Ashes & Betrayals

14 fejezet

A császár robosztus, elegánsan faragott és aranyozott díszítése trónján ült.

– Lang Jian és a családja megszökött. – jelentette az eunuch derékból meghajolva.

Yiren dühösen összevonta a szemöldökét, ökölbe szorította a kezét, és akkorát csapott a díszes kartámaszra, hogy az eunuch ijedtében megugrott.

– Hamar el kell kapnunk őket, ha a lázadást valódinak akarjuk feltüntetni. – válaszolta a császár érzelemmentes hangon. – Meg kell ölni őket!

– Ne aggódjon felség! – hajolt meg újra Wu eunuch. – Azonnal értesítem a titkos rendőrséget. Ők megtalálják...

A császár elmosolyodott.

– Nem szükséges. Van egy kutyánk, aki ügyesen el tudja kapni az embereket.

Miután Wu eunuch megkapta a feladatát – hogy kerítse elő a bátyját – Yiren felállt a trónjáról, és az egyik oldal ajtón a trónteremhez tartozó fedett verandára lépett, és lepillantott az alatta elterülő udvarra.

A rettegés egy pillanat alatt kézzel tapinthatóvá vált a levegőben: a Lang rezidencia személyzetét katonák terelték össze; a nőket a felállított oszlopokhoz kötözték, rájuk még komoly büntetés várt. A férfiakat az oszlopok előtt térdre kényszerítették, majd egyiket a másik után egyetlen, hátulról érkező kardcsapással felnyársalták. A mozgásképtelen testek élettelen húsdarabként, hangos puffanással terültek el a poros földön, az udvart sikolyok – a kétségbeesett női hangok és férfiak fájdalmas halálhörgése – töltötték be.

Fél füllel érzékelte a közeledő nyugodt léptek zaját, és oldalra fordította a fejét.

– Gyere közelebb! – utasította.

Yibo állt a veranda végén, teljes pompájában. Fekete, díszes ruhát viselt, amelyen ezüstös geometrikus hímzések futottak végig, amelyek nem csak nemesi rangját – mint a császár testvére – hanem katonai vezető státuszát – mint a király leghűségesebb kutyája – hangsúlyozták. A derekán széles, díszes övet viselt, amelyen apró ékkövek csillantak meg. Haját magas kontyban fogott össze, amit szintén egy díszített korona tartott egyben.

Yibo megállt előtte, épp annyi tisztelettel meghajolva, amennyit a protokoll – de legfőképpen a makacssága – megkövetelt.

– Most bizonyíthatod a hűségedet, bátyám. – fordult felé Yiren mosolyogva. – Lássuk mennyire vagy méltó a bizalmamra. – fejével az udvar irányába bökött, mire Yibo közelebb lépett a kőkorláthoz és lenézett. Egyetlen izma sem rezdült, amikor megpillantotta a vérfürdőt a lába alatt. – A Lang család lázadó tevékenysége néhány nappal ezelőtt lelepleződött, megpróbálták megdönteni a hatalmamat és trónra juttatni Lang Jian-t. Mindemellett bűnösek tiltott kultiváció gyakorlásában és szövetkeztek az ellenségeinkkel. A Lang rezidencián elfogottakat kivégeztettük, a család megszökött tagjaira azonban másfajta büntetés vár. – vigyorgott Yiren elégedetten. – Lang Jian fejét akarom, a holttestét ki kell függeszteni a város kapujára, elrettentés céljából. A család többi tagját... a fiatalokat és az időseket egyaránt... a nyilvános szégyenoszlophoz kell kötözni, mielőtt kivégzik őket.

Yibo felkapta a fejét.

A Lang család története szorosan összefonódott a Wang klánnal, mert korábban az egyik megbecsült mellékágat képezték. Habár rangjuk és befolyásuk nem ért fel a főággal, de hűségesen támogatták a Wang családot. A család feje, Lang Jian, fiatalon került a Felhővárra, hogy apjuk, Wang Qingheng Jun, szárnyai alatt kultivátorrá váljon.

Azonban nem ez volt az egyetlen fontos momentum a Lang család történetében. Xiao Zhan gyermekként került először a Wang, majd a Lang család védőszárnyai alá, miután szüleit elvesztette egy éjszakai vadászat során. Emiatt Lang Jian és Xiao Zhan mindig is különös figyelmet fordítottak egymásra.

– Kapd el Lang Jian-t! – törte meg a csendet Yiren jéghideg hangja. – Ha megtalálod, hozd el nekem a fejét.

Yibo arca megmerevedett.

– Ezt a parancsot nem teljesíthetem!

– Nem? – Yiren vigyorogva felvonta a szemöldökét. – Kénytelen leszel! Elvégre így tudod garantálni a biztonságát Xiao Zhannak és a még meg nem született gyermekének. Ha nem akarod, hogy megbüntessem az engedetlenséged miatt... akkor azt ajánlom viselkedj kutyaként, aki követi a gazdája parancsait!

Yibo köze ökölbe szorult.

– Remélem nem kell megismételnem magamat, Yibo.

– Nem... Felség.

Yiren elégedetten bólintott.

– Kövess!

A kincstár vastag, aranyozott díszítésű szárnyai kitárultak előttük. Yibo megtorpant az ajtóban, és végignézett a helyiségen: a hatalmas terem falait a padlótól a plafonig polcok szegélyezték, amelyen nem csak ritka ékszerek és felbecsülhetetlen értékű műtárgyak, hanem hatalmas mennyiségű fegyver – kardok, lándzsák, íjak – is helyet kapott.

– Nézd. – szólalt meg Yiren, hangjából különös izgatottság csendült ki, miközben az egyik polchoz lépett, amelyen egy arany indákkal és apró vörös lótuszvirágokkal díszített hüvelyben pihenő kard feküdt. Megragadta a kard markolatát és egyetlen mozdulattal kirántotta a hüvelyéből. A penge fémes hangja szinte élesen hasított a csendbe, a fény megtört a csiszolt acélon, és a kard vérvörös árnyalata baljós fényt vetett a környező tárgyakra.

Yibo tekintete azonnal az ismerős arany kardra szegeződött, és a világ mintha egy pillanatra elsötétült volna körülötte.

Honglian.

A név olyan élesen égett bele az elméjében, mintha egyenesen a kard pengéjével vésték volna bele.

Xiao Zhan régi kardja.

Hogy lehetséges?

Még mindig elevenen élt az emlékeiben Xiao Zhan méltóságteljes tartása és légiessége, amivel felvette a harcot a világot fenyegető démonok és gonosz szellemek ellen.

– Ismered, igaz? – kérdezte Yiren gúnyosan, ahogy megforgatta a kezében a kardot. – Szép darab, nem igaz? Régen a világunk leghíresebb kultivátora forgatta. S most... itt van nálam Ugyanúgy, ahogy a gazdája is az enyém.

Yibo ökölbe szorította a kezét.

– Egy nap talán te is megérted, Yibo. – folytatta Yiren, miközben egyenesen a torkának szegezte a kardot. – A hatalom nem a hűségben vagy a bizalomban rejlik. Hanem abban, hogy megmutatod... minden és mindenki a te irányításod alatt áll. Még azok is, akik azt hiszik, hogy szabadok.

Yibo nem fogta fel ép ésszel, hogyan kerülhetett Yiren kezébe Xiao Zhan kardja... hogyan volt képes használni... de amikor újra elképzelte kettejüket... olyan dühös lett, hogy szinte eszét vesztette. Úgy érezte, mintha egy dühöngő bikák vágtatnának benne, és több ezer pata dübörgése az őrületig fokozta a haragját.

De csak állt ott, némán, miközben Yiren elégedetten megfordult és visszatette a kardot a helyére.