22.Rész

3.9K 225 2
                                    

~*Harry szemszöge*~

Életemben nem voltam még ennyire ideges. Louis nem nézett rám, és senki a bandából. A legrosszab az volt...mikor láttam Lucy szemében a fájdalmat, ahogy rám nézett. Ő azt akarja, hogy semmi közöm ne legyen hozzá. Ez volt a rosszabb...vagy nem?

Ott álltam, az oltár előtt, amikor megszólalt a zene, láttam a koszorúslányokat bejönni a piros szönyegen, de én mást kerestem, Lucy pillantását próbáltam meg elkapni. Enyém...szinte már a feleségem. Pár perc múlva házasok leszünk. Ez nem lesz valmi könnyű kapcsolat, ami elől nem tudunk menekülni, csak egy jogi kötelék, de remélem egyszer, majd több is lehet belőle. Lehet igazi is. A valódi szerelem e mögött. Több mint a szeretet, amit használunk. Ezután láttam Bellát, a haja fel volt tűzve, és ki volt rúzsozva, biztos Lucy műve, gondolom Bella látta az anyján és ő is akarta, hogy kirúzsozzák.

Ő volt a kis virágos lány, aki finoman szorta a rózsaszírmokat, olyan pontosággal, mint Lucy. Le sem tagadhatja hogy ezt tőle örökölte.

Mindkettőnket lehetett látni ebben a drága gyermekben. A külseje, inkább az enyém volt, mint az anyáé.

Végül megláttam.

Ruhája tökéletesen illik testéhez és személyiségéhez, haja művészien volt elkészítve, és a sminkje is eszményi volt. Úgy nézett ki...annyira gyönyörű volt.

De észrevettem, hogy nem csak én voltam az egyetlen, aki a lányt bámulta.

Louis vágyódva nézett rá, belül éreztem a féltékenység jeleit. Az oltárnál állt velem, mint a legjobb barátom és a tanúm, aki az ÉN leendő feleségemet nyálcsorgatva nézte, mintha ő venné el és nem én.

-Vigyázz a szemeidre.- sziszegtem figyelmeztetően, rám nézett, meglepődött, de aztán összeszűkítette szemeit.

-Vigyázz, hogyan bánsz vele Harry. Semmi sem maradandó.- figyelmeztett.

~*Lucy szemszöge*~

-Most már férj és feleség, Mr.Styles megcsókolhatja a menyasszonyt.

Harry kezei az arcomon voltak, mélyen bámult szemeimbe, mielőtt lágyan megcsókolt volna.

Megtörtént.

Hivatalosan is házas vagyok. Harold Edward Styles-szal.

******

Körülöttem mindenki táncol, az idő is jó, míg én ott ülök szerencsétlenül az asztalnál, és figyeltem a táncoló tömeget.

-Az újdonsült feleségnek nem boldognak kéne lennie? És nem a lakodalmat kellene élveznie?- Liam ismerős hangját hallottam magam mellett.

Szomorúan rá néztem.

-A legtöbb menyasszonynak megvan a szabad választása, hogy nem mennek férjhez vagy, legalább eldönthetik kihez menjenek hozzá, nem?-momdtam elcsukló hangon.

Követtem Liam tekintetét a táncparkettre, ahol láttam Harryt édesanyjával mélyen beszélgetni valamiről, Louist Bellával táncolni, aki a magasba emelte kicsikémet és körbe forgott vele. Bella olyan, mint egy nagy energia bomba aki varázslatos pillanatokat alkot.

-Szereted őt.- monta Liam, észrevehette, hol van a tekintetem.

Sikerült visszafojtanom a könnyeimet, de a fájdalom a hangomból nem múlott.

-Azt hiszem, már egy ideje, de most...nem tudok semmit sem csinálni...

Liam óvatosan rátette kezét enyémre.

-A paprazziknak nem kell mindent tudniuk. Használd ki ami a tiéd, és biztos vagyok benne, hogy ki fogsz találni valamit.- mondta mielőtt elsétált volna, itt hagyva a gondolataimmal.

Egyedül ültem még néhány percig, mielőtt Harry megjelent előttem, elérve a kezem.

-Felkérhetlek egy táncra?- kérdezte.

Óvatosan megfogtam kezét, elvezetett az asztalok között és lassan megérintette derekamat, én meg államat vállara helyeztem.

-Kérlek, mondd, hogy nem utálsz engem...- mondta, ahogy megingott az ütemben.

A földet néztem.

-Harry, én nem utállak. Csak szeretném, ha tudnád, hogy úgy gondolom, ez egy kicsit sok.

Rá mosolyogtam, hogy bebizonyítsam, nem vagyok dühös. Tényleg nem voltam az. Inkább ideges.

Harry elmosolyodott, majd felemelte kezét, és finoman arcomra rakta.

-Nagyon szeretlek Lucy.- mormolta, mielőtt megcsókolt.

~*Louis szemszöge*~

Lucy-ék asztalára néztem, de ő nem ült ott, pedig néhány perccel ezelőtt még ott volt. Kétségbeesetten körülnéztem, hogy hova mehetett, amikor megláttam Harry-vel táncolni.

<<A rohadék>> Gondoltam, dühösen, felkaptam Bellát, és már vittem is a táncparkettre.

Szándékosan csinálja ezt, megőríjt. Milyen legjobb barát az ilyen? Hogy tehette ezt velem.

-Lou bácsi miért sírsz?- kérdezte Bella, elérve arcomat, amiről a könnyeket törölgette.

-Én csak...boldog vagyok anyukád miatt.- mondtam, s magamra kényszerítettem egy mosolyt. Bella elmosolyodott.

-Van most már apukám.- mondta boldogan.

Arcon pusziltam.

-Igen. Most már van apukád...

Dancing Styles ( Harry Styles FF. Hungarian translate)Dove le storie prendono vita. Scoprilo ora