Veszélyes vágyak! ❕️B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T.❕️

34.rész

Épp Federico felé tartok mikor meglátok kiszállni egy nőt egy taxiból. Nagyon csinos, sőt gyönyörű. Rossz érzés fog el, ezért úgy döntök megállok inkább és megnézem hova megy. Mikor Federico lakása előtt megáll és becsönget, a szívem dübögni kezd, forr a vérem. Dühös vagyok és mérges. Ki ez a nő? Mit akar Federicotól. Fede ajtót nyit. Nincs rajta póló, csak egy melegítő nadrág. Ez most komoly? Ide hívott, közben más valakit várt? Nem értem, semmit se értek már. Aztán meghallom a beszélgetést. Ha jól értem akkor régen volt köztük valami, de Fede már nem akar ettől a nőtől semmit. Durván beszél, még soha nem hallottam így kifakadni. Elküldi a nőt, de az nem mozdul. Ezek szerint nem csalt meg, velem akar lenni. Ideje bemutatkoznom ennek a nőnek.
Elindulok feléjük, a cipőm kopog a járdán, biztos vagyok benne, hogy előbb meglátnak, minthogy odaérnék. Federico elsápad, látom rajta, hogy mondani akar valamit. Azt gondolja félre értem a helyzetet, de azt nem tudhatja, hogy mindent hallottam.
-Édesem, ez nem az aminek látszik. Szeretném ha....-feltartom a kezem, nem engedem, hogy befejezze a mondatot. Semmi szükség, hogy magyarázkodjon. A nő felé fordulok.
-Nem tudom ki vagy, de nem is érdekel. A barátom megkért, hogy távozz, ezért én is ezt kérem tőled. Menj el és többé ne gyere ide vissza. Ahogy hallottad nem akar tőled semmit.-a nő meglepődik, ahogy Federico is.
-Mit képzelsz magadról, hogy így beszélsz velem? Tudod te egyáltalán ki vagyok?-nem igazán, nem mintha számítana.
-Nem, nem tudom ki vagy és nem is érdekel. De azt tudom, hogy zavarsz. Idejöttem, hogy a barátommal legyek, te meg itt rontod a levegőt. Menj el! Ahogy az előbb Fede is mondta nem lát szívesen. Az istenért legyen már benned tartás. Ez a férfi foglalt, keress magadnak valaki mást.-Federico közelebb lép, a derekamra teszi a kezét.
-Menj el Pilar és többet nem gyere ide és ne zaklass engem.-szóval Pilarnak hívják. Nem mintha számítana. A nő csak hüppög, keresi a szavakat, de végül nem mond semmit. Sarkon fordul és távozik.
Fede a hátam mögött áll, én még mindig a nőt nézem. Megérzem a fülemnél az ajkait, amitől kiráz a hideg.
-Sajnálom, hogy ezt hallanod kellett, de esküszöm amióta ismerlek, nem nyúltam hozzá. Ahogy senki máshoz sem.-megfordulok a karjában és megcsókolom. A múltján nem tudok változtatni, ahogyan az enyémen se lehet. Vállaltam ezt, tudtam, hogy nem élt remeteként. De engem csak a "most" érdekel.
-Hallottam mindent amit neki mondtál. Bízok benned.-újra megcsókolom, mire ő felemel és bevisz a házba.
-Valamit be kell vallanom.-megszakítom a csókot és ránézek.-Rohadtul beindított, ahogy Pilarral beszéltél. Szexi volt. Rettentően kívánlak.-mielőtt bármit mondhatnék. A felsőm aljához nyúl és lehúzza rólam, majd a nadrágtól is megszabadít. Tesz egy lépést hátra, végig néz rajtam. Pontosan tudom mit lát. Az a melltartó és bugyi van rajtam amit kért tőlem.
-Gyönyörű vagy. Nem tudom meddig tudom vissza fogni magam.-teszek egy lépést felé.
-Nem kértem, hogy fogd vissza magad.-ahogy kimondom a szavakat, az ölébe kap, a hálószobába visz és az ágyra dob. A szemével tetőtől talpig végig mér. Zavarba ejtő, szinte fel fal a szemével.
Lehúzza rólam a bugyit, én meg megszabadulok a melltartómtól. Szétnyitja a lábamat és közé térdel. Megfogom a tarkóját, közelebb húzom. A szánk összeér, mindketten felnyögünk. A keze mindenhol érint. A nyakamat, a mellemet, majd végig simít az oldalamon. Megfogja a farkát és egy határozott mozdulattal már bennem is van. Ennyi idő után se tudok betelni ezzel a férfival. Még többet akarok belőle. Az egyik lábamat a mellkasomra húzza, így még mélyebbre tud merülni bennem. Hol gyorsan, hol lassan mozog. A számat, vagy a nyakamat csókolja, harapdálja. Isteni érzés, amit a testemmel csinál. Bár soha ne hagyná abba. És nem is teszi....

A nap még nem kelt fel, de már látszik, ahogy az ég alját kezdi narancsra festeni, mikor mi is álomra hajtjuk a fejünket. Reggel mindketten munkába megyünk, de most valahogy nem tud érdekelni.

A telefonom hangos csörgésére ébredek.
-A francba!-dünnyögöm az orrom alatt. Nem akarom Fedét felébreszteni. Ezért amilyen gyorsan csak tudok érte nyúlok, azt se nézem meg ki hív, csak fogadom a hívást.
-Igen?-mondom halkan, de nem hallok semmit.
-Helló?-még mindig semmi. Olyan mintha valaki lihegne a vonal másik végén.
-Ki az?-Federico mocorogni kezd, majd kinyitja a szemét. Ránézek a kijelzőre, de nincs szám, fogalmam sincs ki lehet. Fede kérdőn néz rám, de nem tudok neki mit mondani. Újra megpróbálom kideríteni ki lehet az.
-Helló? Ki az?-újabb lihegés. Megrémülök. Bontom a vonalat.
-Ki volt az?-megrázom a fejem és Federicohoz bújok. A hideg futkos a hátamon. A sírás fojtogat, de nem tudnám megmondani miért.
-Semmi baj. Biztos rossz számot hívtak. Próbálj visszaaludni.-talán igaza van. De mi van ha nem?