Dancing Styles ( Harry Styles FF. Hungarian translate)

32.Rész

~*Harry szemszöge*~

Mosolyogtam, amikor letettem a telefont. Végül úgy tűnik...minden rendben van Lucy-val. Nincs feszűltség, sem több titok, és elmondta az igazat. Bella az ölemben ült, és még mindig a fürtjeimmel játszik; úgy tűnik élvezi. Mint az anyja. Amikor Lucy ideges vagy unatkozik, amikor vele voltam, az ujjai köré csavarta fürtjeimet és csak játszott velük.

-Rendben édesem. Anya azt üzeni, hogy szeret és alig várja, hogy láthasson, úgyhogy menjünk lefeküdni.

Bella csípőre tette a kezét és duzzogodt.

-Azt akarom, hogy Lou bácsi mondjon jó éjszakát.- kiáltott fel.

Haboztam, gondolkodtam.

-Drágám, szerintem Lou bácsi már alszik. Mi lenne...ha hazaérünk áthívnánk Lou bácsit vacsorára. Mert van valaki aki találkozni akar vele.- mondtam s eszembe jutott, amit Lucy mondott a barátnőjéről.

Bella nem vitatkozott, csak bólintott az aranyos kis fejével.

-Rendben! Lefekvés!- kiáltottam, felkaptam a lányt és forogtam vele, ő csak kuncogott.

Magamban mosolyogtam. Ez igaz volt. A dolgok most jól mennek. Bárcsak Lucy elmondta volna ezt az egészet és velük lehettem volna a kezdetektől fogva.

~*Louis szemszöge*~

Mint általában, a beszélgetésből veszekedés kerekedett és azt lett a vége, hogy egyikönk megcsókolta a másikat, nem emlékszem már, hogy ki. Általában a lány, de ebben a helyzetben már kitudja. Nem vagyok benne biztos. Egy dolog biztos, nos, itt vagyunk Harry és az ő ágyában, s dudolva próbálom elaltatni.

Hiányzott ez. Utáltam, hogy amikor ezt történik, miután azon a ponton bántottam, ahol láttam széttörni. Én ugyanazt...csinálom vele, mint Harry korábban. Bántani egy kicsit pár percre, a nap egyik részében. Ez nem az volt, amit akartam. Őt akartam. De úgy tűnik Harry-vel akar maradni Bella kedvéért.

-Lou...haragszol rám?- kérdezte halkan, kihúzva gondolataimból.

Teste enyémen, ujjai hasamon, feje mellkasomon pihent.

Felemeltem fejem, így orrom hajában volt s belélegeztem annak édes, epres illatát.

-Nem...Én...Nem tudom, Lucy. Én csak...nem tudom, mit tegyek. Tőlem vársz gyereket, de technikailag Harryé a gyerek. Mintha...semmi nem történt volna közöttünk és minden tökéletes lenne veletek. Sajnálom...de ez a helyzet senkinek nem jó.

Nagyot sóhajtott, éreztem lélgzegzetét.

-Lou, én csak...nem akarom, hogy úgy könyveljenek el, mint egy kurvát. Tudom, hogy ez történne ha kiderülne.

Végre felnézett a szemembe.

-Igen Louis. Azt akarom, éppúgy, mint te. És...talán. ha megtudjuk találni a módját, hogyan tartsuk titokban, akkor lehet, hogy működne. De...én nem tudnék élni nélkületek. Nem tudom...., hogy szabad-e ezt tennie, mint ez. Kérlek...csak...ne akard megmondani Harry-nek. Kérlek. Könyörgöm. Mindennap láthatod őt. Akkor segíthetsz kiválasztani a nevét, és azt csinálhatod vele, mint Bellával. Kérlek. Csak...nem kockáztasd meg a házasságomat. Bármit megteszek, csak, ne tedd meg.

Könnyek csillogtak szemében, de ő harcolt ellenük. Nem tudtam elhinni. Az én édes, bátor, erős Lucym sírt. Miattam sírt annyit az utóbbi időben. Úgy éreztem magam, mint egy szörnyeteg.

Szorosabban magamhoz húztam és megpusziltam homlokát.

-Rendben. Nem fogom elmondani. Csak...kérlek... Meg tudjuk csinálni, csak....mint. Fessünk úgy, mint a barátok? Mert szeretnék egy ürügyet, hogy lássalak és mindenki azt hiszi, hogy utáljuk egymást.

Bólintott.

-Hogyne. Most fogd be a szádat. Aludni akarok.

Kuncogtam.

-Jó, Igényes kisasszony.

Mosolygott, odahajolt, hogy megcsókoljon, de mielőtt elhúzodott, fogtam telefonomat az éjjeliszekrényről és csináltam egy képet rólunk.

-Mmmph. Miért csináltad?- nyögött fel.

-Emlékezni akarok erre.- mondtam s megcsókoltam a lányt.

-Ha valaki látja majd személyesen megyek el hozzád és öllek meg.- motyogta ajkaimra, mielőtt lehajtotta fejét és aludni próbált.

Kuncogtam s megnéztem a képet.

Nem engedem senkinek, hogy lássa. Tönkretenné a megállapodásunkat. Végül úgy éreztem megkaptam amit akartam. Kapni fogok egy babát és addig Lucyt is. Csak Harry elől kell eltitkolni.

Ez nehéz lesz.....