Végső sikoly (BEFEJEZETT)

15. fejezet

Halihó :D Igen, végre egy hónap után sikerült megírnom a kövi részt.
Sorry, hogy ilyen sokáig nem volt semmi, de nagyon nem volt ihletem hozzá :/
De most itt van, készen, egészben, szóval remélem tetszeni fog :)

JÓ OLVASÁST!

Kippantantak a szemeim és Alex önelégült vigyorával találtam szembe magam.

Szóval csak játszott velem. Rendben, akkor játszunk.

- Képzeld drága, jól tudom ki vagy. És csak úgy megjegyezném, hogy te hajoltál közelebb és nem én. Szóval jobb, ha távol tartod tőlem a büdös szádat, különben megtapasztalhatod milyen is egy igazi Banshee erő- mosolyodtam el gúnyosan.

Alex vigyora megtört kissé.

- A makacsságodat őrizd meg- mondta és visszaült az eredeti helyére.

Ezzel meg mi a fenét akart mondani? Mindegy, nem is érdekel. Tartsa meg az ő kis "bölcs mondásait" másnak. Nekem nincs rá szükségem.

Apró reccsenéseket hallottunk a fák mögül. Mindketten odakaptuk a fejünket és felkészültünk a legrosszabbra. Azonban csak Grace jött vissza és furán nézett ránk.

- Óh, még mindig így? Azt hittem, hogy ha már visszajövök egymás nyakába lesztek borulva.

- Előbb szúrnám ki a szemgolyómat- feleltem élesen.

- Kár lenne azokért a szép szemekért- vágott vissza Alex kaján mosollyal az arcán.

- Tetszik? Fotózd le.

- Á, a kép nem adja vissza a valóságot.

- Mondd, mindig ilyen idegesítő vagy?

- Mondd meg te- most már vigyorgott. Tényleg vigyorgott! Élvezi a szócsatáinkat és az a célja, hogy felbosszantson.

- Befognád?

- Mit?

- A szád.

- Az enyémet?

- Nem, a nagy papét!

- Te ismered őt?

Idegesen sóhajtottam egyet. Tényleg az volt a célja, hogy felidegesítsen, ami sikerült is. Inkább nem feleltem, mert felesleges volt rá több levegőt pazarolni.

***************************

Reggel újult erővel folytattuk tovább utunkat. Mivel a kocsinak annyi, ezért ismét jöhetett a jól megszokott gyaloglás.
Szerencsére hamar elértünk egy kis városban, ahol meg tudtunk állni pihenni, és az Alex által kihalászott pénzből, amit a túristák dobáltak bele egy szökőkútba, ételt is tudtunk venni magunknak.

Nem volt nagy svédasztalos reggeli, csak pár kifli, sajt és víz, de ez is több volt a semminél.
Épp egy padon fogyasztottuk el mindezt a parkban, mikor zeneszót hallottam. Pontosabban egy gitárost. Rachel Platten-Fight song-ját játszotta éppen. Közelebb mentem hozzá és hallgattam a csodálatos dallamot. Bársony volt a füleimnek a sok robbantgatás és puskalövés után.
Hirtelen két kezet éreztem a derekamon és mikor Alex megszólalt a fülemnél, teljesen ledermedtem.

- Tudom, hogy élvezed a zenét, de sajnos meg kell szakítanom eme meseszerű pillanatot és vissza kell húzzalak a valóságba, ahol is menekülünk.

- Ha nem veszed le rólam azonnal a mocskos kezeidet, letépem őket és megetetem abban a cuki tóban úszkáló halakkal- mondtam édes mosollyal, mintha egy pár lennénk és épp valami nyálasat mondtam volna.