Dancing Styles ( Harry Styles FF. Hungarian translate)

38.Rész

~*Lucy szemszöge*~

Amikor a lakáshoz értünk megláttam Carly és Harry autóját a feljáron parkolni.

Ennek nem lesz jó vége...

Louis idegesen nézett rám.

-Akarod, hogy veled menjek....?- kérdezte.

Ráztam a fejemet. Őszintén szólva, ez csak rontana a helyzeten.

Tétován elindultam a lépcsőn, mint azon a napon, amikor Simon közölte, hogy feleségül kell menjek Harry-hez. Óvatosan kinyitottam az ajtót, Carly Harry-vel szemben ült a kanapén, gyakorlatilag már rajta, ujjaival a fürtjeit csavargatta és kedvesen beszélt hozzá.

Féltékenység lángolt fel bennem, de nem tudtam mit kezdeni ezzel. Rajtam fizetődött ki. Megérdemeltem ezt. TÉNYLEG megérdemeltem ezt. Bántottam Harryt, pedig ő nem érdemelte volna meg, hogy bántsák.

Carly rám vigyorgott, amikor meglátott.

-Neked nem kéne most itt lenned. Nem tettél már eleget?- gúnyolodott, kezét Harry hajába futatva fel.
-Elmegyek egy perc alatt. Csak muszáj összepakolnom pár ruhát.- motyogtam, belopakodva Harry-vel közös hálószobánkba.

-Várj, Lucy itt van?- hallottam Harry rekedtes hangját a kanapéról s több könnyet éreztem lefolyni arcomon.

Még soha nem hallottam még így beszélni, és ez egy kicsit belülről megölt engem.

Megragadtam a Langdale hátizsákomat Jack Wills-től, és csak beledobaltam pár ruhát a szekrényből. Nem figyeltem, hogy mit pakoltam bele, csak dobáltam a cuccokat, amilyen gyorsan csak tudtam.
Amikor megtelt, fogtam egy másik táskát és azt is tele raktam.

Amikor már volt elég cuccom, a folyosón mentem Bella szobájába, ahol ő a játékaival játszott ágyán.

-Anyuci!- kiáltott fel és szorosan megölelt.

Visszonoztam gesztusát, küzdöttem, hogy vissza tartsam könnyeimet.

-Hova mész?- kérdezte.

Pár könnyet hagytam lecsúszni, majd letöröltem a következőket, mielőtt egy kényszer mosolyt erőltettem arcomra.

-Elmegyek egy kis vakációra. Te itt maradsz apucival és sokat de sokat fogtok játszani, rendben? Szeretlek hercegnő.- mondtam s megcsókoltam homlokát.

Ő adott nekem egy nagy ölelést.

-Jó szórakozást anyuci!- mondta nekem, mielőtt vissza ment játszani.

Ki futottam a szobából, ha tovább maradok itt szét török. De belefutottam egy kemény mellkasba.

Hátra léptem, felnéztem, és találkoztam egy fiúnak a szemével, akiébe nem igazán tudtam bele nézni most.

-Én csak elmegyek.- mondtam Harry-nek halkan, mielőtt megpróbáltam elillani mellette, de ő szorosan megragadta a karomat.

-Lucy.- mondta fájdalmas hangon, de nem voltam hajlandó ránézni.

Nem tudtam. El szeretném veszteni ezt. Széttörni.

-Az Istenit néz nézz rám!- kiáltott és megrázott engem.

Újra sírni kezdtem, de fel néztem rá.

Ő is sírt. Emiatt jobban sírni kezdtem.

-Nagyon sajnálom, Harry.- zokogtam, még mindig próbáltam kijutni markából.

-Miért? Miértmiértmiértmiértmiért? Miért csinálod ezt velem?- kérdezte, könyek csúsztak le arcán, erősebben, mint nekem.

-Mert...én csak...Harry, szeretem Louist. Amikor elmentél, fájt, ő ott volt, és csak úgy megtörtént, sajnálom, hogy bántottalak. Annyira sajnálom...

Szomorúan nézett rám.

-Elmész?- kérdezte.

Bólintottam.

-Csak pár napig gondolkodni.- mondtam neki.

-De vissza jössz?- kérdezte.

-Ha azt akarod.- mondtam egy pillanat múlva.

Bólintott, majd megpuszilta homlokomat.

-Akkor, menj csináld azt amit tenned kell.- mondta aztán, mielőtt besétált Bella szobájába.

Ki siettem a házból egyenesen Louis autójához, mielőtt megint sírni kezdtem.

Bántottam őt, és még mindig azt akarta, hogy menjek vissza...ó Istenem, én nem érdemlem meg őt. Utálnia kellene engem. Nem így kellene viselkednie. El kellene taszítania.

-Jól vagy?- kérdezte Louis amikor lehúzodott.

-Nem.- nyögtem ki.

Én...annyira szánalmasnak éreztem magam. Szeretem Louist. Annyira. De akkor miért érzem magam ennyire széttörve mert eljöttem Harry-től? Ó igen. Mert még mindig szerelmes vagyok Harry-be, 4 éve.