12 fejezet

147 27 2
                                        


A császár lépett ki a homályból.

– De igen. Igaz. – válaszolt önelégült vigyorral az arcán Yiren.

Yibo gyomra görcsbe rándult.

A félelem összetéveszthetetlen szúrós szaga járta át a börtön celláit. Rémület. Fojtogató rettegés. A mellkasát összeszorító jeges kéz markolta és tartotta fogva.

A szeme tágra nyílt, és mereven Xiao Zhanra pillantott.

Ledermedt.

Ezek nem... az ő érzései voltak... hanem Xiao Zhané.

Nem, az lehetetlen. Nem kötődhetett össze vele!

Yibo érezte Xiao Zhan minden egyes apró rezdülését: a mellkasának gyors emelkedését és süllyedését, a karján végigfutó remegést, a torkában elakadó lélegzetet. Mindezek nem csak azt árulták el, hogy a félelem mekkora erővel tartotta fogva, hanem azt is, hogy a kettejüket összekötő kötelék ismét megelevenedett... és az a kapocs, amit nyolc évvel ezelőtt a kirobbanó háború elszakított, most elkezdett újra összeforrni.

A császár szeme hidegen villant, megragadta Xiao Zhan karját és magához rántotta.

– Többet engedtem neked, mint bárki másnak. – Yiren hangja hűvösebb volt annál, mint amit közönyös arckifejezése sugallt. Figyelmeztetés nélkül odanyúlt, és végighúzta az ujjait Xiao Zhan arcán. – De ezért az engedetlenségért... drágán megfizetsz. – Yiren a kezével intett, mire két őr előlépett. – Vigyétek vissza a császári hitvest... a hálószobámba! Gondoskodjatok róla, hogy ott is maradjon... amíg oda nem érek!

Yibo keze ökölbe szorult.

Az őrök engedelmesen karon ragadták a tiltakozó Xiao Zhant és elvezették.

A börtön ajtajának csapódása hosszú pillanatig visszhangzott a börtön folyosóin. A csend, ami ezután következett, dermesztő volt, áthatóbb, mint a börtön falain átszivárgó nyirkosság.

– Mit gondolsz most, Yibo? – kérdezte Yiren a cella ajtajához lépve. – Az egykori hős most itt térdel a porban. Volt idő, amikor felnéztem rád, bátyám... te aki mindenki előtt járt. Emlékszel még? Kilenc évvel ezelőtt, azon a gyűlésen, háborúba sodortad a fél kultivátor világot.

Yibo még mindig tisztán emlékezett arra a napra.

Van egy évezredes megállapodás – éles hangja késként hasította ketté a felzúdult tömeget, mire a társaság azonnal elcsendesedett. – emberek és kultivátorok között, amely világosan körvonalazza a kultivátor világ szerepét és kötelességeit. Nem vagyunk az emberi világ kicsinyes, politikai játszáminak résztvevői, emiatt nem is avatkozhatunk bele a dinasztiák konfliktusaiba. A történelmi feljegyzések a bizonyítékok rá, hogy mi történt, amikor megszegtük az egyezséget!

A megállapodás felrúgása, amely a klánok és a halandók világa között évszázadokon keresztül fenntartotta a békét, pusztító következményekkel járt: számos nagy klán sodródott a kihalás szélére az emberek hatalom vágyának következtében kialakult konfliktusok kereszttüzében.

Valaki felkiáltott:

Wang Yirennek igaza van!

A mi feladatunk, hogy megvédjük ezt a világot a szellemek, démonok és szörnyeteg támadásaitól!

A kultivátorok világa nincs alárendelve a császárnak! Nem vagyunk a szolgái! S nem fogjuk minden háborús ügyüket megoldani!

Yibo dühösen az asztalra csapott.

Ashes & BetrayalsHistórias para pegar e não largar. Descubra agora