Ashes & Betrayals

13 fejezet

A cellák rideg csendjét a börtönkapu hangos nyikorgása váltotta fel, ahogy a nehéz ajtók lassan kitárultak. A félhomályt a fény, a dohos levegőt a szabadság friss levegője váltotta fel. Ahogy kilépett a kapun, a nap sugarai egy pillanatra elvakították. Karját a magasba emelte, hogy árnyékot vessen a szeme elé; a látvány – ami elé tárult – megdöbbentette.

A Xiaoyao Jingshan birodalom központja, a császárváros, a Wang szekta ősi fészkének helyén, Felhővár helyén állt. De ez a fényűző palotakomplexum semmiben sem hasonlított arra a helyre, amit az emlékeiben őrzött az otthonáról: a Lanxue termet, ahol régen együtt tanult a kultivátor világ fiataljaival; a könyvtár pavilont; a Linghun Pagoda őrtornya; és az az elhunyt klán tagoknak felállított Ősök Terme is eltűnt.

Mellette Jun Hie morogva rúgott bele egy kavicsba, ami hangos koppanással pattant végig a kikövezett udvaron.

– Nevetséges. – dörmögte a férfi az orra alatt, a kezével a csuklóját dörzsölgette, ahol a bilincs fémje mély nyomot hagyott maga után. – Kutyaként kezel minket... a saját vérét, amiért hűséget esküdtünk.

Yibo hirtelen megtorpant.

– Senki nem kényszerített.

Jun Hie megfordult, arcára fanyar mosoly húzódott.

– Nem? Tényleg?

– Nem érdekel, miért tetted. – vágta rá Yibo indulatosan. – De ha már meghajoltál előtte te is, vállald a következményeit. Ahogy én is.

Yibo kikerülte az unokatestvérét és a kijárat felé indult, Jun Hie azonban elállt, és elzárta az útját, azután megragadta a karját.

– Ne játszd meg magad! Nagyon jól tudom, hogy te is Xiao Zhan miatt tetted. – sziszegte Jun Hie. – Ő és a kislány... az ő biztonságuk az egyetlen oka annak, hogy hajlandó voltam erre.

Yibo keze ökölbe szorult.

– Úgy tűnik, jól érzi magát Yiren ágyában.

A kegyetlen szavak, amiket kiejtett a száján, élesen csengtek a csendben., és még hosszú percekig visszhangzottak a fejében. A csend ami követte, elviselhetetlenül nehéz volt. Jun Hie megmerevedett előtte, ő pedig azonnal megbánta az egészet: a szavait, amely a pillanat dühében elborította az agyát. A haragot.

– Azt hiszed önként tette? – kérdezte dühösen Jun Hie. – Azt hiszed, hogy Xiao Zhan önként mászott a császár ágyába?

Yibo arcára azonnal semleges maszk terület, a vonásai megdermedtek, és nem árultak el semmit. Hirtelen minden összezavarodott a fejében, unokatestvére elsötétülő tekintete és komor arckifejezése hosszan kísértette, annyira, hogy még a szíve is belesajdult: Xiao Zhan alakja... a folyamatos rettegés a tekintetében... amikor a császár karon ragadta... a fenyegető szavak, amiket Yiren bizalmasan a fülébe suttogott... teljesen ellentétben álltak azokkal az információkkal, amelyeket lefestettek előtte.

Meg sem fordult a fejében, hogy hazugság.

Hogy most – miután annyi év elteltével – kellett szembesülnie azzal, hogy semmi nem igaz abból, amiről már nyolc év tudomást szerzett.

Ökölbe szorította a kezét, és belebokszolt az ajtófélfába. A kemény fa belevájt a keze élébe. Fájdalom hasított a tenyerébe, aztán lüktetni kezdett.

Jun Hie közelebb lépett.

– Hát nem látod, Yibo? – kérdezte rekedten a fiatal férfi. – Xiao Zhan nem választott. Soha nem választhatott. Yiren döntött helyette... mindenben.

– Én... nekem azt mondta..., hogy Xiao Zhan... és Yiren... hogy ők...

Jun Hie szemöldöke a magasba szaladt, szeme keskeny vonallá szűkült össze.

– Azt mondta? Ki? Mégis... ki mondta ezt neked? – törte meg végül a csendet unokatestvére, gyanakvó hangon.

Yibo összepréselte az ajkát, mielőtt válaszolt volna.

– Első kézből tudtam meg.

– Első kézből? Úgy érted... valaki a palotából?

Yibo bólintott.

– A császár egyik ágyasa.

– Egy császári ágyas... úgy érted Xian Ning?

Újabb bólintás.

Jun Hie-be olyan hirtelen és váratlanul hasított a felismerés, mint egy villám.

– Szóval ez volt azt – motyogta alig hallhatóan a férfi. – ... ez hiányzott a kirakósból.

Yibo szemöldöke összeszaladt.

– Miről beszélsz?

– Xian Ning ágyas meghalt. – felelte Jun Hie higgadtan. – Yiren kivégeztette. Élve főzette meg elrettentésként. Nem csak az egész palota..., de Xiao Zhan is a szemtanúja volt. Aznap tudta meg, hogy állapotos is. – Yibo lehunyta a szemét, a gyomra felfordult a hallottaktól. – Próbáltam kideríteni hogy milyen ok miatt végeztette ki Yiren ilyen embertelen módon... De sem ő, sem pedig a miniszterek nem voltak hajlandóak elárulni semmilyen részletet erről. Most már tudjuk, miért. – Jun Hie felnézett rá. – Azért halt meg, mert segített neked. Azért halt meg, mert olyan információkat juttatott el hozzád, amelyek nem is voltak igazak. Olyan dolgokat mondott neked, amik nem igazak, Yibo! Ezt meg kell értened! Hiszen mindenkinél jobban ismered Xiao Zhant... Nagyon jól tudod, hogy mit érez... – Jun Hie hangja elcsuklott. – Miért kérdőjelezted meg Xiao Zhan érzéseit? Miért nem kérdőjelezted meg azt, amit Xian Ning mondott neked? Miért nem kerestél több forrást, mielőtt vakon elhiszed egy olyan nő szavait, aki a császár ágyasa volt?

Yibo megrázta a fejét.

– Xian Ning információi pontosak voltak. Miért hazudott volna nekem?

Jun Hie mély lélegzetet vett, és megnyugodott.

– Abba nem gondoltál bele, hogy esetleg hátsó szándéka volt? Hogy talán félrevezet téged?

– Ugyan! Miért tette volna?

A férfi megvonta a vállát.

– Honnan tudjam? – tárta szét a karját teátrálisan – Féltékenység? Gyűlölet? Hatalom vágy? Pénz? Válassz!

– Abszurd!

– Xian ágyas mindig második volt a sorban, ahogy a többi ágyas is. – mondta rekedt hangon Jun Hie. – Yiren számára Xiao Zhan az első. Mindig. Egy férfi! Egy omega férfi.

Yibo érezte, hogy hirtelen a világ kicsúszik a lába alól.

Ebben a pillanatban szeretett volna valami olyasmit tenni, amivel visszafordíthatja az idő kerekét, mert folyton az a sok-sok visszataszító dolog kavargott a fejében, amiket Xian Ning jelentéseiben olvasott.