Dancing Styles ( Harry Styles FF. Hungarian translate)

16.Rész

Bella még mindig alszik, Harry és én a kanapén összegömbölyödve ülünk, mögöttem karjaival szorosan tart a mellkasán. Nem fogok hazudni, ez nagyon tetszik és kényelmes is, de csak az járt a fejemben amit Lounak mondtam a kávézóban. Kell egy kis szünet Harry-től és Louis-tól, hogy kitisztuljon a fejem. Harry közelében nem tudtam tisztán gondolkodni.

-Harry...Azt hiszem, el kell menned...- motyogtam, ki bújva karjai közül és a szőnyeget bámultam.

Nem tudtam, az arcára nézni, de tudom, hogy össze van zavarodva.

-Várj...csináltam valamit?- kérdezte, felém fordulva, hogy szembe legyen velem.

Ahelyett, hogy rá néztem volna, a kezeimet kezdtem el bámulni.

-Nem...nem csináltál semmit. Nekem csak...időre van szükségem, hogy gondolkozhasak, és csomagolnom is kell, mert Bella és én pár nap múlva Párizsba megyünk...

A szemei összeszűkültek.

-Akkor Louis-szal mentek...

Ez nem kérdés volt. Ez kijelentés.

Sóhajtottam.

-Megvettük a jegyeket, mielőtt, ti srácok, elmentetek volna a turnéra. Nem tudjuk vissza vinni. Nem tudom vissza csinálni. Külnben is. Bella megérdemel egy kis kalandot.

Harry sóhajtott, felült, tőlem távolabbra. Ó, nagyszerű.

-Harry, én csak...megpróbálom kitisztani egy kicsit a fejemet. Haragszol rám? Vagy már túl késő...-mondtam és szomorúan néztem rá.

Megrázta a fejét.

-Nem...Azt hiszem, értem. Én csak...azt akarom, hogy tudd, próbálkozok másképp csinálni a dolgokat és úgy érzem, mintha téged nem is érdekelne. Igazából szeretnék itt lenni veled, és mimden alkalommal megpróbálok valami kifogást találni, hogy miért nem tudok maradni. Varázsütésre mindig úgy tűnik, hogy Louis van e mögött.

Szomorúan néztem.

-Harry. Én nem...próbálak mindig elnyomni. Ugyan ezt mondtam Louis-nak is, és ő beleegyezett, hogy adjon nekem időt pár nappal az utazás előtt, hogy tisztázni tudjam a dolgokat magamban. Megígérem, hogy ha Bella megkérdezi, láthat-e vagy tőbb időt akar veled tölteni, akkor át jöhetsz. Én nem...akarom távol tartani tőled. Különösen nem akarom, hogy bíróságra kelljen járkálnunk és, hogy elvegyék tőlünk vagy bármi. Mi tudunk dolgozni valamin ami a miénk. De most, szükségem van az egyedül létre. Oké?

Rám mosolygott.

-Rendben Lu. Talán vacsora előtt elviszem egy kicsit, oké? Csak egy órára, ígérem.

Rá néztem egy pillanantra.

-Oké. Várj. Mi a helyzet, akkor, ha most elviszed őt, és én addig eltudok menni bevásárolni meg ilyesmi? Muszáj elmennem, és addig nyugodtan vigyázhatnál rá.

Harry izgatottan elvigyorodott.

-Mehetsz vagy bármi, én akkor meg elintézem a dolgokat itt. Köszönöm Luce.

Kuncogtam rajta. Nagyon aranyos, amikor olyan izgatott, mint most.

-Később találkozunk.- mosolyogtam előtte állva, megnéztem a tükőrben magamat, mielőtt kimentem.

~*Louis szemszöge*~

Telefonommal ütögettem a lábamat, még mindig a kávézóban ülve...talán 30 perc telt el Lucy távozása óta. Nem tudtam másra gondolni csak rá. Szombat van. Minden szombaton elszoktam vinni Bellát a parkba, néha állatkertbe vagy valami. Szereti az állatkertet, főleg a tigriseket. Neki billentettem a falnak fejemet, és becsuktam szemeimet. Annyira szánalmas. De nem érdekel annyira. Ez a hely tele van lányokkal én meg itt ülök magamba roskadva, a legjobb brátomra és a másik legjobb barátom gyerekére gondolva.

-Elnézést?- hallottam egy halk hangot, amelynek sikerül kihúznia a gondolataimból.

Kinyitottam a szemem, és egy fiatal lányt látok, aki 3 vagy 4 évvel lehet fiatalabb nálam, aki idegesen néz rám, az asztal másik oldaláról.

Csinos volt, efelől semmi kétség, szőke haj, kék szem, sápadt bőr.

-Segíthetek valamiben, kedvesem?- kérdeztem és villantottam egy mosolyt felé.

-Én csak...megakartam győződni róla, hogy jól vagy.- mondta halkan.

-Úgy néztél ki, mint aki rosszul van.

Elismerősen mosolyogtam.

-Jól vagyok. Köszönöm a kérdésedet. Szeretnél, esetleg leülni?- kérdeztem tőle.

A lány habozott, vitatkoztunk, hogy nem vagy de, végül megrázta a fejét.

-Nem tudok, a barátaimmal vagyok itt. Akik...már várnak rám. Csak le akartam ellenőrizni, hogy minden rendben van-e.

-Várj...maradj. Add ide a telefonodat.- mondtam neki, gyorsan cselekedtem és nem igazán gondolkodtam.

Rám nézett kíváncsian, mielőtt átadta volna a telefonját. Beírtam a számomat, a nevemet "Louis Tomlinson", és már kész is.

-Írj majd nekem, vagy valami, talán tudunk találkozni később, vagy valami ilyesmi.

Rám mosolygott.

-Rendben. Viszlát Louis.- mondta a nevem halkan, hogy senki ne hallja, amiért hálás voltam neki. Most tényleg nem hiányzott, hogy elárasszanak a paparazzik. Sietve vissza ment az asztalához, ahol a barátai rögtön lecsaptak rá, szájukat izgatottan jártatják, szemeik köztem és közötte, oda-vissza cikáznak. Amikor újra ide nézett, felállt és kisétáltak a boltból, nem sokkal később én is elhagytam a helységet, majd elindultam a Harry-vel közös lakásunk fele.

~*Lucy szemszöge*~

A plázából mentem ki, karöltve egy halom szatyorral, amikben új ruhák vannak nekem és Bellának az útra. Éppen a csomagtartóba pakoltam be őket, amikor kamerák kezdtek el villogni velem szemben.

-Kisasszony! Igaz, hogy randizol Harry-vel?

-Mi a helyze Louis-szal? Te nem Louis-szal randizol?

-Neked és Louis-nak tényleg van egy gyereketek?

-Te ki akarsz próbálni minden One Dorection tagot?

Nem törődtem velük, nem mondtam semmit, beültem az autómba, és olyan gyorsan elhajtottam, ahogy csak tudtam. Hogy találtak rám?! Igen. Nagyon sokat voltam velük. Amikor Lou-val voltam, akkor is bombáztak a paparazzik. De most...más volt. Belláról is kérdeztek. Harry a képeken vele...a dolgok csak egyre bonyolultabbak és bonyolultabbak lesznek.

Elővettem a telefonomat, és tárcsáztam Lout.

-Tudunk találkozni?- kérdeztem, majd hamarosan válaszolt.