A fekete paripa

Elrabolva

Egy sötét helyen tértem magamhoz. A fejem még sajgott a hatalmas ütéstől, amit még a könyvtárban kaptam. Ekkor jutott az eszembe minden. Patrick nagyon meglepett.
- Látom magadhoz tértél! - szólalt meg hirtelen egy nagyon jól ismert hang.
- Engedjen el! Nem csináltam semmit! - mondtam, majd felakartam emelni a kezemet, de ekkor vettem észre, hogy megvagyok kötözve.

- De igen. Már eleve az is egy nagy bűn, hogy a bátyám téged választott a saját öccse helyett. - mondta dühösen, és hogy egy kicsit levezesse a feszültséget, belebokszolt a falba. Ezzel egy kicsit megijesztett.

- A bátyja csak a munkáját végzi. Szerintem tök normális az amit csinál. - mondtam, majd végig néztem a helyen. Ha tippelnem kellett volna, akkor azt mondtam volna, hogy egy raktárban vagyunk.

- Te csak ne okoskodj! -mondta, majd felállt egy kisebb székről, és elhagyta a helyiséget. Azonnal valami éles tárgyat kezdtem keresni, amivel elvághatom az igen vastag kötelet a kezeimről. Nem is olyan messze találtam egy széttört tükröt, aminek az egyik szilánkjával eltudtam vágni a kötelet. Felugrottam, de egy kicsit megszédültem, így neki támaszkodtam egy asztalnak, ami a kis szék mellett volt. Egy kép pihent az asztal sarkában, amit azonnal szemügyre vettem. Én voltam rajta.
- De miért? - kérdeztem magamtól, választ nem remélve. Elraktam a képet a zsebembe, majd elbújtam valami biztonságos helyre. Ahogy láttam ennek az épületnek, csak egy kijárata van, ezért, ha arra próbálnék meg megszökni Patrick, biztosan megállít. Ekkor ugrott be a kis adó-vevő a fülemben. Azzal kapcsolatba tudok lépni Erick-kel.
- Hé, Erick! Hallasz engem? - néma csönd következett. - Kérlek Erick válaszolj, ha hallod.! - újból néma csönd. Kezdtem teljesen pánikba esni.
- Itt vagyok. Hallak, Alex! - szólalt meg a hangja, aminek hallattán sírni kezdtem az örömtől. - Hol vagy? Aaron mondta, hogy eltűntél a könyvtárból.
- Egy raktárban vagyok...Patrick-kel. - mondtam, és még jól hallottam, ahogy elakad a szava.
- Ne aggódj! Megtalálunk! - mondta, kicsit nyugtalanul, utána néma csönd következett.
Összekuporogva ültem egy szekrény mögött, fülelve, hogy minden egyes zajt meghalljak ami odakintről szűrődik be. Két hangot hallottam. Az egyik biztos Patrické, a másikat nem ismertem fel túl halk volt.
- Ahogy megbeszéltük. Itt a fiú. - nyitotta ki Patrick az ajtót, amin kísérőjével együtt belépett. - Alex! - most vette észre, hogy megszöktem.
- Alex! - hallottam meg a társa hangját. Nem hiszem el, hogy ez a férfi már megint megpróbálja.
- Ne haragudjon James! Az előbb még itt volt. - kezdett mentegetőzni Patrick.
- Ne féljen! Még itt van! - mondta James, majd ahogy láttam körülnézett.
- Miből gondolja ezt?
- Lebuktam. - egyből ez futott végig az agyamon.
- Egyetlen egy kijárat van, az ahol mi jöttünk, szóval arra nem távozhatott, mert azt láttuk volna. Szóval még ide bent van. - mondta okoskodva James.
- Akkor megkeresem. Nem olyan nagy ez a hely. - indult meg Patirck.
- Hagyja csak! Ha neki így jó, nekem is. - mondta, amit teljesen nem értettem. Mit akar még mindig tőlem? Ja, persze. Szélvihart, akit úgy sem kap meg.
- Nem igazán értem, hogy miért akarta, hogy elfogjam. Értéktelen. Csak megölni jó. - mondta Patrick, mire egy kis dühöt éreztem magamban.
- És ön? Miért gyűlöli őt annyira? - fordította meg a kérdést James.

- Az apja miatt halt meg a szerelmem. - mondta.
- De arról ő nem tehet. Az apja, ült a volánnál nem ő. - próbálta meggyőzni James, de nem sikerült neki.
- Az engem nem érdekel! - kiáltott fel, mire összerezzentem. Nagy levegőt vett, majd folytatta - Kelly akkor már három hetes terhes volt. - mondta, mire kikerekedett a szemem. - Szóval, ahogy az én gyermekem is meghalt, meg kell halnia annak a gyereknek is, akinek az apja megölte az enyémet. - mondta, majd hallottam, ahogy halkan zokogni kezd.
Nem akartam elhinni, amit hallottam. Szerintem még Erick sem tudta. Hirtelen nevetést hallottam meg. James nevetett.
- Maga egy nagyon beteg ember. - tovább nevetett - Belebetegedett a szerelembe! - mondta, majd valami nagy puffanást hallottam meg. Csak nem lelőtte? Nem. Annak más hangja van.
- Most már előbújhatsz Alex! - mondta, de nem mertem megmozdulni. - Szerintem jobb lenne, ha szót fogadnál!
Mélylevegőt vettem, majd előkecmeregtem a szekrény mögül.
- Jól van. Gyere! Menjünk! - mondta James majd megindult az ajtó felé. A földre néztem, ahol Patrick eszméletlenül feküdt.
- Ugye nem ölte meg? - kérdeztem érdeklődve.
- Miért? Nem lenne jó? Ha meghalna, nem kellene attól félned, hogy újból az életedre tör.
- Én nem akarom azt, hogy bárki is meghaljon. Én csak tovább akarok lépni. - néztem rá, de csak egy gúnyos mosolyt kaptam válaszul.
- Micsoda naív egy gyerek! -emelte fel mindkét kezét, közben a fejét rázta és nevetett. Úgy nézett ki mint egy pszichopata. - Most pedig induljunk! - nézett a szemembe. Nem volt mit tenni, eléggé rémisztően nézett rám, így utána mentem.
-Alex! Meghatároztuk a helyzeted! Próbálj meg kitartani, míg oda nem érünk! - hallottam meg Erick hangját a fülemben. Na most hogyan tovább? James azonnal elvisz innen, amint kiraktam innen a lábom. Remélem ugyan az a terve, mint eddig, mert akkor kénytelen visszavinni a suliba.
- Megmondanád, hogy már megint mit akarsz tőlem? - kérdeztem rá.
- Szerintem tudod. - ez az. Nyert ügyem van! Kiléptem utána a raktárból. Egy fekete terepjáróhoz lépett, majd az anyósülés felől kinyitotta nekem az ajtót. Óvatosan lépkedtem felé, majd beszálltam a kocsiba. Utána megkerülte a kocsit és ő is beszállt mellém, majd beindította a járművet és elhajtottunk. Reméltem az iskolám felé.

Meghoztam az új részt. Bocs, hogy ilyen sokáig tartott :) :)