A fekete paripa

Csapdában

A szekrényben voltam, ahová az előbb Matt tuszkolt be. Nagyon szűkös volt és éreztem, hogy előjön rajtam a klausztrofóbia. Hirtelen nyílt az ajtó. Lemerevedtem. Mozdulni sem meredtem.
- Hol a kölyök? - kiáltott egyet a kiabálós férfi, hogy még a vér is megfagyott bennem.
- Kiszökött a szobából. Biztos valahol a házban lesz. - válaszolta Matt nyugodtan.
- Akkor a keresésére indulok. Ha megtalálom, jól megverem! - mondta a férfi, majd nagy ajtó csapódás közepette elhagyta a szobát. Kifújtam a levegőt, amit eddig bent tartottam. Kis megkönnyebbülés.
- Akkor, mi meg elkezdhetünk beszélni az üzletről. - hallottam Matt hangját. Szóval rajta kívül más is van a szobában.
- Én inkább megvárnám a fiút is. Úgy is vele van beszélni valóm. - mondta egy ismerős hang. Tudtam, hogy ő az!
- Hát akkor...- nyitotta ki a szekrény ajtót a férfi, majd onnan előhúzott engem.
- Tudtam, hogy itt leszel, Alex! - mondta James az eddigi, legidegesítőbb ember, akivel valaha is találkoztam. Ő volt az, aki mindenáron megakarta szerezni a lovamat.
- Mit akar tőlem, James? - kérdeztem egy kis indulattal.
- Tudod, te azt nagyon jól! - ejtett meg felém egy gúnyos mosolyt.
- Igen, tudom. A lovamat akarja, amit nem is tud megülni senki más csak én. - tettem karba a kezem. Komolyan, nem bírja felfogni?
- Majd meglátjuk! A múltkor nem tudtam megülni a lovat, mert nem engedtétek, de most biztos sikerül.
- Ugyan már, kérem! Még hogy mi nem hagytuk? A ló már attól is megvadult, hogy csak meglátta magát. - kiabáltam. Ennyire érthetetlen ember nincs a világon.
Kinyitotta az ajtót és elindult valahova. Matt és én is utána eredtünk. Egy hosszú folyosón haladtunk. Egy csomó mellék folyosó is volt a házban, James egyikre sem fordult be. Ennyire jól tudja az utat? Én már rég bekanyarodtam volna az egyiken. Ekkor jutott az eszembe amit Matt mondott korában. Ez az egész ház James -é szóval tuti, hogy tudja az utat kifele innen. Hirtelen megragadták a karomat a hátam mögül, majd 180 fokos fordulatot véve a kiabálós férfi jelent meg előttem.
- Meg vagy, taknyos! - mondta mosollyal a száján. Egy kicsit remegni kezdtem, mert nagyon pszichopata tekintete volt. Már emelte a kezét, mikor James szúrós tekintettel pillantott rá. A férfi észre vette főnöke tekintetét, majd kezét fél úton megállította.
- Rendben, kutyus! Most már elengedhetsz! - gondoltam magamban és fészkelődni kezdtem, hogy szabaduljak a szorításából. Nagy nehezen még is sikerült. Mikor már "biztonságban" voltam, James tovább indult. Nem telt bele sok idő és kint voltunk a házból. Jól esett érezni a friss szellőt a bőrömön. Nagy levegő, majd ki. Egy kis megkönnyebbülés. James is megállt egy percre, majd elmosolyodott a megkönnyebbülésemen.

- Gyerünk, Alex! Egy-kettő! - intett maga után a férfi, majd elindult a ház túlsó oldalára. Mikor megkerültük a házat, egy hatalmas istállót láttam meg. Tudtam, hogy Szélviharnak itt kell lennie. Elkezdtem szaladni, vagy is csak akartam volna, mert a kiabálós megragadta a karomat.

- Nyugton maradj, taknyos! - üvöltött rám. Sosem kiabáltak rám ennyiszer. Most mit tegyek ezzel az emberrel?

- Nem lesz semmi baj, Bob! Engedd el! - fordult egy másodpercre hátra James. Ismét elengedték a karomat, és így oda tudtam szaladni az istálló ajtajához. Benyitottam, majd megcsapott a lovak szokásos szaga. Bokszok két oldalt. Elindultam közben fejemet jobbra-balra fordítottam és figyeltem hátha meglátom a lovamat. Az utolsóban meg is találtam.

- Szélvihar! - kiáltottam boldogan, majd beszaladtam a lóhoz. Nem mondom nagyon jó volt látni őt. Amint beléptem az ajtón és a ló is meglátott, ő is boldogan jött elébem.

- Ne menj a lóhoz, túl közel, Alex! - mondta James halál nyugodtan. Mikor oda pillantottam rá, egy 45-ös kaliberű pisztolyt szegezett rám. Most komoly? Ez az ember megőrült.

- Ne tegyen semmi meggondolatlant, James! - emelte fel két kezét Matt, majd elébem sétált. Megakar védeni? Milyen kedves tőle. A ló közelebb jött hozzám, éreztem, ahogy orrával bökdös. Egy kicsit hátra lestem, pont annyira, hogy lássam, a ló a hátára mutat a fejével. Fejemet ráztam, amit mintha megértett volna, mert nem mozdult meg.

- Akkor, most jöjjön az én próbám! - mondta James, majd a pisztollyal intett, hogy álljunk el a ló elől. Látom nem ért a szóból. Úgy sem fog neki sikerülni, de remélem Szélvihar egy életre elveszi a lovaglás gondolatától is. Matt -tel szép óvatosan eloldalaztunk a ló elől, majd végig néztük, ahogy Bob kivezette a lovat a bokszból. Eközben James végig a fegyvert szegezte ránk.

- Kész vagyok, uram! - mondta kis idő múlva a kiabálós. Odaadta James-nek a kantárszárakat, majd elvette főnökétől a pisztolyt és továbbra is azzal néztünk farkas szemet.

- Nem gondolja, hogy ha már egyszer nem sikerült meglovagolnia a lovat, akkor másodszorra se fog? - kérdezte érdeklődve Matt.

- De igen is sikerülni fog, mert most senki nem zavar meg minket! - válaszolta nyersen.

- Miért van annyira bezsongva ettől a lótól? Hisz csak egy átlagos ló. - kérdezte Matt értetlenkedve.

- Egy ilyen csodálatos teremtés nagyon sokat keres a piacon, és már akadt is rá vevőm. Csak annyi probléma van, hogy azt írtam róla, hogy bárkit megtűr a hátán. Ha engem megtűr, akkor azt a személyt is aki megakarja venni. - mondta nyugodtan James.

- Szóval, eladta a lovamat, mikor tudta, hogy milyen vad? Maga tényleg egy őrült. - ráztam a fejemet.

- Majd mindjárt meglátjuk! - mondta és a lábát a kengyelbe tette. Nem kell ugye mondanom, hogy mi történt ez után. Szélvihar eszeveszett rohanásba kezdett. James nem is ült még a nyeregben, de még mindig kapaszkodott belé. Amint a ló látta, hogy így sem szabadul tőle, ugrálni kezdett, aminek köszönhetően James nagy koppanással esett a földre.
- Úgy kell neked! - mondtam, halkan, de Matt még így is meghallotta. Egy kicsit elmosolyodott. Az állat kecsesen lépkedett oda hozzám. Megfogtam a kantárszárat.
- Ügyes voltál! - nyomtam egy puszit az orrára.
- Menj a közeléből! - dadogta a szavakat a földön heverésző férfi. Még mindig nem volt ennyi elég.
- Ideje eltűnnünk innen! - fordultam Matt felé, aki egyetértően biccentett, majd felült a ló hátára és felhúzott engem is.
- Megállj! - kiabálta James dühösen. Mikor hátra néztem láttam, hogy kiveszi Bob kezéből a pisztolyt és felén irányítva elsüti azt. A golyó a jobb válamba fúródott. Nagyot kiáltottam.
- Minden rendben? - kérdezte aggódva Matt.
- Igen, csak menjünk innen! - mondtam és vágtába ugrattam Szélvihart, aki nagy sebességgel hagyta el a helyet. Egyenesen Richárd házához lovagoltunk. Mikor megérkeztünk, láttuk a nagy nyüzsgés mozgást, amit Richárd és Sebasten keltett. Mikor megláttak minket aggódva szaladtak oda hozzánk.
- Minden rendben, Alex? - kérdezte Richárd és alaposan végig mért engem. Bólintottam, majd Matt segítségével leszálltam a lóról.
- Uram! Az úrfi nincs jól, hisz vérzik! - mutatott a nagy vérfoltra a kabátomon Sebastien.
Ekkor már nem bírtam tovább. Összeestem.

Tudom, hogy kicsit szar lett ez a rész, de majd alakul. :) Bocsi, hogy ilyen sojá jött.