A fekete paripa

Az első nap

Apa korán keltett.
- Gyerünk, fiam! Ki az ágyból! - nyitott be a szobámba, majd egy határozott mozdulattal lerántotta rólam a takarót.
- Apa, hagyj már békén! - fordultam a másik oldalamra.
- Ha így haladsz, tuti elfogsz késni! - mondta ki a bűvös szót, amit én annyira nem szeretek. Elkésni. Mint aki nem tud valamit időben megcsinálni.

- Jól van, jól van. Kelek már! - mondtam, majd felültem az ágyban. Apa elégedett mosollyal az arcán lépett ki a szobámból. 

Mivel már úgy is ébren voltam, és már nagyon semmi kedvem nem volt vissza feküdni, aludni, elkezdtem öltözni. Egy fekete nike melegítő együttest vettem fel, amit nagyon szeretek. Jól megy a nike cipőmhöz.  Majd fejembe húztam baseball sapkámat, amin a Supra felirat díszelgett. Amint készen éreztem magam, fogtam a deszkám és elindultam a lovardába. Majd nem otthon felejtettem a táskámat, amiben a kaja díszelgett. 

- Na! Indulás! - mondtam mosolyogva az utcaajtó előtt.

Kocsival az út rövid odáig, de deszkával egy kicsit hosszabb volt, mint ahogy én azt hittem.  Mire odaértem jócskán lehetett negyed tíz.  

- Végre megjöttél! Már azt hittem, hogy nem jössz. - üdvözölt engem fülig érő mosollyal John. 

- Sajnálom, de kicsit hosszabban tartott az út, mint azt hittem. - mondtam, majd beljebb léptem a lovarda kapuján.

- Végre hallatod a hangodat. Már azt hittem, hogy néma vagy. Gyere! Mondom mi lesz a dolgod! - intett, hogy menjek utána. 

Nem csak én voltam ott egyedül. Sokan voltak rajtam kívül. Mindegyik a saját lován ült és várta  azt, hogy John végre rájuk is figyeljen, ne csak rám.

A férfi észre vette, hogy a többieket bámulom, ezért nem az istállóba vezetett hanem a karámhoz.

- Elkezdhetjük végre az órát? - kérdezte egy srác érdeklődve.

- Igen, George, csak szeretném bemutatni nektek, Alexet, aki mostantól a lovardánkba fog járni. Szeretném, ha nem piszkálnád! - nézett a George nevezetű fiúra.

- Ugyan már John! Ez a srác nem való ide! Miért is alkalmaztad ide, hisz egy senki. Fogadok, hogy lovagolni sem tud. - mondta George, majd jó hangosan elkezdett nevetni, hogy az is aki eddig nem figyelt, az most ide kapta a fejét.

Nagyon feldühített. Már azon voltam, hogy válaszolok, neki, de valaki megelőzött.

- Honnan veszed, hogy egy senki? Nem is ismered, de egyből leszólod! Egyébként meg nem kell mindenkinek tudnia lovagolnia, de tudod, mit? Majd én megtanítom! - mondta egy hang a hátam mögött. Felkaptam a fejem, majd hátra fordultam. David jött lovával az órára. 

- David! Te minek fogod a pártját, ennek az istálló fiúnak? Nem közénk való és nem is lesz az! - folytatta a piszkálódást George.

- Igaz, nem vagyok dús gazdag, de azért nem kell engem lenézni! Az apámat mindenki ismeri hiszen a híres  hoteleket mind ő építette, és erre büszke is vagyok. Azzal, meg saját magadat égeted le, hogy úgy viselkedsz, mint egy paraszt. Engem nem tudsz felhúzni azzal, ha sértegetsz. - mondtam, majd hogy még jobban bosszantsam még hátat is fordítottam neki.

Senki nem szólalt meg, csak hallgatták a párbeszédünket. Vártam, mit fog erre válaszolni. 

- Szóval azt mondod , hogy az apád építész? - erre a kijelentésre vissza fordultam. A nyeregben ült és nagyon gondolkozó embert játszott. - Jósoljak neked? Az apád munka végzés közben fog meghalni, és ha így lesz én röhögni fogok és még pezsgőt is bontok.