Dancing Styles ( Harry Styles FF. Hungarian translate)

28.Rész

Újra vissza akartam kapni Louist. A legjobb barátomat. Hülye Harry. Hülye minden. Csak őt akarom. Tudja mi tesz boldoggá. Tudja, mikor vagyok mélyponton. Tudja, mikor szimulálok mosolyt, amikor próbálok elrejteni valamit előle. Egy pillantásomból olvasni tud.

Harry és Bella még mindig elvannak, úgyhogy nem fog kihallgatni engem. Felhúztam a cipőmet és elindultam Louis lakására. A lábaim vezettek engem az ismerős utcákon, nem gondolkodtam csak...mentem. Üresnek éreztem magam nélküle, az elmúlt hetekben, hogy nem volt a közelemben... úgy éreztem fel fogok robbani.

Idegesen megálltam lakása ajtaja előtt. Vajon az a lány itt van? Louis autója volt az egyetlen ezen az utcán, szóval...nem hittem, hogy ott van a lány. Halkan kopogtam az ajtón, összerezzentem, amikor a gyűrűm hozzáért az ajtóhoz. Leakartam venni...igen. A gyűrű gyönyörű volt, de ebben a pillanatban ez emlékeztetett a házasságomra, amitől rosszul lettem.

Louis nem válaszolt, újra kopogtam, majd újra. Még mindig semmi válasz.

-Louis...kérlek nyisd ki az ajtót.- kiabáltam és ököllel belecsaptam az ajtóba.

Szükségem volt rá, hogy itt legyen. Itt kellett lennie. Szükségem volt rá.

Friss könnyek csorogtak le arcomon, amit neki döntöttem az ajtónak. Szükségem volt rá. Hol van az én Louisom?

A testem lecsúszott az ajtó elé, majd a földön összegömbölyödve vártam s vártam. Szükségem volt rá itt.

~*Louis szemszöge*~

Felültem, megdörzsöltem arcomat s körül néztem.

Liam szobájában voltam.

Várjunk. Mit keresek itt?

Aztán minden visszajött.

Lucy. Harry. Én. A baba.

Nyögtem s fejem leesett kezeimbe.

Fogalmam sem volt, hogy mit fogok csinálni. Felálltam remegve, a fejem forgott. Haza kellett mennem. Nekem csak...szükségem volt a saját ágyamban aludni, hogy kitisztuljon a fejem. Egy kicsit kellett innom. Ez volt az egyetlen dolog, ami segít nekem.

-Liam...Haza megyek.- mondtam neki, a nappaliba botladozva.

Aggodalmasan rámnézett.

-Lou esik kint az eső...biztos, hogy elakarsz menni?- kérdezte.

Valóban, az eső az ablakot verte.

-Én csak haza akarok menni.- mondtam neki.

-Biztos, hogy jól vagy?- kérdezte, és rámnézett.

-Minden rendben lesz. Felhívlak ha hazaértem.- mosolyogtam rá, és megpróbáltam meggyőzni őt.

Nagyot sóhajtott, tudva, hogy mire készülök.

-Rendben. De tényleg hívj fel.- mondta.

-Szia Liam.- mondtam, mielőtt kiléptem az esőbe.

*****

Amint a lakásomhoz értem, tudtam, hogy valami baj van. Még a lépcsőn végén, tudtam, hogy feküdt ott valaki a verandán.

Össze volt gömbölyödve, megpróbálta megvédeni magát az eső elől, de nem is próbált elmenekülni.

-Lucy!- kiabáltam, oda futottam hozzá és letérdeltem elé.

Reszketett, remegett, enyhén nyöszörgött.

-Louis.- mormolta, oda fordult hozzám s kis teste renttenetesen remegett.

Felkaptam és karjaimban ringattam.

-Shhhh hercegnő. Shhhh. Itt vagyok. Minden rendben van.- kinyitottam lakásom ajtaját, majd berugdosstam annak ajtaját, és Lucyt a hálószobába vittem. Bőre fagyott tapintású volt, mint nedves haja végén. Fogai vacogtak, szemét csukva tartotta.

-Louis.- nyöszörögte, és összeszorította öklét.

A vizes pulcsiját lehúztam lóra és a padlóra dobtam.
-Anyira hideg.- lehelte, és megpróbálta kinyitni szemét, de folyamatosan visszazárult.

Annyira gyengének nézett ki, mint egy baba madár.
Lehúztam melegítőjét, a fürdőszobába vittem és gyengéden a kádba raktam. Egy forró fürdő. Ez az amire szüksége van. Ahogy engedtem bele a forró vizet, még mindig reszketett és remegett, de körübelül tíz perc múlva abbahagyta és végül megnyugodott.

Elzártam a csapot, és hagytam, hogy a forró vízben áztassa magát, miközben én mentem fel rakni a vizet a teának. Kéne valami meleget innia, és meleg ruhát viselnie.

Megragadtam egy pulcsit és még néhány dolgot, amit Lucy szeretett hordani, ha itt szokott maradni.

-Hé. Ezeket neked hoztam.- mondtam, s leraktam a ruhadarabokat a pultra.

Gyengén bólintott, de nem nézett rám.

Leggugoltam mellé s gyengéden megérintettem haját.

-Minden rendben lesz szerelmem. Rendben leszünk.

A szeme rám villant? Mielőtt arca gyűrött lett és könnyei kezdtek kitörni. Olyan széttörtnek látszott. Szorosan megöleltem, arcát nyakamba temette.

-Lucy, rendben leszünk.- suttogtam, reszketett, amint lélegzetem sújtotta nyakát.

Elhúzodott tőlem, szomorúan rám nézett, könnyektől csillogó szemeivel.

-Nem tudod, hogy Louis.- motyogta, közben alsó ajka remegett.

Felnyúltam hajához a egy tincset füle mögé türtem.

-Igen. Szeretlek. Nem fogok elmenni, bármi történjék is veled.- suttogtam, mielőtt gyengéden megcsókoltam.

Amint ajkaink megérintették egymást, olyan volt, mintha minden eltűnt volna. Semmi más nem számított. Csak ez, ő, mi.