Dancing Styles ( Harry Styles FF. Hungarian translate)

33.Rész

A következő három napot Louis-szal töltöttem. Mi csak...együtt lógtunk, mint régen. Ez...elképesztő volt. Ahelyett, hogy valamelyikünk lakásán lettünk volna, össze-vissza szórakoztunk egéééééééész Londonban.

Most a repülőtéren ülünk Harry-re és Isobele-re várva.

-Szóval mikor tervezed elmondani Harry-nek? A... babát.- kérdezte Louis.

Az ujjaimat babráltam.

-Valószínűleg ma este. Vacsora után vagy valami. Amikor én és ő leülünk akkor elbeszélgetek vele.

Tudom, hogy nem halogathatom tovább, nem várhatok az utolsó pillanatig, hogy elmondjam Harry-nek, és lehet, hogy pánikba esek és a tényleges igazság helyett azt mondom, hogy az ővé.

Louis bólintott és megfogta a telefont.

-Carly és én, veletek srácok, a lakásotokon találkozunk vacsora előtt, ugye?- kérdezte Louis még mindig a telefonját bámulva.

Állkapcsom megfeszült Carly, Louis barátnőjének említésére.

Tegnap, Harry felhívott és azt javasolta, hogy Louis átjöhetne vacsorára és hozhatná a barátnőjét is. Carly vidáman egyetértett, és javasolta, hogy a banda többi tagja is csatlakozzon hozzánk, így most a mi egyszerű kis vacsoránk a lakásunkon átváltozott egy giccses éttermi vacsorává, amely megkívánta a elegáns ruhákat és most Bellának is kereshetek valamit; csak az a baj, hogy mindegyiket utálja. Köszönöm Carly.

-Igen. Harry-vel 07:30-ra foglaltunk ugyhogy 06:45-kor a lakásunkon. A srácokkal ott találkozunk.

Csendben ültünk egymás mellett, egyikünkön sem látszott meg, hogy mondani akar valamit.

Mivel Harry-nek mondtam, hogy találkoztam Carly-vel egyik este, Louis tegnap bemutatott egymásnak minket, mivel ő most képtelen szakítani vele, mittam meg a hülye szám miatt.

Nagyon nem tetszett a lány. Túlságosan....kényes, nyomulos számomra, mindig csak....Louis kezét akarja fogni. Olyan fiatalnak nézett ki. Ő még csak 17, még mindig csak 17, míg Louis 21. Őszintén szólva, fogalmam sincs mire gondolt Louis.

-Anyuci!- kiabált Bella, és láttam, hogy az apró alakja fut felém a kapuból. Teljesen új ruhát viselt.

Mentálisan megforgattam szemeimet. Harry egy ilyen lánynak; szeret vásárolni, biztos, hogy elvitte vásárloni. Nem, mintha bántam volna, Harry-nek van jó ízlése az öltözködésben, így rendben volt.

-Apuci vett egy kiskutyát!- kiáltott fel izgatottan a biztonságos karjaimban, szeme csillogott, izgalom és boldogság volt benne.

Szkeptikusan ránéztem.

-Ó, tényleg most? Miért nem kérdezz meg apu, mielőtt kiskutyát vesz?

-Mert ez egy szülinapi ajándék neked! A neve Max!

Láttam Harryt a kapun kijönni, és húzni az összes poggyászt, ezért úgy döntöttem, hogy segítek neki.

-Tessék, Bells-el menjetek ki a kocsihoz, pár perc múlva ott találkozunk.- mondtam s Louis karjaiba adtam gyermekem.

Rám nézett, szemeiből nem tudtam igazán olvasni, de átvette Bellát, és átvágott a paparazzikon, akik képeket csináltak Harry-ről, Belláról , Louis-ról és rólam.

-Milyen kutyáról kell tudnom?- kérdeztem tőle, ahogy közeledett, elérve engem, elvettem tőle pár zsákot.

Harry elvigyorodott s odahajolt, hogy egy csókot adjon.

-Ő egy korai szülinapi ajándék.- mondta nekem, és a kutyára nézett a hordozóban.

Letérdeltem megnézni. Meglepödtem, amikor megláttam.

Annyira apró! Nagyobb volt, mint a kezem, de nagyobb volt, amikor a két kezemet össze raktam. Világos sárgásbarna színű, kis fehér mancsok és barna szemek néztek rám izgatottan.

-Istenem! Harry! Annyira aranyos!- kiáltottam, bedugtam ujjamat a ketrecbe, hogy megsimogassam az orrát.

A kis rózsaszín nyelve nyaldosta ujjaimat.

Harry kuncogott, és leggugolt mellém.

-Tudtam, hogy tetszeni fog neked. Gyerünk. Vágjunk bele. Ne várokaztossuk meg Bellát és Louist.

Kezét nyújtotta és segített felállni, mindketten megfogtuk a táskákat, és Harry tolta Max hordozóját a terminálon kívülre, ahol Louis autója parkolt, már csak arra vártak, hogy beszálljunk. Gyorsan beraktam a táskákat, amiket cipeltem, majd vissza pattogtam Harry elé.

-Nálam lehet Max az autóban hazafelé?!- kérdeztem, még mindig ugrálva.

Harry nevetett, mielőtt átnyújtotta Max-et nekem.

Izgatottan síkitottam, és beszálltam Louis mellé az anyósülésre.

-Harry vett nekem egy kiskutyát.- közöltem vele.

-Észrevettem.- mondta Louos mogorván, előre tekintve.

Megforgattam szememet. Jobb, ha nem úgy viselkedik, mint egész éjszaka.

-Anyuci, én akarom fogni!- kiabált Bella a hátsó ülésről.

Kicsit duzzogtam, de...nem lenne semmi értelme vitatkozni egy 3 évessel, aki a kutyát akrja tartani, úgyhogy átadatam neki, miközben Harry beszállt a kocsiba, és Louis elhajtott.

******

Egy darabban hazaértünk, Louis és Harry szerencsére normálisan beszélgettek. Szóval... legalább nem volt teljesen kínos csend. Számomra azonban ez...szörnyű volt. Mellettem Louis mindennel törödött, Harry a hátsó ülésen úgy beszélt, mintha nem lenne semmi baj, mert amennyire tudta, nincs semmi baj.

-Hozom Carlyt 06:30-ra.- mondta Louis, mielőtt elindult, kipakoltunk a holmikat és Max-et is. Bella vonszolta szegény kis srácot, de őszintén szólva nem bánta, a nyelve kilógott, ahogy izgatottan tartottak előre.

-Örülök, hogy itthon vagy.- mondtam Harry-nek, fejemet mellkasába temettem s belélegeztem illatát.

Csodálatos időt töltöttem Louis-szal, de valami csak... Harry-hez húzott, és imádtam amikor megölel és fejét az én fejtetőmön tarjta, mint most, majdnem olyan jó, mint amikor Louis tartott engem.

Harry felsóhajtott és óvatosan dörzsölte hátamat.

-Nagyon hiányoztál Luce. El kellett volna vinnünk magunkal.

-Nem, szükséged volt egy kis szünetre Bellsel. Tudom. A dolgok...egy kicsit őrültek itt, egyebként.- mosolyogtam.

Lenézett rám, könnyed mosollyal az arcán, tekintete tiszta s boldog?

Ajkaim kicsit felgörbültek.

-Harry...Én....Én el kell, hogy mondjak valamit....- kezdtem idegesen.

Most vagy soha.

Összezavarodottan nézett rám.

-Mi az? Valami baj van?- kérdezte, aggodalommal hangjában.

-Nincs semmi baj. Én csak....terhes vagyok, Harry..

Szemei elkerekedtek. Nem momdott semmit.

-V..várj. Te...te biztosan?!

Idegesen bólintottam. Nem tudtam megmondani, hogy dühös-e vagy sem.

-Ó, Istemem Lucy ez elképesztő!- kiáltott fel, s odarohant hozzám hogy megpörgessen, mint Bellát.

-Biztos, hogy rendben van ez?- kérdeztem tőle, letett majd mosolygott.

Rám nézett, valódi boldogság és izgalom volt arcán.

-Ez tökéletes. Csak...tökéletes.- mondta nekem, mielőtt megcsókolt.

Fogalmam sincs miért féltem annyira elmondani neki. Ez túl jól sült el.