Végső sikoly (BEFEJEZETT)

13. fejezet

Új rész! Új rész! Új rész!😁
Ez kicsit rövidebb lett, mint az előző, de remélem tetszeni fog☺

JÓ OLVASÁST!

- Hol?- kérdeztük rémülten.

- Még a recepciónál, de nem sok kell, hogy megtaláljanak.

- Egy ekkora kórházban?- kérdezte Grace.

- Igen... mivel az igazi nevemet adtam meg- mondtam lefagyva. Csak most fogtam fel milyen hibát is követtem el.

- Te megőrültél?- kérdezte felháborodva Grace. - Hogy lehetsz ekkora idióta? Még én sem adnám meg a valódi nevemet! Ha meglátják a kórlapot, rájönnek, hogy itt vagyunk!

- Igen, és ezért is kell sietnünk- szólt közbe Alex. - Tudsz járni?- fordult hozzám.

- Valamennyire- húztam a szám.

- Gyere, támaszkodj rám. Grace! Te mutasd az utat- Alex odajött az ágyhoz és a kezemet átlendítette a nyaka mögött, a derekamat pedig megfogta, ezzel is megtartva engem.

Kiléptünk a kórterem ajtaján, és szétnéztünk. Szerencsére a folyosón csak pár nővér szaladgált. Elindultunk jobbra, de a saroknál Grace hirtelen visszafordult.

- Vissza, vissza, vissza- suttogta és elindult a másik irányba.

- Grace, mi az?- kérdeztem halkan.

- Ott voltak.

Lefordultunk a sarkon, és inkább a lépcsőt választottuk a lift helyett. Lementünk a földszintre, azonban a lépcső aljánál megtorpantunk.

- Még mindig ott vannak- suttogta hátra Grace.

Kikémleltünk a búvóhelyünk mögül és megláttuk őket.

Az egyik tiszta feketébe volt öltözve, fekete nadrág, bakancs, fekete póló és bőrdzseki. A másik is hasonló összeállítást viselt, csak ő sötét farmerrel. Fiatalok, talán 25 évesek lehettek. Az egyik háttal állt és a recepciós csajjal beszélgetett, míg a másik a telefonjába beszélt.

- Most mi lesz?- kérdeztem aggódva.

- Valahogy meg kellene szerezni azt a két fehér köpenyt- mutatott Alex a tőlünk jobbra lévő fogasra. - Talán úgy kevésbé ismernének fel.

- És ki lesz az a vállalkozó szellemű?- tettem fel a nagy kérdést.

Mindketten Grace-re néztünk, aki először nem fogta fel mit akarunk, de aztán kitágult szemekkel hevesen rázni kezdte a fejét.

- Nem! Biztos, hogy nem sétálok bele a saját halálomba! Annyira hülye nem vagyok!- tiltakozott.

- Sajnos mi észrevehetőbbek vagyunk. Szerintem elég fura lenne, ha egy sántikáló ember vagy esetleg Alex odamenne. Őt már régóta ismerik és tudják hogy néz ki- magyaráztam.

- Mert szerinted én nem vagyok feltűnő? Helló! Látod a hajamat? Vörös! Méghozzá nagyon! Szerintem elég feltűnő!- suttogta idegesen.

- Kérlek Grace- szólt Alex.
Ezeknek a kiskutya szemeknek én is bedőltem volna.

Grace idegesen fújtatott egyet, majd minden bátorságát összeszedve indult el a fogas felé. Szerencsére háttal volt az őröknek, és úgy tűnt, hogy a telefonáló se figyel különösebben.

Grace gyorsan lekapta a két köpenyt, és visszafutott hozzánk.

- Észrevettek?- kérdezte levegőért kapkodva.

Lassan kikukucskáltam a fal mellett, de nem láttam semmi veszélyt.

Megráztam a fejem, majd Grace és Alex felvette a köpenyt, engem pedig úgy kísértek, mintha egy beteg lennék, akit támogatni kell, mert egyedül nem tud menni.

- Gyorsan szereznünk kell egy kocsit, különben sosem tűnünk el innen- mondta halkan Alex, miközben a vészkijárat felé igyekeztünk, ami a parkolóba vezetett.

- Nem ezt mondom már egy ideje?- morgott Grace.

- Elnézést- szólalt meg egy férfi, aki nekünk jött.

Vadász! Vadász! Vadász!

Minden sejtem azt sikította, hogy most azonnal tűnjünk el onnan, amilyen hamar csak lehet.

- Semmi baj- motyogta Alex, és még gyorsabban mentünk a kijárat felé.

Kinyitottuk az ajtót, de hirtelen egy kés suhant el a fejem felett.

- Ne mozdulj!- kiabálta az előző férfi.

Rájött!

Kilökdöstem Gracet, és Alex próbálta visszatartani az ajtót, hogy megállítsa a férfit.

- Debby, azonnal szerezz egy kocsit!- kiabálta Alex. Grace is segített neki tartani az ajtót.

- Hogyan?- kérdeztem kétségbeesve, mert fogalmam sem volt mit csináljak.

- Törtél már fel autót?

- Nem. Soha.

- Akkor próbálkozz meg vele.

Odasiettem az egyikhez és próbáltam felnyitni, de le volt zárva. Hiába húztam teljes erőmből, az ajtó meg sem moccant.

- Igyekezz már!- kiáltotta Alex. Az ajtó résnyire kilökődött, de Grace-szel rátámaszkodtak és sikerült kicsit visszanyomniuk.

Gyerünk Debby! Csinálj valamit! Használd az agyad!

Megláttam egy nagyobb követ a kocsi kereke mellett. Talán betörhetném az ablakot. De akkor a riasztó megszólalna és mindenki kijönne.

- Debby!

Nem érdekel!

A követ erőből rávágtam az ablakra, ami szilánkokra tört, a riasztó pedig beindult.

Bepattantam a kocsiba és próbáltam a két vezetékkel beindítani. A második próbálkozásra sikerült.

- Alex!- kiáltottam neki. Rám nézett, majd valamit mondott Grace-nek, aki felém rohant, és bepattant hátra.

- Gyorsan! Tegyél egy kört és menj Alexért!- sürgetett.

Megkerültem a mellettem lévő kocsit, majd gyorsan kinyitottam neki az anyósülés ajtaját.

- Alex, siess!

Egy hirtelen mozdulattal Alex elrugaszkodott az ajtótól, de mielőtt elérte volna a kocsit, a férfi meglökte hátulról, így elesett.

A vadász felénk indult, de Alex hátulról elkapta a nyakát, majd megfordította és behúzott neki egyet. Az nem esett össze, csak kicsit megrázta a fejét, és visszatámadt.

Rúgások és ökölcsapások sorozata kezdődött. Szinte szétmarták egymást. Egy utolsó ütéssel a férfi kiterült, így Alex bepattant a kocsiba.

De volt még egy baj. A vadászok megtaláltak minket.Egytől egyig ott álltak az ajtóban a fegyvereikkel.

Ne felejtsetek el kommentelni és csillagozni😆