elvitt. Nem hazudok neked, azt hittem ha ennek a hétvégének vége, fülét-farkát behúzva menekül majd el, de nem így lett. Tegnap éjjel nála aludtam. Tőle jöttem most a munkába.-Santiago rám néz és mosolyog. Tudom mit lát, hogy boldog vagyok és jól érzem magam. Ami igaz is.
-Azt hiszem itt valaki szerelmes...
Ez az kislány. Végre. Mióta is sorolom neked, hogy kezdj el megbízni újra valakiben? Ő mit szólt mikor elmesélted neki Diegot?-lesütöm a szemem, az ölemben lévő papírokkal babrálok.
-Jaj ne! Nem mondtad el neki? Joga van tudni, főleg mivel együtt vagytok. Ő megnyílt neked. Elmesélte a múltját, neked is ezt kellett volna tenned. Nem titkolhatod el előle.-igaza van, mint mindig. De nem olyan könnyű erről beszélnem. Mielőtt válaszolnék neki, lépteket hallunk odakintről. Az órámra nézek, még nem lehetnek a lányok. Korán van még hozzá. Az iroda ajtaja nincs becsukva, ezért pontosan látjuk, hogy egy futár tart felénk a folyosón. A kezében egy csokor virággal. A szívem hatalmasat dobban. Igaz, az se biztos, hogy én kapom, de ez csak megérzés. Mikor a srác végre odaér hozzánk, lenéz a füzetére.
-Senora Ortiz?-felállok és oda megyek hozzá.
-Én vagyok!-a lapot elém tartja, hogy írjam alá, majd a kezembe adja a csokrot. Visszafordulok Santiago felé.
-Federico küldte?-vállat vonok. A srácnak megköszönöm, aki azonnal távozik. Átnézem a virágot, de nem találok benne semmit. Se egy kártya, se egy kis lap, semmi. Furcsa. De ki mástól kaptam volna virágot? A telefonom az irodámban hagytam töltön, mert Fedénél elfelejtettem este feltenni.
-Megyek megköszönöm neki.-intek neki és az irodámba megyek.

Reggel azt mondta ma nagyon sok tárgyalása lesz. Be kell pótolnia a pénteki ügyeit. Ezért csak egy üzenetet küldök neki.

Én: Megkaptam a virágot. Gyönyörűek, de nem kellett volna. Hiányzol, este beszélünk.

Ahogy sejtettem, nem jön válasz tőle. A nap folyamán előkészítettem az összes lány szerződését, külön mappákba szedtem, így a főnökömnek könnyű dolga lesz. A lányok megérkeztek, már a rögtönzött stúdióban vannak Santiagoval. Annak idején mikor irodát keresett, a fő szempont az volt, hogy legyen egy olyan hely ami elég nagy és tágas. Szerencsénk volt ezzel a hellyel. Külön irodája van Santiagonak, nekem és a harmadik helyiség, ami a legnagyobb, azt átalakítottuk stúdióvá. A szoba tele van ruhákkal, olyan mint egy nagy próbafülke.
Minden lány álma lenne egy ilyen szoba. Már visszafelé tartok a folyosón mikor meghallom a telefonom csörgését. Az irodámba rohanok és látom Fede hív. Azonnal felveszem.
-Szia!
-Szia édesem. Megkaptam az üzenetedet. Bocsánat, hogy csak most hívlak, de ma örültek háza volt a bíróságon.-elképzelem, ahogy beletúr a hajába. A hangja alapján fáradtnak tűnik.
-Semmi baj. Ha fáradt vagy, sztornózzuk a mai vacsorát. Majd holnap elmegyünk. Nem gond.
-Nem! Jól vagyok. Látni akarlak.-felnevetek.
-Hiszen ma reggel láttál.
-Az nem volt elég. De elkalandoztam. Nagyon sajnálom, de a virágot nem én küldtem. Valamiről tudnom kéne?-nem ő? Akkor kitől kaptam? És a legfontosabb miért? A virágra nézek, amit az asztalomra tettem. A gyomrom görcsbe rándul.
-Soraya ott vagy még?-basszus, elmerültem a gondolataimba.
-Igen, persze. Akkor biztos egy ügyfél vagy cég küldte.-hadarom gyorsan az első dolgot ami az eszembe jut. Bár pontosan tudom, hogy semmi ilyenről nincs szó. A hideg végig fut a testemen, rossz előérzetem van.
-Nem volt mellette kártya?-ha azt mondom nem, attól ő is ideges lesz. Ezért nem szívesen, de füllentek neki.
-Most, hogy alaposabban megnéztem megtaláltam. Olyan szórakozott vagyok, talán mert nem aludtam ki magam.-felnevet.
-Látod, az lehet. A rejtély megoldva. Még van pár papír amit át kell néznem, de este 7-re ott vagyok érted.-elköszönünk egymástól. A szememet képtelen vagyok levenni a csokorról. Ha nem Federico küldte, akkor kicsoda? A telefon csipog egyet a kezemben. Üzenetem jött. A szám ismeretlen.

Ismeretlen: Remélem tetszik a virág. Olyan szép, mint te!

Kiesik a kezemből a telefon. Alig kapok levegőt. Ez nem lehet ő.
Nem, nem, nem!