Rohanó élet.

22

Charles szemszöge:

- Haver, valaki, aki minden hétvégén 330 km/h-val vezet egy Forma-1-es autót, még sosem láttalak ennyire idegesnek.- Pierre nevetett mellettem, miközben átsétáltunk a Red Bull Ring paddockján. Könnyű volt neki viccelődni, de én csak Camille-ra tudtam gondolni. Egy hete volt a randink Franciaországban, és azóta egyfolytában azon törtem a fejem, hogyan kérhetném meg, hogy legyen a barátnőm. Annyira szerettem volna, hogy eljöjjön velem, a fiúkkal és a barátnőikkel, de előbb biztos akartam lenni abban, hogy ő is ugyanazt érzi, amit én. Csak az tartott vissza, hogy mi lesz, ha nemet mond.

- Ideges vagyok. Mi van, ha nemet mond?- A gondolat egyre jobban mardosott.- Vagy mi van, ha nem jön el? Vagy mi van, ha végig titokban volt egy barátja, és csak hitegetett engem az elmúlt hónapokban, és amikor megkérem, hogy legyen a barátnőm, megjelenik a pasija és jól elver?- teljesen elmerültem a saját félelmeimben, és csak akkor vettem észre, hogy Pierre már nincs mellettem, amikor jobbra néztem.- Mit csinálsz?-kérdeztem.

- Charles, befognád végre, és megnyugodnál?- Pierre a szokásos nyugodt módján rázott ki a gondolataimból.- Minden, amit mondtál, semmi értelme nem volt. Először is, Camille nem fog nemet mondani. Másodszor, esélytelen, hogy felültessen. Harmadszor pedig, komolyan aggódom, mik mennek végbe a fejedben.

Sóhajtva néztem rá.- Sajnálom. Csak félek. Még sosem tetszett ennyire egy lány, és ez megijeszt, mert tudom, hogy ha nemet mond, elveszíthetem a barátságát is.- nem akartam elveszíteni őt. Soha senkivel nem éreztem magam olyan jól, mint vele. Ha ez elromlik, mindent elveszíthetek, ami köztünk van.

Pierre megértően nézett rám.- Tudom, hogy félsz. Nekem könnyű azt mondani, hogy ne félj. De őszintén szólva, Charles, biztos vagyok benne, hogy Camille is ugyanolyan régóta vár erre, mint te.

Bíztam Pierre szavaiban, de még mindig ott volt bennem a szorongás. Miközben megérkeztünk a Ferrari motorhome-hoz, Pierre felnézett a tető felé, majd mosolyogva visszafordult hozzám.- Most menj, és szerezd meg őt.

Egy pillanatra hezitáltam, mielőtt elindultam volna az ajtó felé. Pierre még intett is Camille felé, aki valószínűleg a motorhome tetején volt. Ahogy elértem az ajtót és beléptem, Pierre már a saját motorhome-ja felé indult.

Felmásztam a lépcsőkön, és amikor felértem a tetőre, megláttam Camille-t, ahogy Sebastian feleségével, Hannával beszélgetett. Hannah ölében ült a legkisebb lányuk, aki már majdnem elaludt, míg a nagyobbik a mellette lévő asztalnál rajzolt.

Ahogy ott álltam és figyeltem, Camille olyan gyengéden simított végig a kislány haján, hogy még a szívem is összeszorult tőle. Annyira természetes volt minden, amit csinált. Minden, amit mondott vagy tett, olyan volt, mintha erre a helyre született volna. Éreztem, hogy a szívem egyre gyorsabban ver.

- Sziasztok!- köszöntem végül, közelebb lépve hozzájuk.Camille rám mosolygott. - Szia.

Hannah is visszafordult felém.- Szia, Charles.

Leültem Camille mellé, de nem igazán tudtam, mit mondjak. Csak elővettem a telefonomat, hogy ne tűnjek túl idegesnek, miközben ők folytatták a beszélgetést.

Néhány perc múlva megjelent Sebastian is, aki a feleségét és a lányait kereste. Elmosolyodott, amikor meglátta a kislányt Camille ölében szundikál. Tudtam, hogy ők is nagyon szeretik Camille-t, és ez valahogy megnyugtatott. Ha mindenki ilyen könnyen elfogadta őt, talán nekem sem kellene annyira félnem.

- Sziasztok, srácok.- mondta Sebastian, amikor odalépett hozzánk.

- Szia, drágám.- válaszolta Hannah, miközben Sebastian lehajolt, és egy puszit adott neki.

- Készen állsz enni?- kérdezte tőle Sebastian.

- Persze.- válaszolta Hannah, majd felállt, és a nagyobbik lányához fordult.- Menjünk, édesem.

Sebastian lehajolt, hogy felvegye a kislányt Camille öléből.- Köszönöm, Camille.

- Szívesen.- válaszolta Camille mosolyogva, és néztük, ahogy Seb és a családja elindulnak.

Ahogy eltűntek a lépcsőn, rájöttem, hogy egyre inkább itt az ideje, hogy megkérdezzem Camille-t. De mi van, ha elrontom? Még mindig azon járt az agyam, hogy mi lenne, ha elveszíteném őt, ha nemet mondana.

---

Az időmérő délután volt, és Camille a Ferrari garázsában ült Hannah-val és a lányokkal. Én már a pályán voltam, de a gondolataim még mindig körülötte forogtak. Próbáltam a versenyre koncentrálni, de újra és újra visszatért az a kérdés: mi lesz, ha elrontom?

Ahogy a lámpa zöldre váltott, elindultunk Sebastiannal, mindketten közepes keverékű gumikon. Az autó jól ment, és a negyedik-ötödik helyen voltunk, de a fejemben még mindig Camille járt. Miután visszatértünk a boxba, és felkészültem a második szakaszra, megint csak arra gondoltam, vajon hogyan érez irántam.

Tudtam, hogy beszélnem kell vele. Talán már régóta várja, hogy megtegyem az első lépést. De mi van, ha mégsem?

Az egész hétvége alatt az járt a fejemben, hogy vajon mikor lesz a megfelelő pillanat.

Camille szemszöge:

- Szóval, te és Charles?– kérdezte Hannah, miközben a legkisebb lányát hintáztatta a térdén.

- Miről van szó velem és Charles-szal?– kérdeztem, miközben egy pillanatra elfordítottam a tekintetemet a képernyőről, ahogy a két Ferrari elhagyta a garázst.

- Jaj, Cami. Mindenki látja. Még a lányok is azt hiszik, hogy együtt vagytok.– magyarázta Hannah, miközben felemelte a lányát, hogy megakadályozza, hogy lecsússzon a térdéről. A lányt a mellette lévő ülésre tette.

- Nem tudom, mit mondjak. Nagyon szeretek időt tölteni Charles-szal, és minden olyan természetes vele. Olyan, mintha semmi sem lenne awkward.– válaszoltam, miközben a gyűrűmmel játszadoztam.

- Ne félj. Mondd el neki, hogyan érzel, Camille. Biztosíthatlak róla, hogy 99,9999% esélye van arra, hogy ő is úgy érez, és ha azt mondja, hogy nem, akkor hazudik, mert mindenkinek világos, hogyan éreztek egymás iránt.- biztatott Hannah, miközben a kezét a vállamra rakta.

Nem mondtam semmit, csak visszafordítottam a tekintetemet a képernyőre, miközben Hannah szavai a fejemben visszhangzottak. Mosolyogva néztem, ahogy Charles és Sebastian átlépnek a Q3-ba.

A gondolat,hogy én  és Charles együtt lehetnénk, pillangókat hozott a gyomromba. Már korábban is gondoltam erre, de a köztünk lévő érzések hiánya miatt nem voltam biztos abban, hogy Charles hogyan érez irántam.

Hagyjatok nyomot!⭐️