Végső sikoly (BEFEJEZETT)

10. fejezet

Mivel egyre többen olvassátok ezt a sztorimat is, ezért úgy gondoltam, hogy teszek fel egy újabb részt :) Tudom ezzel nem foglalkozom annyit, mint a másikkal, de mivel ez gépen van, a másik meg telefonon, ezért azt könnyebb megcsinálni :) 

- Egyébként honnan ismered?- biccentett Grace a barlang kijárata felé.

- Együtt malmoztunk. Szerinted?- kérdeztem gúnyosan. – Ő is az őrök egyike volt. Meg persze vadász. Szóval óvakodj tőle.

- Nyugi, nem fogom elvenni a pasidat.

Tágra nyíltak a szemeim döbbenetemben. A... pasimat? Még csak az kéne, hogy Alex legyen a barátom. Akkor saját kezűleg vetnék véget az életemnek.

- Mi? Te azt hiszed, hogy...- elnevettem magam. – Ó, nem! Ő csak segített megszökni és ennyi. Felőlem akár rá is mászhatsz.

- Tényleg?- csillantak fel szemei. – Akkor az se baj, ha ma vele alszom?

- Amíg nem hallok hangokat, addig rendben van. De, ha valami másba kezdtek bele, akkor kérlek, a barlangon kívül csináljátok.

- Ahhoz nekem jó egy fa is- mosolyodott el kajánul.

- Mit is vártam tőled?- motyogtam inkább csak magamnak.

Ekkor belépett Alex a barlangba, kezében pedig egy csomó rőzsét tartott. Letette őket, majd kis sátrat épített belőlük és meggyújtotta. Leült mellém a kő elé.

- Na, szóval. A terv a következő. Hajnalban tovább indulunk, és lehetőleg Dél-Dakotáig megyünk, ott megállunk Huron városában. Van egy lakásom arra és a nagybátyám is ott dolgozik. Talán tőle kérhetek segítséget.

- Amíg meg nem hallja, hogy két fogollyal menekülsz- tettem hozzá, mert értelmetlennek találtam az egész hercehurcát.

- Ki mondta, hogy elmondom neki? A barátnőddel bemegyünk hozzá, aki, ha szükséges beveti szirén hangját- kacsintott rá Grace-re.

Furcsa érzés fogott el. Mintha... féltékeny lennék. Mi van velem? Én nem vagyok féltékeny Grace-re. Azt csinálnak, amit akarnak.

- Te addig kint vársz, lehetőleg észrevétlenül- nyomta meg az utolsó szót.

- Remélem ezt nem figyelmeztetésnek szántad- mondtam erélyesebben.

- Nem tudom ki miatt ragadtunk majdnem bent.

- Hát tudod én sem tudom ki vacakolt az utolsó pillanatban- mondtam, majd felálltam és a barlang kijárata felé kezdtem bicegni. Iszonyúan fájt a lábam, de nem érdekelt. Nem maradok egy percig se tovább ezzel az idiótával egy légtérben.

Kiértem a csillagos ég alá és körülnéztem. Mindenhol fákat láttam. Jobbra. Fa. Balra. Fa. Gondoltam felfedezem kicsit a környezetemet, így hát elindultam a barlang mögé, be az erdő sűrűjébe. A tücsök halk ciripelését hallottam csak. A faágak ropogtak a bakancsom alatt. Egyetlen fényforrásom volt csak, a Hold.

Vajon mi lehet most Nadia-val? Ja, tudom. Semmi, mert meghalt azok miatt a nyomorék vadászok miatt. Gyűlölöm őket. Gyűlölöm az egész életemet! Azt, hogy megszülettem, azt, hogy az anyám Banshee volt! Miért nem tudok én is normális lenni, mint a többi velem egykorú? Miért akarok annyira élni? Mikor a halál megközelített, akkor se adtam fel. És miért nem? Mert egy makacs szerencsétlenség vagyok!

Megbotlottam egy gyökérben és hasra estem. Hát persze! Miért is ne velem történne ez meg? Gondolom Grace és Alex édesen enyelegnek egymással, míg én itt kint botladozom.

Grace szerencsés. Ő szirén. Bárkit megkaphat. Én mi vagyok? Egy kicseszett Banshee, aki megérzi a halált.

- Hallod Henry, fogd már be!- suttogja idegesen egy hang. Lassan felállok és egy fa mögé bújok.

Vadászok! Biztos apám küldte utánunk.

- Szerintem már rég elhúzták a csíkot. Biztos nem lennék olyan hülye, hogy elbújjak az IBH-hoz közel.

IBH, azaz International Banshee Hunters Company. Magyarul Nemzetközi Banshee Vadász Társaság. Találó, mi?

- Gondolkodj már egy kicsit! Ha te menekülnél, nem az lenne a legjobb megoldás, ha az IBH közelében bújnál el? Hiszen azt gondolnád, hogy ott úgysem keresnek, és messze mennek innen, így simán elszökhetnél.

Na, jó, ennyi! Figyelmeztetnem kell a többieket!

Lassan álltam fel, de mikor megfordultam egy mellkasba ütköztem.

Tudom rövid lett, de legközelebb majd pótolom :) 

Ne felejtsetek el csillagozni és kommentleni ;)