Végső sikoly (BEFEJEZETT)

4. fejezet

A kis „szobámból" kiérve egy folyosót láttam. Jobb oldalon olyan hosszúra nyúlt, hogy beleveszett a sötétségbe hiába voltak a falon villanykörték felfüggesztve. Mi balra fordultunk, majd egy idő után jobbra. Végigmentünk ezen a folyosón is. Páran szembejöttek velünk és úgy bámultak, mintha három szemem nőtt volna. Leginkább a két lány ijedt meg. A fiú lenézően nézett rám. Emelt fővel mentem el mindenki mellett.

A folyosó végén vízcsobogást hallottam. Mintha egy vízesés lett volna a barlangban. És tényleg. Ez a rész is eldugott volt, mint az én cellám.

A falból nagy erővel zuhogott a víz bele egy medencébe, ahonnan tovább folyt a sziklák közé.

- Gyerünk! Mosakodj meg!- mondta Alex.

Nem csináltam semmit csak álltam és néztem a vizet.

- Süket vagy?- kérdezte kissé ingerülten. Még mindig nem mozdultam. Odajött hozzám és szembefordított magával. - Figyelj, tudom, hogy nem vagy hajlandó semmire, amit mondunk neked, de legalább annyit megtehetnél, hogy nem ellenkezel és beszélsz valamit, mert, ha még ennyit se csinálsz sokkal rosszabb dolgok várnak rád, mint egy egyszerű lánc. Felfogtad?

Bólintottam.

- Jó. Akkor menj oda a vízhez és mosd meg az arcod!

Nem volt más választásom, megfordultam és belemerítettem a kezem a hideg vízbe. Megmostam az arcom, felálltam és szembefordultam Alexszel.

- Ott egy tükör és egy törölköző- mutatott a falra. Odamentem és megtöröltem az arcomat, majd belenéztem a tükörbe. Barna szemem véreres volt, hosszú, hullámos, barna hajam össze-visszaállt. A bőröm kissé fakóbb volt a normálnál, gondolom a fény miatt.

Alexszel visszamentünk a zárkámba. A láncomat visszaakasztotta a falba, majd kiment és ott hagyott egyedül. Ráültem az „ágyamra", ami egy kényelmetlen és hepehupás szikla volt. Az se segített a dolgon, hogy csak egy fekete farmer és barna trikó volt rajtam. Mindig így aludtam, mert, ha vészhelyzet lett volna, akkor nem lett volna időm öltözködni. A bakancsomat gondolom Alex adta rám, amikor elrabolt. Milyen kedves gesztus. Kár, hogy fikarcnyit se érdekel. Ő is ugyanolyan, mint a többiek csak nagyobb türelemmel.

A fejemet a falnak támasztottam és elkezdtem gondolkodni. Nadiára gondoltam, hogy mit élhetett át, amikor meglátta, hogy eltűntem. Lehet ő is itt van valahol csak nem engedik, hogy lássam. Na jó. Már a gondolat is hülyeség. Biztos nem hozzák ide az egyetlen olyan embert, aki miatt harcolnék. Bár így se fognak megtörni. Ahhoz jobb módszerek kellenének, ami nekik nincs.

Elaludhattam, mert amikor kinyitottam a szemem és körbe néztem a helyiségben, megláttam egy fém tálcát, amin egy pohár és pár keksz volt. Gyorsan felálltam és az ételért nyúltam, de a lánc nem volt olyan hosszú, hogy elérjem.

Most szórakoztok velem?- gondoltam.

Igen, biztos jól mulatnak rajtam. Direkt tették olyan távolságra. Közel van hozzám, de nem túlságosan. Azt akarják elérni, hogy könyörögjek nekik, mint egy rohadt kutya. Hát azt várhatják.

Párszor megrántottam a láncot, azonban az nem engedett. Odamentem a falhoz és próbáltam leakasztani a karikáról, ahogy Alex is csinálta, de nem jöttem rá hogyan kell.

Megpróbáltam a lábammal odahúzni magamhoz a tálcát, de nem sikerült. Nekidőltem az sziklának és a térdemre hajtottam a fejem.

Lépteket hallottam, ahogy valaki bejött hozzám, majd a fém csörgését. Mikor felemeltem a fejem Alex hátát láttam, ahogy kifelé megy. A másik dolog pedig a tálca volt, ami most már ott volt mellettem.

- Köszönöm- mondtam halkan. Szerintem Alex meg se hallotta, de nem is volt baj.

A vizet hamar megittam, pár kekszet pedig elrejtettem a zsebembe.

Visszamásztam a sziklára és az oldalamra feküdtem. Addig néztem a villanykörtét, amíg a fény el nem homályosodott és becsuktam a szemem.

Nagyot dörgött az ég a fejem felett. Az égen villámok cikáztak. Vihar volt készülőben. Egy kopár mezőn álltam, szembe velem pedig Nadia állt a mező túloldalán.

- Nadia!- kiáltottam, azonban ő meg sem mozdult. Mint egy élettelen bábu. Csak állt ott. Elindultam felé. Ekkor egy hatalmas vörös folt kezdett el kiterjedni a hasánál. Vér. Egyre gyorsabban futottam, hogy elérjem, azonban lassan az egész tájat vér borította. A fű is piros volt a talpam alatt, Nadia fehér ingjét már teljesen átáztatta. Futás közben kinyújtottam felé a kezem, de nem értem el. Tudtam mit jelent ez.

Hirtelen pattant ki a szemem. A sikoly, ami elhagyta a torkomat, az egész barlangban visszhangzott.

Léptek zaját hallottam a folyosóról, azonban nem érdekelt. Nem érdekelt semmi. Az se, ha megkínoznak vagy éheztetnek. Már mindegy volt, ugyanis az egyetlen ember, akit szerettem már nem létezett. Nadia meghalt.

Igen tudom ez nem lett hosszú, de remélem így is tetszik majd :)
Ne feljtsetek el kommentelni es csillagozni ;)