Veszélyes vágyak! ❕️B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T.❕️

38.rész

Federico

Késésben vagyok. Az ügyfél aki nálam volt alig akart elmenni, de mégse dobhattam ki. Soraya mérges lesz, így se volt túl boldog, hogy az irodájában kell ücsörögnie, miközben rám vár. Talán haza mehetett volna és megvárhatott volna ott, ez igaz, de így nyugodtabb vagyok és tudok rá figyelni. Nem tagadom lesokkolt amit a volt barátjáról mesélt nekem. Az ilyen nem is ember, csak egy féreg. A munkám során sok ilyen és ehhez hasonló esettel találkoztam. A legtöbbjük nő. Bántalmazás, erőszak, gyermek elhelyezési per, gyilkosság. Mind sokkoló, főleg egy nőnek, de Soraya erős, ha meg is törte, talpra állt és ez mindenképp becsülendő. De most már nincs egyedül, én itt vagyok mellette és vigyázok rá.

A kocsiban ülök és próbálom őt utolérni, de nem veszi fel. Tudom, hogy dühös, de a telefont felvehetné. Újra próbálom, de semmi. Egészen addig próbálkozok míg az irodája elé nem érek. Kiszállok a kocsiból az ajtó felé veszem az irányt. Zárva. Mi a franc? Az épületben sötét van. Az utca kihalt, sehol egy lélek. Ez nem lakóövezet, itt nincsenek lakások, csak boltok, butikok. Visszamegyek a kocsihoz a telefonomért és újra megpróbálom felhívni. Most is kicsöng, de nem veszi fel. Talán haza ment és fürdik, ezért nem hallja, hogy hívom. Nagyon remélem, hogy csak erről van szó. Kezdek rohadt ideges lenni.

Félóra múlva már a lakásán vagyok. Hiába nyomom a csengőt és kiabálok, nem válaszol. Ennyire azért nem haragudhatott meg rám, ugye? Igen, elkéstem, de ha engedné megmagyaráznám neki. Úgy döntök írok neki. Hátha azt legalább elolvassa.

Én: Sajnálom, édesem. Tudom, hogy elkéstem. Az ügyfél elég problémás eset, de majd személyesen elmesélem.  Vedd fel a telefont, kérlek. Vagy legalább azt mond meg hol vagy és érted megyek.

Még mindig a kocsiban ülök a háza előtt. Lassan egy órája. Még mindig nem jött haza. Nem veszi fel ha hívom és az üzenetemre se válaszol. Fogalmam sincs hol van és kivel. Azt se tudom jól van-e?! A dühöm elpárolgott, az aggódás vette át a helyét. Aztán beugrik. Talán Lunaval van. A napokban pont eleget hallgattam tőle, hogy alig látja a barátnőjét. A hétvégére szerveztek valami közös programot, de talán előrébb hozták. Bár ha így is lenne, azért szólhatott volna! Nem tudom Luna címét. Az irodámban, az aktájában biztos megtalálnám, de azzal törvényt szegnék. Ki is rúghatnak ha ez kiderül. Írok neki még egy üzenetet.

Én: Csak annyit mondj, hogy Lunanal vagy és nincs semmi bajod! Kérlek!

Nem jön válasz, bárhogy szuggerálom a telefont. Nem pittyeg, nem csörög, meg se rezzen. Nem várok tovább. Visszamegyek a bíróságra és kikeresem Luna címét és számát. Vállalom a kockázatot ami ezzel jár. A cím a belvárosban van, nem messze Soraya irodájától. Logikusnak tűnik, hogy idejött. Közel van. Felcsengetek, de semmi. Az órámra nézek. Elmúlt 10 óra is. Sok idő elment, hogy a városban ide-oda kocsikázgattam. Újra csengetek. Végre felkapcsolnak egy lámpát és megjelenik Soraya barátnője az ajtóban.
-Federico? Mit keresel te itt?-személyesen még nem találkoztunk, a bíróságon kívül. Be kellene mutatkoznom, de erre most nincs időm.
-Itt van nálad? Kérlek, mond, hogy itt van!-hangom kétségbeesett, rossz előérzetem van, főleg mikor meglátom Luna arcát, aki értetlenül bámul rám. Mielőtt megszólalna már tudom a válaszát.
-Ha Sorayara gondolsz nincs itt, mért lenne nálam?! Próbáltad hívni?
-Persze!-csattanok fel.-Úgy volt, hogy érte megyek mikor végez, de az ügyfelem feltartott és mire odaértem hozzá nem volt az irodában. Pedig direkt megkértem, hogy maradjon bent és ott várjon rám. Voltam a lakásán is, ott sincs. Törvényt szegtem és kinéztem az aktádból a címed és a számod. Nem tudtam hova máshova mehetne még rajtad kívül. Nincs valami ötleted?-megrázza a fejét.
-Gyere be, megpróbálom én is felhívni.-követem őt a lakásba. Megvárom a nappaliban míg elmegy a telefonjáért. Visszasétál hozzám, a telefon a fülén.
-Kicseng, de nem veszi fel.-a rohadt életbe. A jó büdös picsába.
-Mi van ha történt vele valami?-hátra tántorodok a saját szavaimtól. A fal állít meg. Lecsúszok mellette, a földre ülök. Luna idasiet hozzám, megfogja a térdem.
-Nincs semmi baja. Talán csak beült valahova enni. Vagy összefutott valakivel.-én nem vagyok ennyire optimista. Érzem, hogy valami történt. Sose lépett le szó nélkül. Még azt is betartotta, hogy írt nekem mikor visszaért a tisztítóból.
-Az is lehet, hogy hozzád ment! Ott nézted már?-megrázom a fejem, felkelek és az ajtóhoz megyek.
-Elmegyek megnézem, de telefonon tartsuk a kapcsolatot.
-Addig én is felhívok pár embert. Santiagot is megpróbálom utolérni.-bólintok. Ennyi telik most tőlem.

Nincs nálam. Nem jött ide. A kanapén ülök a telefonommal a kezemben amikor üzenetet jelez. Luna írt.

Luna: Sajnálom Federico, mindenkit felhívtam akit tudtam. Santiagot még nem értem el, de tovább próbálkozok. Hívj ha megtudsz valamit.

Szívem szerint falhoz vágnám a telefont. Törnék, zúznék, üvöltenék.
A szavamat adtam neki, hogy vigyázok rá és első adandó alkalommal meg is szegtem.
Hol lehetsz, édesem?