A fekete paripa

Az első találkozás

-  Gyere már! Nem fog bántani!- szóltam, mire Aaron még egy lépést tett előre. 

- Nem lenne elég, ha én csak a kerítés túloldaláról néznélek? - kérdezte és még meg is fordult. Na itt lett elegem. Oda mentem hozzá és a ló mellé rángattam. Apoló nyugott volt, mint általában mindig. Igazából nem szoktam rajta lovagolni, mert ugye nekem ott van Szélvihar, de John azt állítja, hogy ő a legnyugottabb ló az egész lovardában. Részben ezért is választottam őt.  

- Tedd a lábad a kengyelbe, én meg segítek neked felszállni. - mondtam, mire mindent úgy cselekedett, ahogy montam. Pár másodpercen belül már fent volt a nyeregben. 

- Nem azt mondtad, hogy te is felülsz? - kérdezte, közben teljesen vörös volt az arca. Ennyire fél a lovaktól?

- Jól van, de utána nem akarom, hogy nyavajogj! - mondtam, majd egy határozott láblendítéssel ott ültem Aaron mögött. Először szép óvatosan elindítottam a lovat lépésben, de ez a tökkel ütött már egyből megíjedt. - Ne félj! Most még csak sétálunk! - ráztam meg a fejem, amit persze, ő nem láthatott. 

- Azért szerintem nem kellene ennyire eröltetned, ha nem akarja! - mondta John a karám szélénél. - Ha látnád milyen fejet vág. 

- Szerintem, eltudom képzelni. - mosolyodtam el. Megálltam, majd segítettem a srácnak leszállni a nyeregből. John kivezette a karámba széléig, hogy nyugodtan tugyak lovagolni egy kicsit Apólón. Vágtáztam, ügettem, élveztem a lovaglás minden pillanatát. Teljesen elfelejtettem a reggeli kis incidenst, de amikor a szemközti házra néztem, ami a lovardával szemközt volt, megláttam őt. Erick Turner ott ült a ház erkélyén és engem nézett. Mikor észre vette, hogy én látom, hogy ott van, gúnyosan elmosolyodott, majd felállt a székből és bement a házba. Kezdtem ideges lenni. Mi a francot keres ez itt? Követett volna idáig?
- Minden rendben? - érintette meg John a kantárakat, mikor már vagy 5 perce azt a házat bámultam.
- Ja, igen. Minden rendben! - zökkentett vissza gondolat menetemből, a férfi, de biztos vagyok benne, hogy egy szavamat sem hitte el, mivel még pár másodpercig fürkészte az arcomat, de mivel arckifejezésem nem mutatott semmit, tovább állt. Leszálltam a nyeregből, majd Apólót visszavezettem az istállóba.
- Mit láttál? - lépett mellém Aaron. Őt nem tudom átverni.
- Ott volt. - mondtam, de nem igazán értette kiről beszélek. - Akit reggel is láttam. - Ekkor már az ő szeme is kikerekedett.
- Komolyan őt láttad?- kérdezte, mire hevesen bólogattam.  Nem mondott semmit, de láttam, hogy őt is nyugtalanítja a dolog.
- Alex! - hallottam John mély hangját a kapu felől kiabálni. - Téged keresnek!
- Megyek! - mondtam és Aaron-nal az oldalamon kiléptem az istállóból. Nagy léptekkel indultunk meg a férfi felé, aki előtt egy másik álldogált. Megtorpantam. Nem mertem oda menni.
- Gyere, már! - kiabált John. Ő ezt nem értheti. Nem akarok odamenni!
- Itt vagyok, veled haver! - tette a vállamra a kezét a szőke srác, mire egy kicsit megnyugodtam. Nagy levegőt vettem, majd elindultam a kapu fele.
-Végre, hogy ide értél! - fordult felénk John - Had mutassam be kedves szomszédomat, Erick Turnert! - mutatott a férfi felé, aki gúnyosan mosolyogva nyújtotta felém a kezét.
- Örülök, hogy megismerhetlek Alex Johnson! - mondta, hangja kicsit sem volt megnyugtató.
- Szint úgy Mr. Turner! - fogtam vele kezet. Még is az illem a fontos.
- Csak Erick! Szólíts nyugodtan Erick-nek! - mondta, de a kezemet nem igazán akarta elengedni.
- Jól van. Akkor magatokra hagylak titeket! Ismerkedjetek! - fordult az istállók felé John, mire kétségbeesetten néztem felé.
- Igen! Menj nyugodtan! - helyeselt Erick is, én meg éreztem, hogy egyre idegesebb leszek. John elment, végig néztük távolodó alakját, mi meg a kapuban maradtunk.
- Mit akar tőlem? - fordultam vissza a férfi felé, aki ismételten gúnyosan mosolygott.
- Látom megkaptad a reggeli levelet. - mondta,mire biccentettem egyet - Akkor tudd, hogy nem én raktam oda! - itt már arca elkomorult.
- Még is hogy hiheti, azt hogy hinni fogok magának? - néztem végig alaposan a férfin. Úgy ahogy van gyanús az egész.
- Nem vártam el tőled, hogy megértsd, hisz sejtettem, hogy ez lesz a reakciód. - támaszkodott neki a kapu ajtónak. - Nem én küldtem neked a leveleket. Azt viszont örömmel veszem tudomásul, hogy a nyakláncot, amit viszont én küldtem azt viseled. - mutatott a nyakamban lógó ékszerre.
- Hogy érti, hogy nem maga küldte a leveleket? - kérdeztem érdeklődve.
- Úgy ahogy mondtam. Csak a nyakláncot küldtem én.
- És miért küldte? - kérdeztem tovább.
- Egy kicsit gyötörni akartam Richárdot. - itt elkuncogta magát én meg meglepődtem.
- De még most sem értem. Richárd azt mondta, hogy a barátnődtől kaptad, aki meghalt. - mondtam.
- Ez annyiban tér el adtól a kis történettől, amit a nagybátyád mesélt neked, hogy a nyakláncot én vettem magamnak, és nem a barátnőmtől kaptam. - mondta nyugodt hangon. - Az is igaz, hogy nagyon dühös voltam az apádra, de sose bántottam volna, hisz csak egy baleset volt. - tette a kezeit a vállamra. Már majd nem elkezdtem neki hinni.
- Egy kérdésem maradt csupán. - vettem le a kezét rólam- Mit keresett reggel a szobám ablakában? - kérdeztem érdeklődve.
- Nem tudom, hogy miről beszélsz. Ma reggel otthon voltam és haza fele küldtem a tegnap esti buliból ott maradottakat. Nyugodtan megkérdezheted bármelyiket! - kezdte keresni a telefonját, hogy megmutassa a tegnap este készült fotókat. Három után már intettem neki, hogy elteheti a készüléket.
- De ha nem maga volt, akkor ki lehetett? Nagyon hasonlított magára. - estem gondolkozásba.
- Én sejtem, hogy ki lehet az. - mondta sejtelmes hangon- Nekem van egy ikertestvérem, de a családodból senki nem ismeri.
- De miért fenyegetett meg engem a te ikertestvéred - kérdeztem érdeklődve. 
- Ő is épp úgy, mint én oda volt Kelly-ért. Mikor megtudta, hogy meghalt, vigasztalhatatlan volt. Rám volt mérges, hogy engem annyira nem rázott meg az eset, mint őt, pedig akkor én is elég ramatyul voltam. Gyűlölte az apádat, szóval simán kinézem belőle, hogy meg is ölte. - szavai megleptek.
" Simán kinézem belőle, hogy meg is ölte!" - ez mondat ismétlődött folyamatosan a fejemben.
- Hogy hívják az ikertestvéredet? - kérdeztem komoly hangon.
- Patrick. Patrick Turner.

Sziasztok, meghoztam az új részt. Tudom, hogy nagyon régen írtam, ezért bocsesz. Remélem teszett nektek :)