Dancing Styles ( Harry Styles FF. Hungarian translate)

34.Rész

A fürdőszobában álltam, épp' befejeztem a sminkem, mikor Harry mögém sétált, karjait körém fonta s arcát nyakamba temette. Mosolyogtam, és kezemmel elértem arcát, hogy finoman megsimogathasam.

-Egy másik baba.- mondta halkan, mintha nem hinné el.

-Tudom.- nevettem halkan, egyik fürtjét ujjaim köré csavartam.

Lágyan néztem rá.

-Szeretlek.- mondta nekem, mielőtt ajkait enyémre nyomta.

-Tudom.- motyogtam, s homlokomat övének döntöttem.

-El akarom mondani a fiúknak ma este, rendben?- kérdezte.

-Jól hangzik.- mondtam neki, majd visszafordultam, hogy befejezzem sminkem.

-Megyek megnézem Bellát.- mondta nekem és puszit adott arcomra.

A ruhám egy egyszerű combközépig érő sötkék ruha. Cipőm fekete magassarkú. Sminkem a szokásos merész vörös rúzs, fekete tusvonal.

Még mindig csodáltam magam a tükörben, amikor egy fej bukkant fel az ajtóban. Azt hittem Harry jött vissza, de amikor oda néztem Louis volt ott.

-Ö...Harry küldött vissza uh....mondjam meg neked....mi hum...készen állunk, hogy menjünk...- dadogta és közben a tarkóját dörzsölte.

A légzésem elakadt, amikor megláttam ott állni, fekete farmerben és fehér ingben. Valami olyan nagyszerű, mégis...olyan jól áll neki. A haja tökéletesen kócos, kék szemei csillogtak, más valamit nem igazán tudtam megnevezni. A halálom oka az a kis mosoly arcán.

-Én. Uhm. Rendben. Carly már itt van?

Szívdöglesztő mosolyával nézett rám.

-Ja. Harry-vel és Bellával beszélget.

Bólintottam, és megragadtam táskámat, ki akartam surrani a fürdőből, de két kéz megragadta csípőmet s magához húzott.

-Louis állj le! Harry oda kint van!- sziszegtem, tágra nyílt szemekkel.

Louis csak kuncogott, majd nyakamnál megéreztem forró lehelet amitől kirázott a hideg.

-Megyek.- mondtam, elhúzodtam tőle és kisétáltam a nappaliba ahol Carly állt felöltözve az ÉN férjemmel beszélgetve és kezében az ÉN kutyámmal.

-Szia Carly.- mondtam feszülten, karjaimat át fontam Harry dereka körül és puszit adtam arcára.

Carly szeme elkerekedett, amikor meglátott, aztán szélesen elmosolyodott.

-Örülök, hogy újra látlak Lucy. Szép lakásod van.- mondtam nekem.

Harry kíváncsian nézett kettőnkre, de én csak tovább mosolyogtam.

-Szóval...készen állunk, hogy útnak induljunk?- kérdezte Louis, aki megjelent Carly oldalán s átölelte derekát.

Féltékenység futott át rajtam, ahogy megláttam őket.

-Persze. Bella, gyere édesem!- hívtam. Ő felém sétált a kis fehér ruhájában és rózsaszín cipőjében, haja egy csinos lófarokba volt felgumizva. Fogalmam sincs Harry-nek, hogyan sikerült ennyire imádnivalónak megcsinálnia.

Louis szinte lelötte szemeivel Harryt, mert hozzám ért. Nem rossz értelemben vagy ilyesmi. Keze hátamon vagy a karomon, vagy a fejét támasztja az enyémnek. Ez csak, ilyen volt. Meglepő módon nem bántam. Tényleg volt egy dolog amit szerettem Harry-ben.

Louis és Carly mögöttünk sétaltak, mindig gondoskodtam arról, hogy a kezem, a pillantásom Harryn legyen vagy valami. Több figyelmet szenteltem rá most, mint bármikor.

Carly valamiről fecsegett Louis-nak, mentálisan megforgattam szemeimet. Nem tudom miért van vele Louis. Igen, csinos lány, de ő csak 17. Még mindig csak 17, Louis meg 21 szinte 22. Véleményem szerint egy kicsit túl nagy a korkülönbség. Mindannyian beültünk Louis autójába; ő és Carly az első üléseken, Bella, Harry és én pedig a hátsó üléseken.

Útunk az étteremig kínosan telt. Vagy talán csak nekem. Nem tudom. A legtöbbször Carlyt néztem, de úgy tűnt Louis megtalálta a módját, hogy szórakoztasson. Folyton pofákat vágott rám a visszapillantó tükörben. Carly és Harry azt hitte megőrültem, mert csak úgy nevetni kezdtem. Bella meg rajtam nevetett. És...igen.

Végre megérkeztünk az étteremhez és láttam, hogy Zayn, Liam és Niall az éttermen belül várakoznak, de csak hárman, mert Danielle nem tudott eljönni, Zayn és Niall meg szinglik. Szóval hurrá. Csak Harry-nek és Louis-nak randi.

Nem törődtem a paparazziakkal, akik kint várakoznak, csak be akartam menni Harry-vel az oldalamon, kezében Bellával.

A pincérnő elvitt minket az asztalunkhoz, és csak az volt a szerencsém, hogy Harry s Louis közé kellett ülnöm. Leültünk, és Louis oldalba bökött, mire én megrúgtam lábát az asztal alatt.

Szerencsémnek köszönhetően, Bella Harry másik oldalán ült, így nem tudtam figyelemelterelésnek használni Louis ellen ma este.

Mindenki beszélgetett körülöttem, ahogy átfutották az étlapot. Őszintén szólva nem éreztem magam valami éhesnek, talán eszek valamilyen salátát és majd otthon eszek valamit. De most nem sokat. Eközben. Liam azt mondta Niall-nek, hogy nem, nem tudja megrendelni az összes menüt, amely megalapozta a kis ír fiút, mert azt mondta minden jól hangzik es ki szeretné próbálni, de ha Liam nem engedi akkor vissza fog jönni az étterembe.

-Gondolod, hogy most lenne jó, elmondani nekik?- kérdezte Harry és közel hajolt hozzám.

-Hát..., ha szerinted jó.- mondtam halkan a vízemet kortyolgatva.

-Hé, hé srácok. Lucy és én mondani akarunk valamit.- mondta Harry, lábammal idegesen doboltam.

Louis zavarodottan egy pillanatig rám nézett és hallgatott, mint mindenki.

-Lesz egy másik babánk.- mondta Harry büszkén.