Végtelenszer végtelenül

18. fejezet - Nem randi

18. fejezet - Nem randi

2012. május 12

Amanda szemszöge

Miközben a zuhany alatt álltam, gondolataim az imént folytatott beszélgetés körül kavarogtak. Kénytelen vagyok beismerni, hogy igaza van Ninának mindkét témát illetően.

Persze, hogy tisztában vagyok vele, hogy ha semmi esélyt nem adok Marconak, akkor tényleg nem fogom soha megtudni, hogy milyen is valójában és lehet, hogy ezt később még megbánnám. De biztos vagyok benne, hogy azt is, ha nem adom meg neki a lehetőséget arra, hogy bebizonyítsa, tévedtem. Az már más kérdés, hogy jelen pillanatban úgy éreztem, hogy nincs helyes lépés részemről ebben a szituációban. Az agyam és a szívem továbbra is viaskodott, én pedig csak összezavarodva álltam és vártam, hogy végül melyikük nyeri meg a harcot.

Ami pedig Stefant illette, próbáltam figyelmen kívül hagyni a késztetést, amely azt súgta tartozom neki. De emellett jóval többről is szó volt. Ő volt az első, akit Martin után a közelembe engedtem. Az első, akiben igazán meg mertem bízni. Akire támaszkodhattam, mikor teljesen elveszettnek éreztem magam Dániában. Az az ember volt, aki igyekezett elfeledtetni velem a fájdalmat, ami mardosott jóval a kiérkezésem után is, ő értette meg velem, hogy nem én voltam a hibás. A férfi, aki mellett tényleg sikerült felnőnöm. Még ha csak pár hónapig is voltunk együtt, váratlan váltunk el és hogy ennek a szakításnak az egyedüli okozója én voltam, fontos nekem. Sokszor morfondíroztam rajta, mi minden történhetett volna másképp az elmúlt hónapokban, ha akkor nem ijedek meg ennyire. Ha nem rémít meg a hosszú, közös jövő, a teljes elkötelezettség gondolata. Úgy érzem érthető, hogy a mai napig fontos a számomra, és ha tudok, illetve szüksége van rá, akkor segítek neki. Ez a minimum, amivel tartozok neki, még ha Nina és Daniel is kézzel, lábbal küzd az ellen, hogy találkozzam vele.

Kavargó gondolataim annyira lekötöttek, hogy közben csak automatikusan cselekedtem. Időközben végeztem a fürdéssel, a hajamat is megszárítottam és kivasaltam. Egy halványabb mégis füstös hatású sminket raktam fel, majd még fehérneműben a gardróbhoz sasszéztam, hogy rövid töprengés után a kiszemelt öltözékemmel a kezemben az ágyamhoz vonuljak. A választásom egy testhez álló fekete, csipkés, combközépig érő ruhára esett, melynek könyékig érő ujja a vállamtól áttetszően csipkézett. Imádtam ezt a ruhát, s úgy gondoltam erre a vacsorára pont megfelelő lesz. Magamra akasztottam még egy nyakláncot, karkötőt és órát, majd a szintén fekete kis kézi táskámba pakoltam be a legszükségesebbeket. Mielőtt kiléptem volna a szobából felhívtam a taxi társaságot és kértem egy fuvart. A nappaliban Nina és Dan apró vitájába sikerült belecseppennem.

- Csak nyugodtan srácok, mintha itt sem lennék. - jegyeztem meg és a konyhába mentem, hogy igyak néhány korty vizet még indulás előtt.

- Túl csini vagy ahhoz, hogy ne vegyünk észre. - mosolygott rám barátnőm.

- Ja, nagyon dögös valaki. - helyeselt bőszen Dan - Csak nem randira készülsz? - vonogatta sokat sejtetően a szemöldökét.

- Köszönöm, aranyosak vagytok, de ez csak egy üzleti vacsora lesz, Dan.

- Aha, Stefannal. - jegyezte meg halkan Nina.

- Hogy mi? - kapta fel egyből a fejét Daniel.

- Nyugalom, üzleti vacsora lesz tényleg és biztosra veszem, hogy nem csak ketten leszünk.

- Nála azért én nem állítanék ennyire magabiztosan semmit. – jegyezte meg csendesen.

- Az elmúlt hónapok, évek során semmi bajod nem volt vele. Sőt én úgy vettem észre, hogy jól kijöttök. Ne állj neki most utálni. Miattam ne. Te is tudod, hogy nem ő volt a hibás...