Veszélyes vágyak! ❕️B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T.❕️

18.rész

Federico

Mikor Soraya visszajön a mosdóból, már akkor látom rajta a változást. Visszafogottabb lett és csendesebb. A testtartása megváltozott, nem néz a szemembe és már nem is mosolyog. Mi a fene történt ebben a pár percben? Talán rossz hírt kapott? A telefonja a vacsora elején szinte megállás nélkül rezgett. Nem, nem hiszem, hogy ez áll a háttérben. Akkor már mondta volna, hogy mennie kell. Próbálom felvenni vele a szemkontaktust, de esélytelen. A gondolataiba temetkezett. A desszertet is csak tologatja a tányérján. Muszáj kiderítenem mi az oka, hogy ennyire megváltozott.
-Remélem ízlett a vacsora?-rám néz, majd a desszertjére.
-Igen, isteni finom volt. Talán akkor mehetnénk is.-mi? Már menni akar? Persze, én is, de nem haza akarom még vinni.
-Örülök, hogy ízlett, legközelebb kipróbálunk valami mást.-intek a pincérnek, hogy fizetnék. Sorayara nézek aki engem bámul. Nem tetszik ez a nézése.
-Fede, nem hiszem, hogy lesz legközelebb. Jól éreztem magam, de Te meg Én...-kettőnkre mutat.-ez nem a legjobb ötlet, te is tudod.-szóval innen fúj a szél. Tele vagy inkább lebeszélte magát rólam. Újra bezárkózott előttem. Egy esélyt kértem tőle, de az este itt még nem ért véget. Közelebb hajolok, hogy jól hallja amit mondani akarok neki.
-A randi végén majd elmondhatod, hogy döntesz, de az nem most lesz. Nincs abban semmi rossz ha jól érzed magad velem. Ezért nem kell ostoroznod magad. Ellenállhatatlan vagyok, tudom.-rákacsintok, ő pedig mosolyog végre.
-És szerény is.-vállat vonok.
-Hát, mit mondhatnék erre?!-a pincér megérkezik a számlával, fizetek és bőséges borravalót hagyok neki. Felállok, megkerülöm az asztalt, a kezemet nyújtom. Soraya belerakja apró kezét az enyémbe, segítek neki felkelni. Jólesik az érintése, túlságosan is jól. Kezem a derekán pihen, nem is veszem el onnan egészen addig, míg az autómmal elő nem állnak.
A következő úti célunkon már minden elő van készítve. Már csak minket várnak. Szerencsére nem kell messze mennünk. Soraya még mindig csendes és ez egyre jobban zavar.
-Elmondod min gondolkodsz?-bár nem biztos, hogy akarom hallani.
-Jól érzem magam veled.-jó, eddig nagyon jó.
-Mit csinálunk mi itt Fede?-megint ez a becenév. Még soha senki nem hívott így és ettől lesz ez olyan személyes.
-Most éppen elmegyünk...
-Nem arra céloztam, hogy itt az autóban, vagy az étteremben. Hanem Te meg Én mit csinálunk?-nem mondhatom neki, hogy még én magam se tudom. Bár az igazság ez lenne.
-Bármi is ez, nagyon jól érzem magam veled és nem akarom, hogy véget érjen.-szívesen hozzá tenném amit hallani akar. Se ma, se holnap nem akarom, hogy ez véget érjen. De képtelen vagyok kimondani. Közben megérkezünk Barcelona egyik leglátogatottabb helyére. Napközben rengeteg turista van itt, ezért megszerveztem, hogy zárás után jöhessünk.
-A felvonóhoz hoztál? Nem akarlak elkeseríteni, de ez zárva van már ilyenkor.-nem foglalkozok vele mit mond, kiszállok az autóból és neki is segítek.
-Tudod, mint már mondtam, vannak kapcsolataim. Gyere, már várnak.-elindulunk az egyik kabin felé, ahol egy srác áll. Gondolom a tulaj fia. Készségesen kinyitja nekünk az ajtót és amint bent vagyunk elindulunk felfelé. Soraya arcát nézem, ami újfent ragyog és mosolyog. Egész este ezt akarom látni. Felém fordul.
-Ki vagy te? Hogy tudtad ezt elintézni? Hagyjuk, nem is érdekel. Sose láttam még éjjel a várost ilyen magasról.-ahogy sokan mások se. Pedig csoda szép. Amint felérünk Soraya eltátja a száját. Kitör belőlem a nevetés. Könnyű lenyűgözni ezt a nőt. Kézen fogom és a kialakított kilátóhoz vezetem. Megállok mögötte, a várost nézem. Az a sok fény alattunk, felettünk meg a csillagos ég. Ha ez nem romantikus semmi se az.
-Ez hihetetlen, még sose láttam így Barcelonát. Itt már jártam sokszor, nappal is gyönyörű, de ez leírhatatlan. Köszönöm.-az utolsó szót suttogja, de így is hallom. Legszívesebben átölelném hátulról. Szeretnék hozzáérni, érezni az illatát, a teste melegét. Nem várok tovább, ez az egy esélyem van, hogy megnyerjem ezt a nőt magamnak. Megteszem és átölelem. Egy pillanatra megdermed, de aztán belesimul az ölelésembe.
-Nem kéne ezt tennünk. Te csak egy éjszakára akarsz, én nem vagyok rá képes. Nem.-megfordítom, hogy rám nézzen. Az álla alá nyúlok és felemelem.
-Édesem, ez már rég nem arról szól. Te azt hitted?-annak indult, csak szexet akartam, de talán lehetne más is.
-Szóval amit ma este mutattál az is te vagy? Nem csak megjátszottad magad, hogy a bugyimba juss?!-sértő kéne, hogy legyenek a szavai, mégse haragszok. Az első benyomása rólam nem éppen pozitív.
-Ez is én vagyok. Nem tudok ígérni semmit, de megakarom próbálni.-közelebb hajolok, még közelebb. Nem húzódik el. Nem várok tovább, megcsókolom. Amint az ajkunk találkozik, megízlelve őt. Már tudom mit akarok!