Veszélyes vágyak! ❕️B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T.❕️

42.rész

Federico

Amint meglátom Pilart az irodámban rossz érzés kerít a hatalmába. Minek jött ide? Múltkor elég világosan el lett neki mondva, hogy többet ne keressen. Soraya is megmondta neki. A picsába. A kurva életbe, hogy nem jutott ez előbb eszembe?! Felkelek az székből és az ajtó felé veszem az irányt. Ő azt hiszi hozzá indultam és ellép előlem. Amint az ajtó becsukódik, kulcsra zárom. Visszafordulok Pilar felé.
-Hol van?-elkerekedik a szeme, de nem mond semmit. Teszek egy lépést felé.
-Azt kérdeztem HOL VAN!-az arcába üvöltöm a szavakat. A titkárom van csak itt, de rohadtul nem érdekel. Neki lököm Pilart a falnak, nem túl erősen, de a fejét így is beüti a falba.
-Aú...állj le Federico. Azt se tudom miről beszélsz.-talán még el is hihetném neki, de túl sok az egybeesés.
-Minek jöttél ide? Honnan tudtad, hogy itt vagyok?-valami itt bűzlik, és én kifogom deríteni mi az.
-A lakásodon nem voltál, ezért gondoltam itt lehetsz.-hazugság! Most meg vagy.
-Sok mindent feltételeztem rólad Pilar, de ezt nem néztem volna ki belőled. Hazudsz mint a vízfolyás. Nem voltál nálam, és tudod, hogy ezt honnan tudom? Mert León nálam van. Ha tényleg odamentél, ő már értesített volna.-megpróbál ellépni mellőlem, az öklömmel a falba ütök a feje mellett. Összerezzen, nem mozdul. Megijedt. Helyes, féljen csak.
-Utoljára kérdezem meg. Mit keresel itt?-az ajka remeg, alig bír megszólalni.
-Én...én látni akartalak.-nem ezt a választ vártam. De belemegyek a játékba.
-Miért? Mit akarsz tőlem?-még mindig kiabálok. Egyszerűen nem tudok megnyugodni.
-Tényleg nem érted? Az a nő elvette az eszed! Nem vagy önmagad mióta ismered.-pont ellenkezőleg, azóta vagyok csak önmagam mióta ismerem Sorayat. Kezd fogyni a türelmem.
-Ő az egyedüli aki ismer engem.-a kezét a mellkasomra teszi, elfog a hányinger.
-Engedd, hogy én is megismerjelek.-ellököm a kezét. Az arcába mászok.
-SOHA! A cipője sarkáig se érsz fel Sorayanak. Undorító vagy, már az se tudom, hogy bírtam egyáltalán hozzád érni.-pofon vág, látom a szemében, hogy próbálja visszatartani a sírást. Gondolom még soha nem beszélt így senki vele. Hát belőlem most kihozta az állatot.
-Soha nem fogod őt újra látni!-a szája elé teszi a kezét. Elszólta magát. Eddig is dühös voltam, de most már tombolok. Hívnom kéne a rendőrséget és rájuk kéne ezt bíznom, de képtelen vagyok józanul gondolkodni. Megragadom mindkét vállát és megrázom.
-Mond meg hol van! Legyen eszed. Az emberrablás komoly bűn, ahogy a bűnrészesség is.-elerednek a könnyei, de engem ez nem hat meg. Előveszem a zsebemből a telefont. Megnyomok egy gombot, a fülemhez teszem a készüléket.
-Uram?-a titkárom az.
-Kérlek hívd fel a rendőrséget, most!-azzal lerakom a telefont, Pilarra nézek. Az egész teste remeg, mozdulni se bír. Ha tudna is, akkor se menne sehova. Az ajtó zárva, a kulcs nálam van. Teszek egy lépést hátra, ő meg lecsúszik a fal mentén és a földre ül. Nehéz megállnom, hogy ne húzzam fel a nyakánál fogva és addig fojtogassam amíg el nem árulja hol van Soraya. De nem teszem. Nem azért mert törvénybe ütközik, hanem mert félek, nem tudnék leállni.
-Szánalmas vagy Pilar. Egy olyan embert bántottál aki semmi rosszat nem tett.-felemeli a fejét és rám néz.
-Ő vett el tőlem!-megrázom a fejem.
-Sose voltam a tiéd. Párszor megdugtalak, de ennyi. Sose akartam tőled semmit. Mielőtt megismertem volna Sorayat, már akkor mondtam neked, hogy köztünk soha nem lesz semmi.-a távolból már lehet hallani a szirénákat. Az ablak felé néz. Ő is hallja. Feláll, felveszi a táskáját.
-Nem akartam ezt tenni, de nem hagysz más választást.-most meg miről beszél? A táskájába nyúl és egy pisztolyt vesz elő.
-Add ide a kulcsot Federico!-nem teszem. Nem menekülhet el. Kibiztosítja a fegyvert, rám szegezi.
-Ha nem engedsz ki, lelőlek és Soraya is meghal.-csak a szája jár. Nem tenné meg. És ha mégis? Hiszen erre is képes volt. Az, hogy velem mi lesz, nem érdekel, de Sorayanak nem eshet bántódása. Előveszem a kulcsot a zsebemből és a földre dobom. Pont előtte esik le. Rám néz, majd a kulcsra. Vacillál. Végül lehajol érte. Kihasználom az alkalmat és elindulok felé. Túl messze álltam, gyorsabb volt. Az ajtóhoz siet és kinyitja.
-Nem fogod tudni megmenteni őt. Mire a rendőrök kiderítik hol van, ő már nem lesz a városban.-nem mond mást, elrohan. A földre rogyok és torkom szakadtából üvölteni kezdek.
Ez nem fog megtörténni. Ha kell egész Barcelonát porig égetem. A föld alól is előkerítem őt. Ezt megígérem.