Végső sikoly (BEFEJEZETT)

30. fejezet

Hellóóó😃 Rég volt már új rész és gondoltam most van itt az idő.

❗❗A VÉGÉT MINDENKÉPP OLVASD EL❗❗

Egész életemben úgy éltem, hogy egy selejt vagyok az emberiségnek. Egy különc. Más voltam, mint a többiek és ezt szívélyesen éreztették is velem. Ezért se kapcsolódtam igazán sose senkihez. Nem akartam bántani őket vagy belevonni az én kusza életembe.
Mivel mindig csak menekültem, nem is nagyon bíztam bennük. Egyedül Lilly volt olyan kitartó, hogy a végén barátok lettünk, de van egy olyan érzésem, hogy már ő is elfeledkezett rólam. Bár most nem is ez a fontos.
Soha életemben nem ismertem a szüleimet, bár apámat nem is nagyon akartam. Anyám viszont... mégiscsak a gyereke vagyok. Az emberek el sem tudják képzelni milyen érzés felnőni egy gyereknek anya nélkül. Még csak a hangját sem hallhattam. Fogalmam sincs milyen személyiség volt ő igazán, mit csinált szabadidejében vagy egyszerűen mi volt a kedvenc színe. Az égvilágon semmit sem tudtam róla... egészen mostanáig.
Most kaptam egy reménysugarat, egy kis villanást az átható sötétségben. Alex segítségével talán valamennyire megismerhetném őt.

- Alex, kész vagy?- kiáltottam a dolgozószoba felé.

10 perce rohant be és azóta nem jött még ki, pedig már indulnunk kellene. Minél több időt vesztegetünk itt el, annál közelebb érnek a vadászok.

- Minden itt van- dobott egy nagy fekete táskát az asztalra. Tele volt nyilakkal, fegyverekkel, tőrökkel és mindenféle harci eszközökkel. - Tessék- nyújtott át nekem két kétágú kisebb tőrt.

- Ezzel mit csináljak?- néztem rá értetlenül.

- Dugd a nadrágod derekába. Közelharcban jól jöhet- mosolygott rám, majd a nadrágomba illesztette őket. - Melyikben vagy jobb: nyilazás vagy fegyverhasználat?

- Nem tudom Alex melyik részét nem vágod a sztorinak, azt, hogy nem vagyok harcos vagy, hogy még soha életemben nem csináltam ilyet?

- Az intézetben is lőttél már.

- Igen, és közben megsebesültem.

- Akkor a nyilazás nem a te pályád. - Tessék- majd átnyújtott egy kisebb pisztolyt.

- Hangtompított, így nem tudják honnan jött a lövés. És segítségképp rászereltem egy kis célkeresztet is neked- mutatott a fegyver elejére.

- Honnan tudtad, hogy ezt fogom majd választani, ami nem is igazán választás volt?

- Onnan, hogy nyíllal még egyetlen egyszer sem láttalak- kacsintott rám, majd tovább kutakodott a táskában. - Füstbomba, ha esetleg szükség lenne rá. Ez pedig- vett elő egy alma formájút- nitrogénbomba. Azt javaslom, hogy ne legyél a közelében, ha használod, mert -1000 fokra fogsz megfagyni és apró darabkákban végzed majd.

- Bíztató- vettem el tőle.

- Van itt még pár fiola méreg, amit Sharmilától kaptam. Rendkívül erősek és nem ajánlatos belélegezni őket.

- Nem terveztem, de kösz.

- Minden kész, bár...

- Mi az?

- Ezek- vett elő egy-egy kést. Csúsztasd a bakancsod és nadrágod közé, ha esetleg nagyon kell majd.

- Alex, ugye nem akarod legyilkolni a falu népét?

- Ha kell, megteszem. Debby az 1502 egy hatalmas szám. Ne hidd, hogy náluk nincsenek ilyen fegyverek.

- Nem hinném, hogy egy hangtompított fegyverrel szaladgálnak- húztam fel a szemöldököm.