Végtelenszer végtelenül

20. fejezet - A következő úti cél Magyarország

Marco szemszöge

Túl egy újabb sikeres fellépésen, lelkesen vetettem bele magam az előttem álló napokba. Terveim szerint javarészt csak az új albummal fogok foglalkozni. Van három szám, amit fel kell énekelnem, illetve néhány dalszöveg, amit vagy be kell fejezni vagy a zenei alap hiányos hozzá. Reggel kilenc órakor már a kocsimban ültem, s úton voltam a stúdió felé. Leparkoltam az épület előtt, majd a szemben lévő pékségbe mentem, hogy szerezzek magamnak reggelit, illetve kávét. Miközben a kért termékeket vártam, még levettem a pultról egy újságot is. Fizetés után már további kitérők nélkül a stúdióba mentem. A recepciós a kelleténél talán egy kicsit lelkesebben köszöntött. Halvány mosolyt megeresztve felé viszonoztam azt, majd beszálltam a liftbe. Mire odaértem Jason már a keverőpult előtt ült, egyik fülén a fejhallgatóval, s valamin nagyon dolgozott.

- Jó reggelt! - köszöntem, amint beléptem a helyiségbe.

- Neked is, haver - reagált hátra se pillantva.

- Hoztam kávét meg reggelit - mondtam, miközben a kis asztalra pakoltam.

- Életmentő vagy - sóhajtott fel, majd hátra gurult a székével és rávetette magát a gőzölgő koffeinre.

- Régóta vagy itt? - érdeklődtem, míg a másik pohárért nyúltam.

- Talán másfél órája. Szarul alszom mostanában, úgyhogy korán szoktam kezdeni.

- Valami gáz van? - kérdeztem, s leültem a szabad székbe.

- Nem különösebben, - vont vállat lazán - egyszerűen csak nem találom a helyem.

- Kellett neked egy hónap szünetet kivenni, nem tudsz visszarázódni - nevettem fel, mire Jason vágott egy grimaszt, majd másodperceken belül belőle is kiszakadt a röhögés.

- Negyed óra és végzek ezzel, aztán a tied vagyok - biccentett a monitor felé.

- Jól van cica, megvárlak - kacsintottam rá.

- Barom! - csapott oldalba, de láttam, hogy vigyorog.

Időközben én megettem a hozott péksütemények egy részét, megittam a maradék kávém, majd az újságért nyúltam. Minél kevesebb zajt csapva igyekeztem végiglapozni azt. A gazdasági hírek sosem kötöttek le igazán, így azt a részt még csak át sem futottam. Meglepetten vettem észre, hogy a jótékonysági bálról szóló cikkben külön kiemeltek engem a fellépők közül. A cikk írója dicsérte az összeválogatott zenéket, az előadás módját, valamint a koreográfiát is. Mosolyogva lapoztam tovább a sportrovatra. A focival kapcsolatos cikkekkel kezdtem, aztán ahogy a következő oldalra néztem, Amanda képe mosolygott vissza rám. Halk sóhaj hagyta el ajkaimat, majd figyelmesen kezdtem olvasni a vele készült interjút.

A következő úti cél Magyarország - Amanda Simont kérdeztük

Egy igen szoros, ám győztes hazai mérkőzés után az egész ország fokozott izgalommal várja a visszavágót. A lányok ma délután indulnak útnak, hogy aztán holnapután lejátsszák a mindent eldöntő mérkőzést.

- Az első mérkőzést ugyan kissé nehézkesen, de végül két góllal megnyertétek. Milyen a hangulat a csapatban?

- Mindannyian nagyon izgatottak vagyunk, nyilván. De minden erőnkkel azon voltunk az elmúlt hetekben, hogy teljes mértékben felkészülten érkezzünk a visszavágóra. Az előző mérkőzésen megleptek minket egy olyan védekezéssel, ami egyáltalán nem jellemző a csapatra, nehezen találtuk a megoldást rá, de bízom benne, hogy a mostani meccsen, ha ér is minket meglepetés, sokkal jobban és gyorsabban reagálunk rá.