Veszélyes vágyak! ❕️B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T.❕️

24.rész

Mit mondott? Talán csak rosszul halottam. Igen, biztosan. Lehetetlen, hogy Milánóba vigyen. Az teljességgel ki van zárva.
-Azt hittem ennél jobban fogsz örülni! Milánóba akartál menni, nem?-megőrült!
-Igen, majd egyszer, valamikor, később. Nem a hétvégén.-még mindig sokkban vagyok. Ezt mégis, hogy találta ki? Tudom, hogy említettem neki, hiszen ő maga kérdezett rá, hova mennék a legszívesebben. De a legvadabb álmomban se gondoltam, hogy elvisz oda. A borospohár után nyúlok, muszáj innom egy kortyot.
-Hát én egy kicsit előrébb hoztam azt a "valamikor" részt, mondjuk holnap reggelre?!-úgy bámulom mintha két feje lenne. Ezt csak álmodom. A szobámban fekszek az ágyon és csak elbóbiskoltam, miközben rá várok. A combomba csípek, a fájdalom végig szalad a lábamon. Szóval ez nem állom. Te jó isten. Ezt tényleg komolyan gondolja?! Hát ezért beszélt Santiagoval és kérte engedjen el holnap. Az a sunyi alak, meg még jó hétvégét is kívánt, sőt hozzá tette, hogy élvezzem. Hát én menten eldobom az agyam.
-Te most tényleg komolyan gondolod? Hogy, mikor, miért???-visszalép hozzám és átöleli a derekam.
-Már akkor tudtam mikor aznap este kimondtad. Mikor a lépcsőd alján ücsörögtünk.-felnevetek mert eszembe jut az az este. Nem volt hajlandó a több ezer dolláros öltönyében leülni mellém.
-A héten sikeresen megszerveztem mindent. A szállást lefoglaltam, kértem egy transzfert a reptértől a szállodáig. A jegyek is megvannak, már csak be kell pakolnod és holnap reggel indulhatunk is. Erre nem mondhatsz nemet és nem is akarsz, látom rajtad.-kijátszott, pontosan tudja, hogy nincs olyan ember a földön aki erre nemet mondana. Csak én! Nem mehetek vele, szinte nem is ismerem.
-Nem tehetem! Rengeteg munkám van.-rossz érv, de hátha beveszi. A két kezébe veszi az arcom, a szemembe néz.
-Hazudsz! A főnököd szerint minden munkáddal meg vagy. Semmi szükség arra, hogy az irodába bemenj.-kinyírom Santiagot csak jöjjön vissza.
-Tudom, hogy jönni akarsz, és jönni is fogsz. Azt is megmondom mért. Életed végéig bánnád ha most ezt visszautasítod.-a franca, igaza van. Látni akarom a várost, ez mégis csak a divat fővárosa. Képtelen vagyok nemet mondani.
-Rendben. Elmegyek veled.-még szinte ki se mondom a szavakat, megcsókol. Olyan tűzzel, szenvedéllyel falja a számat alig kapok levegőt. A nyelvünk összeér, bizsereg a bőröm, a bugyim átázott. Nekem nyomja kemény férfiasságát, a hasamnál érzem mennyire vágyik rám. Ez túl sok, túl intenzív. Nem bírom rávenni magam, hogy leállítsam. Kívánom. Átkulcsolom a nyakát a kezemmel, a derekát a lábammal és hagyom, hogy felemeljen. Nem nyitom ki a szemem, nem érdekel hova visz, amíg nem enged el. Lassan ráfektet valamire, talán a kanapé lehet. Még mindig csókol, majd elválik a számtól és a nyakamat cirógatja a szájával, nyelvével. A keze a blúzom alá nyúl, a mellem alatti bőrt simogatja.
-Nézz rám, édesem!-lassan kinyitom a szemem és meglátom vággyal teli szemét. Pontosan azt érzi amit én. A nadrágom gombjához nyúl kigombolja, egy határozott mozdulattal megszabadít tőle. Nincs más rajtam mint egy piros, csipke tanga, ami már szinte teljesen el van ázva. Ahogy végig néz rajtam abba teljesen beleremeg a testem. Ördögi mosolyra húzza a száját, elindul lefelé az ajka, érintve a nyakamat, a kulcscsontomat. A mellemnél egy pillanatra megáll, de nem veszi le rólam a ruhát, azon keresztül harap a mellemre. Az érzéstől felkiáltok, de nem azért mert fáj, hanem mert annyira jól esik. A hasamnál jár és egyre lejjebb araszol. A combom belsejébe csókol, túl közel van, de mégis oly távol. Az ujjaival a bugyim korcához ér. Még felnéz rám, de aztán a feje eltűnik a lábam közt. Amint megérzem a leheletét, a testem önálló életre kell. Az egyik kezét a hasamra teszi, hogy ne tudjak mozogni, a másikkal félre húzza a bugyimat. Te jó isten! Már ettől eltudnák élvezni. Amint megérzem a nyelvét, már tudom, elvesztem. A fejemet hátra döntöm. Fel le nyalogat, a csiklómon köröz a nyelvével. Szív, harap, nyal és mindezt egyszerre. Nem bírom már sokáig. Megérzem az ujját a bejáratomnál, a testem vonaglik, a hátam ívben hajol és mikor az ujjával belém hatol, már jön is az extázis. Az orgazmus csak úgy végig söpör a testemen. A hangomnak se tudok parancsolni, felkiáltok. Még mindig csak pihegek, mikor megérzem a száját a számon. Végig húzza a nyelvét az ajkamon, a saját ízemet még érzem rajta.
-Gyönyörű vagy, egy istennő.-elpirulok. Az arcomhoz kapom a kezem zavaromban.
-Nem kell elbújnod és szégyellned sem kell magad. Főleg előttem nem.-felültet és a kezembe adja a nadrágom. Nem értem, nem akar...tovább menni? Rám néz és mosolyog.
-Megfog történni hidd el, de nem ma.-a fülemhez hajol.-Az enyém leszel, efelől ne legyenek kétségeid. A fürdőt ott találod.-mutat egy ajtóra a kezével. Elveszem tőle a nadrágot és beszaladok. Még mindig kalapál a szívem és nehezen kapok levegőt. Életem legjobb orgazmusa volt. Ha a szájával és a nyelvével ilyesmit tud, elképzelni se tudom a farkával mire képes. A fenébe, teljesen a rabja lettem ennek a férfinak.