Dancing Styles ( Harry Styles FF. Hungarian translate)

18.Rész

**3 nappal később**

~*Lucy szemszöge*~

A nappalimban járkáltam, a kezemet masszírozva, a fejem is fájt, már 2 napja nem mozdultam ki, mivel a magazinok azt állítják, hogy Harry-vel összeházasodtunk, és a drágalátos riporterek a házam előtt kempingeznek nappal és éjszaka elérve, hogy megerősítsem a "házasságot" Harry-vel. Bellára Niall és Liam vigyázz, így szerencsére nem kell miatta aggódnom. Megígérték, hogy távolt tartják őt a paparazziktól, és mivel Liam felelősségteljes ember, biztos voltam benne, hogy betartják az ígéretüket.

-Őszintén szólva nem tudom, hogy sírjak vagy menjek vadásszam le őt és öljem meg.- mondtam Louis-nak, aki a kanapéról figyelt.

-Ő...nem tudom, mit is mondhatnék.- mondta Louis halkan, már sokadjára az elmúlt pár órában.

Már a hajamat téptem, nyitottam és zártam a számat, magamban ismételtem, hogy mit kéne mondanom. 2 napja nem csinálok mást, megakarom ölni Harryt. Hogyan fogom csinálni. Mondjuk úgy, hogy...a fiú alszik nyitott szemekkel, bár az alvás nem is lehet jó választás. Semmi sem jó. Komolyan bántani fogom.

Továbbra is járkáltam a szobában, de amikor megszólalt a telefonom a zsebemben megálltam, kihúzta, és megnéztem ki volt az.

-Hazzabear<3.- mondtam.

-Mi a francot szeretnél most Harry?!- ordítottam a telefonba, amitől még Louis is összerámdult, a szoba másik végéből.

Oké. Talán egy kicsit hangos volt.

-Lucy...én...beszélnem kell veled...- dadogta.

-Tehát beszélni.- csattantam fel, és néztem a frissen festett körmeimet, ez volt az egyetlen dolog, amit tudtam csinálni az elmúlt napokban.

-Beszélnünk kell személyesen.- mondta nekem, hallottam, a telefonba, hogy fúj a szél.

Szóval kint van. Valószínűleg a kocsijában. Mert tudta, hogy elég hülye lennék találkozni vele. Ilyen vagyok.

-Hol akarsz találkozni?- kérdeztem, Louis szeme elkerekedett.

-Mi a fenét csinálsz?!- tátogta nekem.

-Véget vetek ennek, egyszer és mindenkorra.- tátogtam vissza, majd ismét Harry-re figyeltem.

-Csak a kávézóban.

Minden rossz dolog ami velem történt, valahogy kapcsolatban, van azzal a rohadt kávézóval. Természetes, hogy ott akar találkozni.

-Nem, találkozzunk a parkban. A tónál.- mondtam neki, mielőtt letettem.

-Kölcsön tudod adni az autódat?- kérdeztem Lout.

-Remélem tudod mit csinálsz.- motyogta Louis, mielőtt ide dobta a kulcsokat.

*****

A fagyos parkon mentem keresztül, a fürtjeimbe bele-bele kap a szél. Már láttam Harry alakját, egy padon ülni, közel a tóhoz. Nem számítottam rá, hogy még itt lesz. Huh.

Meglátott közeledni, és elindult felém, a járda közepén találkoztunk.

-Lucy. Nem akartam, hogy ez megtörténjen.- mondta, amint elém ért.

Kicsit ajkamba haraptam és lenéztem a földre.

-Harry...azt mondtad nekik házasok vagyunk. Hogy tehetted ezt velem?! Nem rég kezdtünk el újra beszélni, és most úgy tűntetsz fel, mint a feleségedet?! Tudják, hogy Isobele a lányod. Úgyhogy MOST nincs választásod de van egy őrült történetünk, és EGYÜTT szörnyen néznénk ki, ha megtagadom a házasságot, és a dolgok elrepülnek, mint amikor, nem volt Isobele és fiatalok voltunk.

Harry felsóhajtott.

-Úgy viselkedsz velem, mintha olyan szörnyű dolgot tettem volna...- motyogta.

-Harry Amerikába akartam menni, hogy újra kezdjek mindent, de nem tehetem, miattad

Megdöbbenve rám nézett.

-Úgy volt, hogy Amerikába mész?! Mennyi időre?!

A földet néztem.

-Egy kicsire. Azt akarom, hogy Bellának...jó legyen. Azt akarom, hogy rendesen nőjön fel. Nem kell aggódnia, ahol az emberek békén hagyják az apja miatt. Ez az egyetlen lehetőség. Elmondtam Louis-nak is, aki úgy döntött, elmondja az embereknek, hogy házasok VOLTUNK. Csak egy gond van, Harry, nincs gyűrűm, NEM mentem férjhez, nem vagyunk együtt, és nem is tervezem, hogy együtt leszek VELED.

Harry arca eltorzult a fájdalomtól.

-Nem értem, hogy miért nem próbálhatjuk meg újra. Amikor a dolgok olyan jól mentek, az olyan jó volt. Ezt te is tudod. Elszúrtam igen. De te nem adsz lehetőséget, hogy bebizonyíthasam megváltoztam.

-Ez a kis jelenet bebizonyította számomra, hogy nem változtál meg.- mordultam rá, és keresztbe fontam a karjaimat.

Harry megrázta a fejét nevetve.

-Te...te mekkora egy képmutató vagy!- kiáltotta ki.

Hátrébb léptem meglepve.

-Hogy én vagyok képmutató?!

Közelebb lépett, megragadta a felkaromat, megijedtem nem is kicsit.

-Itt álsz előttem, és az orrom alá dörgölöd mennyire elrontottam, milyen szörnyű ember vagyok, és emkékeztetsz minden rohadt hibámra amit elkövettem. Nem is mondtad, hogy mire készülsz. Belláról is hazudtál nekem. Figyelmen kívül hagyva, hogy próbáltalak hívni, amikor haza jöttem. Ne viselkedj úgy, mintha megpróbálnál kirekeszteni az életedől, mert az olyan nagyszerű lenne, mindent elkövettem, hogy újra az életed részesévé váljak.- morogta.

Döbbentem néztem őt.

-Azt tettem, ami a legjobb a szám...

-Ne mond, hogy ami a legjobb Bellának. Ezt ne mond. Nem ez volt a legjobb neki. Ez neked volt könnyebb. Egyszerűbb, mint megmagyarázni az újságíróknak a gyerekünket. Egyszerűbb, mint elmondani a világnak, hogy volt egy pont, amikor nagyon szerettük egymást, és...most itt van Bella az eredménye.

Könnyek hullottak a szememből, hallottam, ahogy tovább beszél.

-Harry én csak ne tudt...- de közbe vágott a csókjával.

<<Fenébe ezzel a fiúval és, hogy ilyen jól csókol.>> Azt hittem, vitatkozni fogunk arról, hogy miért nem csókoltam vissza.

Úgy döntöttem, hogy nem...nem tehetem meg, ellöktem őt.

-Nem tehetem ezt most Harry. Meg kell vennem a jehyeket és csomagolnom is kell Amerikába.- mondtam, mielőtt elfutottam, hallottam még, hogy Harry a nevemet kiabálja, de én csak rohantam.