Végtelenszer végtelenül

4. fejezet - Az utánpótlás

2012. március 22.

Amanda szemszöge

Ismerős illat kúszott be az orromba ezzel teljesen kiszakítva az álmok világából. Mélyeket szippantottam a levegőből, hogy megbizonyosodjak róla, tényleg jól érzem- e, nem csak a képzeletem űz velem gonosz tréfát. Még csak véletlenül sem szándékoztam korábban kelni, minthogy az ébresztő megszólalt volna. Szemeimet félig kinyitottam, fejemet oldalra fordítottam, s az éjjeli szekrényemen megpillantottam az illat forrását. Egy csésze joghurtos – vadmeggyes tea gőzölgött félméternyire tőlem. A kedvencem…

Mosolyogva ültem fel az ágyban és vettem magamhoz a forró italt, majd óvatosan belekortyoltam.

- Jó reggelt! – kiáltott ki Nina a konyhából, mikor pár perc múlva előkeveredtem a szobámból.

- Neked is. – feleltem még kissé rekedtes hanggal.

- Mindjárt kész a reggeli, csüccs le. – intett fejével az étkezőasztal felé.

A mosogatóba helyeztem az üres bögrét, majd eleget tettem felszólításának. Néma csendben fogyasztottuk el a reggelinket, futó pillantásokat vetve a másikra. Evés után segítettem leszedni az asztalt és bepakolni a mosogatógépbe a piszkos edényeket.

- Felfogtam mit akarsz elérni ezzel a szótlansággal. – csendült fel Nina hangja. Szeme sarkából rám lesve beszélt hozzám, miközben egy pohár frissen facsart narancslét öntött magának. – Tegnap egész délután és este a történteken, na meg Danielen gondolkodtam. Igazad volt, egy idióta voltam. Kérlek, ne haragudj! – vetett rám egy könyörgő pillantást.

- Na gyere ide! – tártam ki karjaimat, mire ő mosolyogva szorított magához. – Milyen szerencséd van, hogy képtelen vagyok sokáig haragudni rád. És mire jutottál végül? – érdeklődtem, miután elváltunk egymástól és a nappaliba vonultunk, kényelembe helyezve magunkat a kanapén.

- Mármint? Mivel kapcsolatban? – pislogott rám meglepetten.

- Daniel.

- Ijesztő a számomra, hogy milyen hatással van rám, de ezt már mondtam neked. – kezdett bele barátnőm - Azt hiszem sikerült rájönnöm, miért. Az utóbbi időben mondhatni másféle kapcsolataim voltak, mint korábban. Egyik pasit sem vettem komolyan és tudom, hogy ez csúnyán hangzik egy nő szájából, de igenis kihasználtam őket, játszottam velük. Nem akartam lekötni magamat, és egy kapcsolat akárhogy is nézzük, elkötelezettségekkel jár. Tökéletesen megvoltam ebben az új kis világomban, aztán egyszer csak azon kaptam magamat pár hónapja, hogy egyre többet beszélgetek Dannel. Szépen lassan egyre többet ismertem meg belőle és… tetszett, amit láttam, amit látok. Csak most ő csinálja, amit én nem olyan régen. Játszik velem. Egyik nap még egészen közel enged magához, azt érezteti, hogy a bizalmába férkőztem, a másik nap pedig mintha csak egy lány lennék, akit élvezettel piszkál, de semmi több. Az elmúlt két hétben nem volt olyan alkalom, hogy ne kaptunk volna össze valami apróságon és teljesen összezavarodtam. – nézett rám borús kifejezéssel az arcán.

- Dan nem egy könnyű eset, sosem volt az. És szerintem te pont ezért figyeltél fel rá igazán, imádod a kihívásokat…

- Van benne valami. – bólintott beleegyezően, miközben maga elé meredt.

Nina teljesen a gondolataiba merült, így nem is firtattam tovább a dolgot, inkább hagytam őt töprengeni és a szobámba vonultam. Úgy döntöttem, hogy ideje egy újabb videót készíteni, így elővettem a kis kézi kamerát és megnyomtam a felvétel gombot.

Sziasztok!

Nem egyszerű az élet két kiskamaszként viselkedő baráttal, higgyétek el nekem. – sóhajtottam fel a kamerába nézve - Hogy miért mondom ezt két elvileg érett, független felnőttre? Mert látszólag mindketten epekednek a másik iránt, de egyikük sem lép, hogy túllendüljenek ezen a veszekszem-veled-mert-bejössz-nekem ponton és élvezhessék a másik társaságát. De nem, az nekik túl egyszerű lenne. Ők inkább belerángatnak engem is a kis játékukba... - ráztam meg a fejemet lemondóan.