Végső sikoly (BEFEJEZETT)

31. fejezet

Hosszú idő után ismét visszatértem egy új résszel és próbálok most már 2-3 hetente feltenni részeket, de ezt sajnos a vizsgaidőszak határozza meg 😕

Mivel most egy kicsit több időm volt, ezért hosszabb részt hoztam.

JÓ OLVASÁST!

- Engedjenek el különben….

- Molliter ossa cubent! (Lágyan feküdjenek a csontjaid!)- mondtam.
Én magam sem tudom honnan jött ez az egész, egyszerűen csak kitört belőlem, bár úgy tűnik hatásos volt, mert mindenki elhallgatott.

- Quam operor vos scire vestri password? (Honnan ismered a jelszavunkat?)- kérdezte az egyik.

- Nescio (Nem tudom.)- feleltem.

- Quod suus 'unus ex nobis? (Ő is egy közülünk?)

- Quis est ille? (Ki ő?)

- Nunc ergo quid enim faciam cum eo? (Most mit csinálunk vele?)

- Nonne Esmeralda nutrix cum illis? (Vajon Esmeralda nővér segített nekik?)

- Elég!- kiáltott Alex. - Beszéljenek érthetően és ne halandzsa nyelven!

- Alex, hagyd- mondtam halkan. Éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége.

- Kik vagytok és mit akartok?- szólalt fel az egyik nő. Akiket eddig hallottam beszélni szintén nők voltak. Bár egy kolostortól mit is vártunk.

- A nevem Debby. A társammal anyámat keressük. 18 éve járt itt utoljára, amikor megszülettem.

Ekkor a zsák hirtelen lekerült az arcomról és egy hitetlenkedő tekintettel találtam szembe magam.

- Mégis mi a bűnbánatért akarnál te ide visszajönni, Deborah Price?

A nővérek elképedt tekintetei körülvettek minket, mint oroszlánfalka a prédáját. Nem tudtam ez mit jelenthet, de nem vártam sok jót. Ahol csak felbukkant a nevem mindenki vegyes érzésekkel fordult hozzám. Sose tudtam ki a jó és ki a rossz. Meglátjuk, hogy a nővérek mit reagálnak, ha elmondom nekik a teljes verziót a történetemből.

- Az anyám…. 18 éve ebbe a kolostorba jött, hogy segítséget kérjen. Jobban mondva a nagynéném, Nadia volt az, aki menedéket kért. Anyám állapotos volt velem, de mikor életet adott nekem, meghalt. Nem ismertem őt, se azt, hogy ki volt. Még egy árva képet se láttam róla. Az utolsó emlékem az, hogy a karjában tart, de csak pár percig. Utána soha többet nem láttam. Ezért is vagyok itt most. Meg szeretném tudni ki volt ő és a nagynénémtől tudom, hogy itt találhatok valamit.

- Miből gondolod, hogy bármiben is segítünk neked? Nézz magadra. Egy vadásszal szövetkezel és idehozod őt eme szent helyre. Az ilyenek nem méltók arra, hogy Isten házába lépjenek.

- Alex nagyon sokat segített. Nem veszélyes, tudom.

- Tudod? Mégis honnan? A vadászok csak gyilkolni képesek, teremteni nem.

- Nem ismer bennünket- szólalt meg mellettem Alex. A nővér parázsló tekintetét Alexre emelte.

- Oh, pontosan ismerem én Colin Price módszereit. Üldözni, megölni, elégetni. Az évek során nem igazán volt kreatív az új technikák  kifejlesztése terén- mondta gúnyosan a nővér.

- Honnan tudja, hogy milyen Colin Price?! Ő a vezetőnk, mi a kiválasztottak. Nem mi akarjuk ezt a sorsot!

- Kiválasztottak…. Micsoda gőggel mondod ki ezt a szót, ifjú. Colin Price egy vérszomjas ragadozó, akinek semmi nem elég. Ártatlanokat öl meg, mert…