A fekete paripa

Mindenki egyenlő 2.

Néma csöndben indultunk vissza a matek terem felé. Kicsit féltem attól, ahogy Seth viselkedett, de gondoltam, ha nagy lesz a baj, Erick-et még feltudom hívni.
- Seth! - szólaltam meg már mikor a terem előtt voltunk. Érdeklődve fordult felém. - Mi van a zsebedben?
Hirtelen kapott a zsebéhez, és ez elég volt ahhoz, hogy elfogjon az aggodalom.
- Semmi olyan amitől aggódnod kellene. Higgy nekem! - mondta, kicsit zavartan.
- Seth! Azzal fenyegetted meg az egyik tanáromat, hogy megölöd, miközben a zsebedhez nyúltál. Szerintem igen is van ok az aggodalomra. - kezdtem el a az említett hely felé nyúlni, de ő hátra lépett egyet.
- Ne nyúlj oda! - kiáltott rám, mire összerezzentem. Hátrébb léptem egyet, majd egy nagyot sóhajtottam, hogy ezzel is levezessem az eddig felgyülemlett feszültséget. Nem vártam meg, hogy valamit is mondjon. Ha titkolózni akar, akkor titkolózzon. Lenyomtam a kilincset, majd beléptem a terembe. Az eddigi hangzavar azonnal elhalkult, és mindenki meredten nézett ránk.

- Alex! Minden rendben? - állt fel a padban Aaron, majd odajött elém.

- Fogjuk rá. Habár most nem akarok egy darabig Mr. Andrew-val találkozni. Képes lenne megverni. - néztem a többiekre, majd vissza Aaron-ra.

- Szerintem ezt már hamarabb meg kellett volna tenned. Sőt már az első nap, mikor kiküldött az óráról. Ha nem jött volna ez a srác...- mondta Aaron, majd Seth-re nézett. - Te meg még is ki vagy?

- Mint már mondtam, a nevem Seth Richardson. Én Alex...

- Csak ismerősök vagyunk. - vágtam a szavába. Még magam is meglepődtem, hogy letagadtam, hogy rokonok vagyunk, holott ő kiállt értem most. Seth kikerekedett szemekkel nézett rám, de nem mondott semmit.

- Értem. Én Aaron White vagyok, Alex legjobb barátja. Igaz? - rakta a nyakamba a kezét, majd egy barackot nyomott a fejemre.

- Ne már, Aaron! Ez fáj! - mondtam nevetve. Most csinálta először, de remélem nem fog rá szokni. - Engem Brian-nek hívnak, az ott...- mutatott Jason - re - a legjobb barátom Jason. Mind ketten Alex barátai vagyunk - fogott Seth -tel kezet.

- Értem. Örülök, hogy Alex-nek ilyen jó barátai vannak. Tudjátok, attól, hogy csak ismerősök vagyunk, én a testvéremként tekintek rá. - mondta, és ezzel egy lapáttal tett a már úgy is kialakult bűntudatomra. Nyeltem egy nagyot és észre sem vettem, hogy kínosan vakargatom a fejem.

Az ajtó hirtelen csapódott neki a falnak, és mindenki egyből tudta, hogy ki állt benne. Én háttal álltam az ajtónak, de még így is éreztem magamon azt a leírhatatlan gyűlöletet, amivel engem nézett. Szép óvatosan fordultam meg, csak, hogy meglássam Mr. Andrew igen dühös tekintetét. Amint a tekintetünk találkozott, kirázott a hideg.

- Mr. Johnson! Az igazgató hívatja magát! - mondta, majd belépett a terembe, és egyenesen az asztalához sietett. Bólintottam, és meg is indultam.
- Várj! - kiáltott utánam Aaron - Elkisérlek.
- Meg persze én is veled megyek! - jelent meg végre Seth is. Nagyléptekkel, majd hogy nem szaladva indultunk meg. Amint az iroda előtt voltunk nagy levegőt vettem.
- Akkor...ideje bemenni! - lökött rajtam Seth, mire neki estem az ajtónak. Aaron kinyitotta majd mind a hárman beléptünk rajta.
A szobában még mindig fél homály uralkodott, nem is tudtam biztosan, hogy az igazgató a helyiségben van e.
- Foglaljatok helyet! - hallottuk meg a hangját az egyik sarokból. Csak egy kicsit ijesztett meg. Azonban eléggé nagy bajban voltam már így is, így mint egy jól nevelt kutya, leültem az asztala előtt levő székbe. Pont ugyan oda, ahol az évnyitón is ültem. Hirtelen a függöny, magától elkezdett összehúzódni, ezzel világosságot beengedve az irodába. A jobb oldali sarokból megindult az igazgató egyenesen az asztala felé. Szép monoton léptekkel haladt, az asztala felé, én meg visszafojtott lélegzettel figyeltem, ahogy  leül velem szembe. Egy darabig magamon éreztem a tekintetem, de aztán a többiek felé fordult.

- Ti is üljetek le! - mondta a férfi, majd a két székre mutatott, ami közvetlenül az enyém mellett volt elhelyezve. Ők sem mondtak egy szót sem, csak szó nélkül leültek. - Szóval...- nézett felém. - Nem kell semmi miatt aggódnod. Tudom, hogy amióta ide kerültél egy csomó minden történt veled, kezdve az ember rablással, majd annak a férfinek a halálával. - kezdte, mire összerezzentem. Már nagyon rég nem is gondoltam rá, és most ez egy kicsit felnyitotta a sebeket.
- Milyen ember rablásról van szó? - kérdezte Seth kikerekedett szemekkel, majd aggódva felém pillantott.
- Majd elmesélem! - mondtam halkan, majd visszatekintettem az igazgatóra.

- Minden megbeszéltem Mr. Andrew-val. Az egész osztályt, egy másik matek tanár fogja tanítani. Nem kell félned. Ő nem olyan ellenszenves, mint Mr. Andrew. - mondta biztatóan mosolyogva.

- Akkor most már bejárhatok matek órára? - kérdezte bizakodva, mire a hátam mögött egy ismeretlen hangot hallottam meg.
- Még szép, hogy be kell járnod, és ha nem jársz be, meg foglak büntetni! - hallatszott egy vékony női hang. Óvatosan hátra fordítottam a fejem, hogy meglássam a beszélőt. Egy magas, vékony, olyan 27 év körüli nő állt előttünk. 

- Nocsak. Csak nem Ms. Nancy-hez van szerencsénk? - állt fel a helyéről Aaron, majd a nőhöz lépett, és ahogy egy igazi úriemberhez illik, kézen csókolta a hölgyet. Nem csak egy kicsit lepett meg, és egyből elkezdett furdalni a kíváncsiság, hogy vajon hol találkoztak már ez előtt. El is határoztam, hogy majd megkérdezem.

- Aaron White. Nem hittem, hogy itt fogunk újra találkozni. - mondta a Ms. Nancy-nek nevezett nő, majd felénk fordult. - Gondolom  te meg Alex Johnson vagy. - nézett rám, mire egyetértően bólintottam. - És te ki vagy? - fordult Seth felé.

- Igaz még be sem mutatkoztam. Seth Richardson szolgálatára! - állt fel a fiú is, és csak úgy, mint a szőke, kezet csókolt. Úgy látom egyedül én maradtam ki a sorból. Remélem ezért nem veszik a fejem. 

- Visszatérve Alex-re...-elhamarkodtam volna? - Nem tudom felmérni, hogy, hogy áll matekból, mert Larry egy dolgozatot sem íratott fele. - ezt már Vincent-nek mondta. 

- Ha neked az jó, tarthatok neki külön órákat, hogy felzárkózhasson a többiekhez. - nézett felém a férfi. Nyeltem egyet.

- Köszönöm az ajánlatot uram, de Aaron-ról lemásoltam a feladatokat, és ő el is magyarázta, hogy miket kell csinálni, így nem hiszem, hogy le lennék maradva. - mondtam, majd hálásan az említettre néztem, aki büszkén kihúzta magát.

- Akkor szerintem nincs miről beszélnünk. Csak még annyit, hogy a matek óra időpontja nem változott, így szíveskedjenek nem elkésni róla! - itt első sorban rám nézett, mire hevesen bólogatni kezdtem, hogy megértettem mire céloz. Ekkor meghallottuk az óra végét jelző csengőt. Felálltunk a székekből, majd elindultunk az ajtó felé. Azonban én még visszafordultam Vincent felé egy percet.
- Köszönöm! - majd kirohantam az igazgatói irodából.

Itt az új rész. :) Tudom, egy kicsit sok ideig tartott, de végül elkészültem vele :)