Egy átlagos nap

452 29 2
                                    

Ma korán keltem. Olyan negyed 7 - lehetett, de már nem tudtam tovább aludni. Felültem az ágyban és egy darabig ott ültem. Az ágyról remek rálátás van az ablakra, így könnyen ki tudtam nézni rajta. Feketerigót vettem észre, amint a párkányon ugrál össze -vissza.  A madár betekintett az ablakon és egyenesen én rám nézett. Pár percig szemeztünk egymással, majd megunva a semmit tevést felkeltem az ágyból, aminek köszönhetően a madár elrepült az ablakból. A szekrényemhez léptem, ahonnan előkotorásztam egy kék, nike emblémával ellátott pólót, egy zöld hosszú ujjast és egy fekete térdnadrágot. Felvettem az előszedett ruhadarabokat, majd az ágy szélére ülve felhúztam adidasos cipőmet, majd elindultam az ajtó felé. Már épp nyúlni akartam a kilincsért, amikor az magától kinyílt. Egy idegen férfi állt előttem.
- Jó reggelt, úrfi! - mondta nekem azt, amit Sebastien szokott mondani.
- Ki maga? - kérdeztem érdeklődve.
- Én vagyok Richárd úr új komornyikja. - mondta, nevét nem említette. Nem is vártam meg, hogy bemutatkozzon, azonnal a földszintre siettem. A nagy étkezőasztalnál nagybátyám falatozott, jó ízűen. Mikor meglátott a lépcsőn állva, mosolyogva intett, hogy csatlakozzak hozzá.
-Jó reggelt, Alex! Jót aludtál? - érdeklődött Richárd.
- Neked is jó reggelt, és igen. Nagyon jót aludtam.
- Mit kíván reggelizni az úrfi? - hallottam meg egy hangot a hátam mögött. Felpillantottam, és megkönnyebbülve vettem észre, hogy Sebastien állt mellettem.
- Azt amit eddig is. - válaszoltam, majd végig néztem, ahogy elmegy, és egy tányér vajas pirítóssal tér vissza. Nem tehetek róla. Ez a kedvencem. A másik kezében, viszont egy bögrét tartott. Kíváncsian néztem bele, mikor letette elébem az étkeket. Forrócsoki. Király! Azonnal neki is kezdtem, hisz tudtam, ha nem készülök el időben, még elkések a lovardából.
- Mi lesz a mai program? - kérdezte Richárd, majd jóízűen belekortyolt a kávéjába.
- Ma elmegyek a lovardába, hogy tudjak gyakorolni a közelgő versenyemre. - válaszoltam, majd én is megkóstoltam a forrócsokit. Nagyon finom!
- Az a verseny nem fél év múlva lesz? - érdeklődött a férfi.
- De igen, de ha nem készülök fel rá rendesen, akkor veszítünk. - mondtam, majd a pirítóshoz kezdtem hozzá. Hirtelen azt éreztem, hogy valaki a vállamra teszi a kezét.
- Én szívesen elkísérem, gazdám! - mondta az ismeretlen komornyik. Richárd már épp válaszolni készült, de én megelőztem.
- Nem kell! - mondtam határozottan. - Megyek egyedül, de ha még is vinnem kellene valakit, akkor az Sebastien lesz. - mondtam, majd a mellettem álló komornyikra néztem. Tisztán letudtam olvasni az arcáról a meglepődöttséget.
- Ahogy gondolja az úrfi! - mondta, majd átsétált a túloldalra, Richárd mögé. Nem tudom miért, de nekem gyanús valami vele kapcsolatban. Gyorsan befejeztem a reggelizést, elköszöntem nagybátyámtól, majd a bejárati ajtó felé vettem az irányt. Sebastien már ott várt rám. Éreztem azt a jó meleget, amit július utolsó hetében érezni lehet. A hosszú ujjast a táskámba tettem, majd kiléptem az ajtón. Hűs szellő járta végig a tájat.
- Akkor mehetünk? - kérdeztem a mellettem álló komornyikot.
- Ahogy az úrfi kívánja! - mondta Sebastien, majd elindult utánam.
Úgy döntöttem ebben, a szép napsütéses időben a séta a legjobb közlekedési mód, így sétálva indultunk el. Az út meglehetősen hosszú volt, de mivel nem tudták a lovardában, hogy megyek, ezért nem is aggódtam, hogy elkések.
- Figyelj, csak Sebastien! - szólítottam meg a mellettem sétáló férfit - Ez a komornyik, mikor jött?
- Ma reggel jött, olyan 6 órakor. Kicsit engem is meglepett érkezése, de a gazdám nem nagyon tűnt annak. - magyarázta.

- A nevét tudod? - kérdeztem érdeklődve.

- Ha jól emlékszem Matthew-nak hívják, de azt mondta nyugodtan szólíthatjuk Matt-nek. - válaszolta Sebastien. 

Beszélgetésünk után pár perccel meg is érkeztünk az úti célunkhoz. Amint megláttam nagy vaskaput, amin két ló volt egymás felé fordulva, nagyon megörültem. Annyira, hogy a maradék métert futva tettem meg. Beléptem a kapun, majd egyenest John keresésére siettem. Meg is találtam a férfit, amint a többieket tanította. 

A fekete paripaWhere stories live. Discover now