Dancing Styles ( Harry Styles FF. Hungarian translate)

8.Rész

Vonakodva bár, de elfogadtam a kártyát, és már mentek is. Valószínűleg nekik jobb móka lesz fagyizgatni. Ez... számomra furcsa, hogy Bella már ennyire kötődik Harry-hez. Például utálta, ha mások fogják a karjaikban rajtam kívül. Most pedig itt van Harry, aki ha letette őt, Bells elkezdett hisztizni. Azt hiszem, hamar alkalmazkodott a körülményekhez.

Végig ballagtam öt utcát, mire oda értem a kis bolthoz, ahol mindig vásárolni szoktam. Tetszett, hogy nem ilyen túl zsúfolt, hanem inkább otthonos.

-Hello Wendy.- köszöntöttem az idős asszonyt a pénztárnál.

Az ő és férje tulajdonában van a bolt, és szívesen látnak itt minket Bellával.

-A kicsike most nem jött veled?- mosolygott rám.

Mindig elkényesztette Bellát egy kis édességel vagy egyéb nyalánkságokkal, amikor azt hitte nem figyeltem.

-Nem, az apjával van ma.- válaszoltam, felvéve a kosarat.

Wendy meglepetten felvonta a szemöldökét, de nem szólt semmit. Nem tudta ki volt Bella igazi, apja, csak annyit, hogy nem volt mellettünk.

A sorok közt sétálgattam és gondolkoztam, mi kellhet a hétre. 2 kenyér, Nutella, egy kiló alma, néhány banán, gabonapehely Bellának, egy doboz tej és almalé, vonakodva bár, de fogtam egy üveg bort, nem volt túl drága. Körübelül fél óra vásárlás után, a kasszához mentem, Wendy pedig némán tette a dolgát.

Amikor a végére ért, rájöttem valamire: Úgy volt, hogy elrakom az esernyőmet, mert úgy nézett ki hamarosan esni fog.

-Összessen 98 font lesz, Lucy drágám.

Remek. Csak 40 fontom van.

Sóhajtva, húztam elő Harry kártyáját a zsebemből és nyújtottam oda. Wendy lehúzta a kártyát és mosolyogva vissza adta.

-Mondd meg Isobell-nek, hogy hiányzik, és amikor erre jártok gyertek be.

-Természetesen Wendy. Biztos vagyok benne, hogy izgatottan fogja várni, mikor jövünk legközelebb.

Megragadtam a szatyrokat és kimentem a boltból az utcára. Miután tettem pár lépést, elhatároztam elmegyek Alex lakására, és megbeszélem vele ezt a Harrys dolgot. Korábban úgysem tudtam bocsánatot kérni. A háza körübelül két utcányira volt a boltól.

Szerencsémre Alex soha nem szerette bezárni az ajtót, utálta, ha emlékeznie kell hova tette a kulcsokat. Szóval csak benyitottam az ajtón, ahol a meleg levegő üdvözölt. Leesett az állam, mikor megláttam, Alexet pár ismeretlen lánnyal a kanapén.

-Mi a fene?- sikoltottam fel, és kiejtettem a kezemből a szazyrokat, amiből az élelmiszerek kiestek. Üvegtörést is hallottam.

Alex felkapta a fejét, és ijedten nézett rám.

-Lucy... én... esküszöm, nem történt semmi... csak... megtudom magyarázni!

Éreztem a feltörő könnyeket a szememben, pedig nem akrtam sírni és kinézni, mint egy idióta. A hülye libái meg a kanapéról meredtek rám.

-Ki ez a lány?- kérdezte az egyik kis liba idegesítően síránkozó hangon.

-Ő... a barátnőm...- motyogtam.

-Ex-barátnője.- vocsorogtam és kiviharoztam a lakásból mielőtt utánnam jöhetett volna.

-Lucy várj!- hallottam kiabálni Alexet, de nem érdekelt.

Ez kész. Oda jön a házamhoz, elkezd pampogni arról, hogy őt így meg úgy megcsalom és, hogy kevesebb időt töltsek Harry-vel, és erre ezt tette?! Forró könnyek áztatják az arcomat, amiket kézfejemmel le is töröltem.