15 fejezet

141 27 2
                                        


A Lang család ügye viharos sebességgel járta be a császárváros rezidenciáit és udvarait. A miniszterek és szolgálók pusmogása és a pletykák néhány nappal később eljutottak a Vörös Lótusz Pavilon falai közé is.

– ... testvére kapta a feladatot, hogy felkutassa őket...

Xiao Zhan magához tért és a bal karjára támaszkodva, lassan ülő helyzetbe tornázta fel magát. Háttal ült a hálószoba ajtajának, fejét lassan oldalra fordította, amitől hosszú, selymes, fekete haja a földre omlott, mint egy sötét folyó. Hajának feketesége kontrasztban állt a vállairól lecsúszó aranyhímézesekkel szegélyezett mélyvörös ruhájával. Félmeztelen hátát finom aranyláncok hálózták be, amikor megmozdult a bokájára erősített aranybilincs és vaskos láncok hangosan megcsörrentek és úgy ragyogtak, mintha élnének.

Már el is felejtette.

Azért, hogy megakadályozzon bármilyen további szökési kísérletet, Yiren a padlóba erősített acélhurokhoz láncolta a lábát. Mintha csak egy udvaron láncra vert kutya lenne.

Megrángatta a láncokat, amik hangosan zörögtek.

A hálókamrában Yiren kötődésének egyértelmű és jellegzetesen illata érződött, sötét, fűszeresen érzéki illat, amely elfedte a szobában érezhető lelki pusztulás, valamint a boldogtalanságának szúrós szagát.

De nem csak a levegőben érezte.

Hanem a saját testén is.

Hányingere lett.

– Ti meg miről beszéltek? – kérdezte Xiao Zhan remegő hangon, mire a két szolgáló azonnal elhallgatott.

Kényszerítette magát, hogy felálljon.

Felhúzta a vörös köntösét és anélkül, hogy ellenőrizte volna a haját; a kinézetét a tükörben; vagy, hogy intimitását és sebezhetőségét felfedi a szolgálók előtt. Nem törődött azzal, hogy áll rajta a ruha, vagy hogy kecses testét, nyakát és vállát sebek és zúzódások borították, a császárral töltött éjszaka után.

Kitárta az ajtót.

Összehúzta a szemét, mire a két szolgáló azonnal térdre borult.

– Feleljetek!

– Bocsásson meg, Felség... – remegte az egyik szolgáló. – Mi csak...

– Válaszoljatok!

A két nő összenézett.

– Nos...

Miután az egyik szolgáló részletesen tájékoztatta Wang Yibo hűségesküjétől a Lang ügy alakulásáról és fejleményeiről, Xiao Zhan hosszú percekig egy szót sem szólt, aztán elbocsátotta őket.

Kilépett a pavilonból, és mély lélegzetet vett, erőt gyűjtött, és elindult...

A pavilon bejárata felé Yibo lépkedett. 

A szemöldökét mélyen összeráncolta, tetőtől talpig fekete uniformisban volt, széles vállától a bakancsáig. Köpenye egyszerre emelte ki harcos mivoltát és adott neki méltóságteljes, szinte királyi megjelenést. Elvégre... most már a császár által is elismert testvére illetve szövetségese lett... és a sógora.

Xiao Zhan megtorpant.

Amikor Yibo végül ránézett, ő is megállt, a tekintete távolivá változott.

Ébenfekete haj, gyönyörű, magával ragadó sötét szemek. Xiaoyao Jingshanban tisztavérű arisztokratává vált, miután hűséget fogadott a császárnak, de továbbra is annak a férfinak gondolta, akit annak idején megismert; egy kifinomult, intelligens kultivátornak. Így nem meglepő módon a férfi hivatalosan üdvözölte: enyhén meghajolt előtte derékból, majd belépett a bejáraton.

Ashes & BetrayalsCerita yang bikin terobses. Temukan sekarang