A fekete paripa

Gyerek a nyeregben

- Miért van ilyen sötét? Hol vagyok? Miért vagyok itt? - kérdeztem hangosan, választ remélve, de nem kaptam. Körülöttem, minden sötét. A távolban egy kis fény jelent meg. Arra vetettem az irányt. A fény egyre csak növekedett körülöttem, míg a sötétség teljesen el nem tűnt. Egy nagy házat láttam meg, épp olyat amit az apám mostanság épít. Egy embert láttam meg az épület előtt állni, és felfele nézett a magasba. Egyre közelebb mentem hozzá, mikor észre vettem, hogy apa az. Egy hatalmas daru dolgozott fölötte. A vas szerkezetet tartó láncok valamilyen oknál fogva eltörtek és a vas szerkezet egyenest az apám fejére kezdett zuhanni.

- Vigyázz apa! APA! - kezdtem el szaladni felé, de mire oda értem addigra már a vas szerkezet rá esett és szét roncsolta a testét. Semmi esély nem volt arra, hogy életben van még. Csak álltam a hallott mellett és csak álltam. Egyetlen egy könnycsepp csordult végig az arcomon, majd jöttek sorban, majd a sötétség ismét körülkezdett venni, és amikor már teljesen körülvett, kinyitottam a szemem.

Az ágyamban voltam. Már a Nap is feljött már és besütött az ablakomon keresztül. Az órára tekintettem. Még csak 7 óra volt, pedig olyan 9 órára tippeltem volna. Felültem az ágyban és elmerengtem az álmomon. Ekkor vettem észre, hogy csupa könny a szemem és a pizsamám is vizes volt. Felkeltem és elindultam öltözni. Egy szürke nike felső és egy fekete adidas nadrág és egy convers pólót hozzá. Fejemre a szokásos Supra sapkámat tettem, majd indultam le az emeletről.

- Apa! Itthon vagy? - kiáltottam a nagy házban, de csak a saját hangomat hallottam, amint vízhangszik. Egy kicsit nyugtalan voltam, hogy hol is lehet, de ekkor jutott az eszembe, hogy most a főnökével van valamilyen megbeszélése.

Elkezdtem reggelizni. Készítettem magamnak két pirítóst, majd megvajaztam, közben felraktam a vizet forrani. Leültem az asztalhoz reggelizni, majd mikor hallottam a vízforralót fütyülni, hogy pont jó a víz, felugrottam és elzártam. Megcsináltam a kávét. Valahonnan meghallottam a telefonom csengő hangját. Néhány perces keresés után találtam meg. Apa keresett.
- Igen! - vettem fel bizakodva, hogy apa fog beleszólni.
- Gyerünk fiam, ki az ágyból! Nem soká indulni kell a munkahelyre. - hallottam meg apám hangját. Kicsit megnyugodtam.
- Hol vagy most apa? - kérdeztem érdeklődve.
- A főnökömmel volt megbeszélésem. Mire haza jössz már én is itthon leszek! - mondta apa hangja, és biztosra vettem, hogy elmosolyodott közben.
A beszélgetésünk nem tartott olyan sokáig, mert mikor az órára pillantottam majd nem fél 8 volt és mivel Dávid tegnap megkért arra hogy korábban menjek elindultam. Bezártam az ajtót, kezembe vettem a deszkát és már gurultam is. Dávid már a kapuban állt.
- Tudtam, hogy nem okozol csalódást! - mondta mikor meglátta, hogy jövök.
- Mivel megkértél, hogy hamarabb jöjjek, így hamarabb jöttem. - mosolyodtam el.
Elindultunk Szélvihar boksza felé. A ló mikor meglátott nagyon megörült. Nyeríteni kezdett, mintha jó reggeltett kívánna nekünk.
- Neked is jó reggelt! - válaszoltuk egyszerre Dáviddal. Egymásra néztünk és elnevettük magunkat.
- Először a lovat fogjuk felszerelni, majd utána téged.
Kivezettem a lovat az istálló folyosójára, majd kikötöttük a falhoz.
- Először lekeféljük a lovat, aztán mehet rá a nyereg és az ilyesmi.
Csak bólogattam, mint egy hülye. A srác kezembe adta a kefét és megmutatta merre kell kefélni.
Mikor azzal végeztünk a ló patáját tisztítottuk meg. Mikor mindennel végeztünk jöhetett a felszerelés. Az állat hátára tettem a nyereg alátétet, majd arra rá a nyerget, kengyelt, és a többi cuccot.
- Nagyon ügyesen megcsináltad! Most te jössz. - mondta Dávid majd bevezetett egy szobába. A szobában csupa kobak, meg lábszár védő volt.
- Keress magadnak olyat ami jó rád! - mondta, majd mikor sikerült rátalálnom a megfelelőre, segített felvenni. Mikor már mindennel készen voltunk Szélvihart kivezettük az egyik karámba.
- Rendben! Most szállj fel a lóra! -adta az utasítást a "tanárom".
Ahogy a múltkor is a ló bal oldalához léptem, bal lábamat a kengyelbe tettem, majd egy nagy lendülettel a nyeregbe ültem.
- Nagyszerű! Most akkor óvatosan kocogtasd meg a lábaddal a ló oldalát, hogy induljon el. - mondta a srác.
Nem tudom hogy mit csinálhattam rosszul, de amint a ló oldalát " kocogtattam" az eszeveszett rohanásba kezdett. Nem tudtam mit tegyek, csak kapaszkodtam a kantárszárba torkom szakadtából kiabálni kezdtem.
- Segítség!!!!!!!!! - ordítottam.
- Rántsd meg a kantárszárat és mondd neki, hogy hóó! - kiabálta oda hozzám Dávid, de alig hallottam meg.
- Szélvihar állj, meg!! - kiáltottam, amire a ló hirtelen megtorpant én meg előreestem s utána kép szakadás.
Egy erős, de még is puha kezet éreztem meg a vállamon s egy picit elkezdett lökdösni, de vigyázott arra, hogy ne fájjon.
Nem tudtam, hogy ki lehet az, de egyszer csak meghallottam, hogy nyílik az ajtó és valaki belép rajta trappolva. Aztán meghallottam Dávid hangját és elsőnek szép halkan szólítgatott a nevemen:
- Alex.Alex. - de én nem reagáltam, csak mosolyogtam magamban, hogy mennyire aggódik is értem.
- Jobban van már? - kérdezte egy hang, gondolom azé az emberé, aki nagyokat trappolászott.
- Még nem tért magához. Fel kéne hívni az apját! - mondta Dávid és ismét meglökdösött.
- Apa? - erre a kijelentésre felébredtem.
- Hála az égnek, semmi bajod. Hogy érzed magad? - kérdezte az előbb még ismeretlennek hitt férfi, de most már tudom, hogy John az.
A fejemhez kaptam. Éles fájdalom hasított bele.
- Még is mi történt? - kérdeztem közben a fejemet vakargattam.
- Szélvihar nagyon vad ló. Ha téged is ledobott magáról, akkor senki nem ülhet rá. - mondta John komoran.
- Nem dobott le magáról. Én estem le róla. - válaszoltam Johnra nézve.
- De ha nem indul meg annyira akkor nem estél volna le. - mondta John.
- Lehet hogy én csináltam valamit rosszul. - szegtem le a fejem.
- Annyi biztos, hogy nem lovagolhatsz többet rajta! - mondta a férfi, amire én nagyon komoran tekintettem rá.
- Akkor még is, hogy tanuljak meg lovagolni? - kérdeztem dühösen.
- Vannak más lovak is! - mondta hanyagul és távozott a szobából.
- Ez nem igaz! - fordultam a másik oldalamra. - Szerintem is Johnnak most igaza van. Keresünk egy szelídebb lovat és ha már tudsz lovagolni ráülhetsz Szélviharra is! - mondta Dávid, majd ő is kiment a szobából.