Dancing Styles ( Harry Styles FF. Hungarian translate)

39.Rész

~*Harry szemszöge*~

Három nap múlva lesz két hete, hogy kiderült. Lucy még mindig nem jött vissza. Bellának már hiányzik, és valahol nekem is. Hiányzott, hogy kis testét nem láthatom reggelente összegömbölyödve mellettem az ágyon, általában közel feküdt hozzám, hogy le ne essen. Hiányoznak a reggeli viccei. Hiányzik a nevetése. A mosolya. Eper samponjának illata. Parfümje, ami az őrültbe kerget. Bármit megadnék, hogy vissza kapjam. Akármit. Nem... nem is érdekel, hogy Louist akarja, engem nem érdekel, hogy mit csinalnak, csak...azt akarom, hogy itt legyen velem, most. Nem éreztem azt az ürességet csak amikor elment, és rájöttem. Kell nekem...

~*Lucy szemszöge*~

Már két hete, és minden amit csináltam az az, hogy Louis kanapéján ültem. Nem beszéltem vele. Nem csinaltam semmit. Csak ültem és néztem a híreket, egész nap s egész éjjel. Sok sztori szólt rólam és Harry-ről. Úgy állítottak be, mint...a legnagyobb ribancot a világon. De az voltam. Tényleg. Ez a rohadt TV állandóan erre emlékeztetett. Aztán beszélgettek arról, hogy Harry milyen jól érzi magát és már van egy új lány az életében. Ezt a képek bizonyítják, amiken ő, Bella és Carly van, akik egy tökeletes családnak tűntek.

Üresnek éreztem magam. Mint...nem is tudom megmagyarázni ezt az érzést; mintha egy részemet kitépték, majd előttem rátapostak volna... mintha meghalt volna. Minden alkalommal, amikor a képeket láttam, amin együtt vannak és amit Carly csinált, amit nekem kellett volna csinálnom; egy másik részem meghalt.

Felálltam. A fenébe is, ez már két hete megy, és már nem csinalhatom ezt a hülye dolgot többé! A fürdőszobába csoszogtam. Louis Liam-mel ment el bevásárolni, így enyém a ház. Beléptem a zuhany alá, elindítottam a meleg víz pedig elérte testemet ebben a pillanatban minden tökéletes volt. Kilépve magam köré tekertem a törülközőt és előszedtem a hajvasalot.

***

2 óra múlva már majdnem kész voltam, a hajam hullámosan laza, egy testhez álló zöld ruha volt rajtam. Volt egy pántos fekete tűsarkú a lábamon és egy arany karkötő kezemen. Még nézegettem magam a tükörben egy darabig; végre büszke voltam magamra.

-Lucy, bemehetek még ma?- kerdezte Louis már a századik alkalommal. 40 perce jöttek haza és én még nem engedtem be.

-Már a tiéd.- mondtam, majd drámaian kinyitottam az ajtót.

Szemei kitágultak, ahogy meglátott.

-Mit gondolsz hova mész így?!- kérdezte.

-Csak el.- feleltem egy vállrándítással és ki surrantam mellette.

-Liam! Mondd meg Lucy-nak, hogy nem mehet el így!- kiabálta Louis a fürdőből.

Megforgattam szemeimet, és visszamentem Louis szobájába, megragadtam a táskamat és elindultam az ajtó felé.

-Van egy rossz érzésem arról, hogy így mész ki.- mondta nekem Liam a bejarati ajtónak dőlve. Sóhajtottam és keresztbe tettem karjaimat.

-Li, én csak elmegyek egy kicsit. Itt ültem a kanapén két hétig. Csak egy kicsit szórakozni akarok.- nyöszörögtem és egy elesett kiskutya fejet vágtam.

Nagyot sóhajtott, lenézett, majd vissza rám.

-Én tényleg nem, hagyhatom jóvá, de akkor legyél óvatos, nem igaz?

-Abszolút.- hazudtam könnyen.

Adott nekem egy együttérző mosolyt, mielőtt ellépett az ajtótól.

-Jó szorakozást.- mondta.

Ó Liam, hogy fogalmad sincs...

***