Végső sikoly (BEFEJEZETT)

25. fejezet

Két vadász és egy Banshee... szerintetek mennyi az esélye, hogy sértetlenül túlélem? Hát nagyjából semmi. Csakhogy én én vagyok. Fogalmuk sincs kivel kezdtek.

Nekiindultam az egyiknek, de a masik szorosan a sarkaban volt, igy csak megingatni tudtam, ugyanis a barna a falnak lokott, belem szorítva a levegőt. A kopasz csávó most felem tartott, kezében valami megcsillant.

Feltápászkodtam és mielőtt a fejembe szúrhatta volna a kést, elhajoltam és a háta mögé kerültem, a szikét végighúzva a hátán. Felordított fájdalmában, míg próbálta a kését a falból kirángatni. A barna hajú máris a hátam mögött volt, így sikeresen kaptam tőle egy oldalba rúgást.
Kissé megtántorodtam, de gyorsan magamhoz tértem.
Mielőtt bármit is tehettem volna, ütések sorozatát éreztem a gyomromnál. Térdre estem és a szikét a barna lábába állítottam, amelyikkel meg akart rúgni.

Felordított fájdalmában, majd a tőrt kikapta a lábából és felém indult. Én a padlón csúsztam minél messzebb tőle, de láttam, hogy a társa kezében is ott van már a kése. Nem tudtam mit csináljak. Fegyvertelen voltam két vadásszal szemben.

Felálltam és szembenéztem velük, majd a fájdalommal nem törődve nekirontottam a szikésnek. A legvadabb énem mutatkozott meg. Ütöttem, rúgtam, martam, sőt még meg is haraptam. Párszor ő is eltalált, de nem volt nagy erejű, így könnyen a földre tepertem. Többször megrúgtam a fejét, mire elájult, ezáltal megszerezhettem a szikét a kezéből.

Sajnos a kopasznak sikerült valahogy kikerülnie a látószögemből, így nem láttam, hogy mellettem van és a késsel támad. Megvágta a combomat, én pedig felordítottam fájdalmamban. Iszonyúan csípett és le is gyengített. Próbáltam visszavágni, de csak karcolásokat ejtettem rajta, bár azt sokat.
Kirúgta a lábamat alólam, így elestem, ő pedig rám ült. Már épp emelte a kését, hogy egyszer s mindenkorra véget vessen ennek a küzdelemnek, mikor a tűzcsapokból spriccolni kezdetz a víz.

Azonban ez nemcsak víz volt, hanem folyékony kék verbéna. Ahogy megéreztem a bőrömön, égetni kezdett, én pedig sikítottam, ahogy csak tudtam.
Mindenhol ott volt és nem tudtam elrejtőzni előle. A combomon lévő sebemet iszonyúan csípte és lassan úgy éreztem, mintha egy máglyán állnék.

A kopasz nem zavartatta magát, csak önelégülten mosolygott és leszállt rólam, míg én szenvedtem.

- Rendben Felix. Elég lesz- hallottam meg Colin hangját. - Köszönjük a kis bemutatót, igazán szórakoztató volt, de most nem ezért vagyunk itt.

- A pokolban fogtok megrohadni mind!- kiáltottam idegesen.

- Igen, igen ezt már hallottuk. Ben, ha lennél olyan kedves és kijönnél...- ekkor kicsapódott az ajtó és egy puskalövést hallottam.
Ben holtan esett össze mellettem.
Oldalra fordítottam a fejem és egy ismerős zöld szempárral találtam magam szembe.

- Uram! Nem lehet az ajtót kinyitni- mondta Felix, miközben az ajtót rángatta. Apám csak állt az üveg előtt és engem figyelt.

- Alexander! Tudtam, hogy veled még baj lesz, de hogy ennyi! Hűséget fogadtál! Inkább segítesz egy ilyen mocsoknak, mint a társaidnak? Áruló vagy! Az apád is az volt. Jól gondold meg a következő lépésedet, mert csak egy esélyed van nálam.

- Alex- nyöszörögtem. Ő rám emelte obszidián tekintetét, majd azt mondta...

- Sajnálom...- fordult apám felé- ... de Deborah nem csak egy állat- mondta és odafutott hozzám. - Gyorsan el kell tűnnünk, mert csak 10 percig vannak zárva az ajtók- súgta oda nekem miközben próbált felsegíteni.

- Nem döntöttél jól, Alexander- hangsúlyozta apám a nevét.

Felix továbbra is az ajtóval küszködött, mi pedig menekültünk.
Az ajtón túl egy hosszú folyosó volt mindkét oldalt. Mi jobbra indultunk.